Kisváros Szigetszentmiklós hirdetés

Szigetszentmiklós 750 éves település (németül: Nigglau) város a budapesti agglomerációban, Pest vármegyében, a Csepel-sziget északi részén, a Szigetszentmiklósi járás székhelye. Az agglomeráció részeként az elmúlt évtizedekben dinamikusan fejlődött, mára jelentős lakóhely és gazdasági központtá vált.

A település területe már a neolitikum időszakában is lakott volt. A rézkor idején az ún. bádeni kultúra népe élt ezen a vidéken. Őket követte az ún. harangedényes kultúra képviselőinek megjelenése a térségben. Ásatások alapján valószínűsíthető, hogy kelta és ókori római, ill. kora és késő középkori település állt a mai város területén. A településen végzett kutatások alapján, az őskor óta lakott helyen a honfoglaló magyarok fejedelmi törzse telepedett meg Árpád vezetésével. A sziget nevét Árpád főlovásza, Csepel ispán (aki itt telepedett le) kölcsönözte.

A Kossuth utcai református templom helyén már az Árpád-korban is templom állt. Szigetszentmiklós nevét elsőként 1264. október 14-én IV. Béla levele említette, melyben ír az akkori falu templomáról is. A tatárok pusztítása nyomán ez a helység elnéptelenedett, helyén a hagyomány szerint a Ráczkevei-szigeten megtelepített rácok alapítottak új települést 1440 táján. A mohácsi vész után ez a falu is elpusztult, a 17. század elején magyarok költöztek ide. Az 1634–1635 évi török kincstári adólajstromukban a kövi (ráczkevei) járás községei között volt feltüntetve.

A hagyomány szerint 1707-ben, a rácok támadása alkalmával épült cinteremben húzta meg magát a lakosság Szőlős és Háros községek menekült lakosságával együtt. A 20. század elején még a település birtokában volt egy régi ezüst pecsétnyomó, amely még abból az időből származott, amikor a községbíró a helység pecsétjét a nyakába akasztott zsinegen hordta. A pecsétnyomón levő címerkép egy rúddal keresztülszúrt bárányt ábrázolt. A rúd végén kereszt volt, míg a helység 20. század eleji pecsétjén buzogány.

Az 1838, 1850 és 1876-os években árvíz pusztított a helységben. A határrendezés, illetőleg a tagosítás, 1862-ben történt. 1848-ig a település a ráckevei uradalomhoz tartozott, majd a 20. század elején a királyi család ráckevei uradalma volt a helység legnagyobb birtokosa. A megye-határvonalak 1950-es hivatalos rendezésekor a Szigetszentmiklós fennhatósága alá került, sok csepeli épített nyaralót. Lakihegy egy középkori csepeli gyümölcsös birtokból, 2002-ben került Szigetszentmiklóshoz.

Szigetszentmiklós a 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Ráckevei járásához tartozott. A település és környezete a Kádár-korszak idején stratégiai fontosságú része volt az országnak. A közelben repülőgép-, autó- és acélgyár, katonai repülőtér, laktanya, valamint számos ipari és katonai létesítmény egyaránt üzemelt. A város fejlődésére komoly hatást gyakorolt a fénykorában közel 10 ezer embert foglalkoztató Csepel Autógyár is.

 Szigetszentmiklós 1986. január 1.-én kapott városi rangot. A lakosság a 21. század első évtizedében negyedével gyarapodott. Az M0-s körgyűrű mentén kiépült leshegyi ipari park folyamatos növekedése és számos nagyvállalat letelepedése Szigetszentmiklóson az ország munkahelyekkel legellátottabb régiói közé emeli a várost.

Nevezetességei, látnivalók: Magyar Rádió Lakihegyi adótornya , Duna menti tanösvény, Ádám Jenő síremléke és Néhány múzeum: Ádám Jenő Emlékház , Molnár Imre Citeragyűjtemény. Csepel Autó Gyártmánymúzeum Hungaricum Gombfoci Háza Múzeum