Abonyi Kincskereső hirdetés

Abony. Neve a török eredetű magyar Aba:>Ab személynévnek kicsinyítő-becéző képzős származékából keletkezett. A 15–16. században általában Abon, Abony néven fordult elő. 1722: Nagy-Aban, 1750: Nagy-Abany. A 18. század közepétől Nagy-Abony név vált általánossá, 1882: Szolnok- vagy Nagy-Abony. 1888-tól lett véglegesen Abony.

A település nevét említő legrégibb írásos emlék 1238-ból maradt fenn. A 13. században Szolnok várához tartozott. Mint önálló birtok csak 1238 után jelenik meg. Első ismert földesura Weseni László, majd 1474-1520 között Magyar Balázs, kinek leánya Benigna Kinizsi Pál felesége lett, aki felesége jogán birtokolja a területet. II. Lajos király 1522. november 23-án Werbőczy Istvánnak adományozta.

A török 1552-ben (szeptember 4-re virradóan) az Alföld megerősített kulcsvárát, Szolnokot elfoglalja, ezután török fennhatóság alá került. 1597-ben a 15 éves háború alatt tatárok teljesen elpusztították. A 17. század elején kezdett újra benépesülni, de a felszabadító hadjáratok idején ismét teljesen elpusztult. Lakosai Nagykőrösre menekültek. Rákóczi fejedelem 1703. október 22-én védlevelet bocsát ki a városnak.

Abony az újratelepülés után több birtokos családé lett, közülük a legnagyobb birtoka a Balogh családnak volt. A község fejlődését sietteti, hogy 1748-ban vásárszabadalmat kapott, Mária Terézia mezővárossá emelte, s az is, hogy fontos és forgalmas útvonalba esett. Itteni uradalomból vittek először svájci eredetű borjúkat a vásárokra, az abonyiakat a környéken azóta is „tarkabornyúsoknak” hívják.

A jómódú nemesi származású bojári Vigyázó családnak a sarja bojári Vigyázó József (1756–1806) királyi udvarnok, sokszor volt Bécsben, terjedelmes birtokállománya volt. Második felesége révén vattai Battha Jozefával (1768–1813) kapta az abonyi, tószegi, újkécskei és paládicsi nagybirtokokat.

Az 1831. év egyike volt a legrémesebb esztendőknek, melyek a tatár s török háborúk pusztítása óta az országot érték. Ez a kolerajárvány volt. A városnak jóformán tizedrésze elhalálozott. A század évtizedeiben a kolera – járvány, tűzvészek, gyújtogatások, marhavész, fegyveres rablóbandák tartották rémületben a lakosságot.

Az év (1847) legnevezetesebb eseménye volt a vasút ünnepélyes megnyitása. 1849. január 25-én Perczel Mór honvédtábornok katonái Abony városa mellett arattak győzelmet a császári csapatok felett. A bukás után Abonyban egy káplár és 5 zsandár helyeztetett el, ellátásukról a város gondoskodott. Sőt Abony katonai helyállomássá lépett elő.

A megyei közgyűlés 1883-ban újra rendezte a megye járásait, Abony a járás székhelye lett s a szolgabíró lakását Abonyba helyezte át. Helységünk mezőgazdasági jellegű település. Az 1900-as adatok szerint a mezőgazdaságban dolgozó keresők száma 3557 fő 6141 eltartottal.

1944.november 4-én szovjet és román csapatok foglalták el Abonyt. A politikai változásokat követően az újjáépítés időszaka következett. A község, amely 1950-ig az abonyi járás településeinek központja volt, előbb nagyközségi státuszt majd 1993-tól városi rangot kapott. Itt alakult meg az ország első falusi zeneiskolája.