16. kerületi újság hirdetés

Számos más fővároskörnyéki település mellett Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom nagyközségeket, továbbá Csömörtől Szabadságtelepet 1950. január 1-jével csatolták Budapesthez, s ezek egyesítésével hozták létre a kerületet.

A magyarok a XI. század második felében települtek meg a vidéken. Cinkota, benne a mai Mátyásföld és Sashalom területe már több, mint 950 éve létezik településként, míg Rákosszentmihályon és a kezdetekben ahhoz tartozó Árpádföldön a tatárjárás előtt – és nem bizonyítottan utána is – csupán kisebb falvak voltak. A kerületet adó területet IV. Béla király a nyulak-szigeti apácáknak adományozta, ami közel háromszáz évig az övék is maradt.

1950.január 1-jével a négy nagyközséget(Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom), mint a Főváros XVI. kerületét, Budapesthez csatolta az 1949. évi XXVI. törvény. E rendelettel             Rákosfalvának a körvasúttól északra fekvő területe is ide került. Az újonnan alakult kerületet két közigazgatási területre osztották: Rákosszentmihályra és Cinkotára.

Ekkortól a Mátyásföldön található Ikarus, majd 1956-tól a Szovjet Hadsereg „Déli Hadseregcsoport” Főparancsnokságának helyet adó terület (mátyásföldi repülőtér, Erzsébet-liget) kapott központi szerepet, így a közműveket a Kerepesi út két oldalán lévő utcákban megépítették, s ezért e részek fejlődtek elsősorban. A Jókai utca és Kerepesi út találkozásánál indult meg a kerületi centrum kiépítése (rendőrségi székház, szakrendelő, kerületi pártközpont, posta, patika stb.).

A kerület egészét tekintve a lakosság száma – a központi fejlesztések hatására – az 1950 utáni három évtizedben szinte megduplázódott. Ugyanakkor Cinkota és Rákosszentmihály más részeinek jelentősebb fejlődése egészen az 1980-as évekig stagnált. Az M2-es metróvonal megépítését követően a kerület közlekedését átalakították.

A Szilas-patakon, Cinkota határában az 1970-es évek második felében árvízvédelmi okokból, mesterségesen létrehozták a Naplás-tavat, hivatalos nevén a Szilas-pataki árvízvédelmi tározót, ami azóta is Budapest legnagyobb állóvize. 2013-ra 167 hektáros – természetvédelmi terület része, ahol számos természeti érték, tanösvények és kilátó is található. A kerület a szovjet csapatok távozása (1991) után is jelentős változáson ment keresztül. Az 1992 áprilisában megjelent Fővárosi Közlöny öt városrészre osztotta a területet.

A kerület egységes megjelenése 45 évig váratott magára. 1995 pályázatot írtak ki a kerület egységes földrajzi nevére, végül döntés nem született. De az 1990-es évek végétől egyre gyakrabban jelenik meg egy egységesen használt kerület-megnevezés, a Kertváros. A kerületi címer és zászló tervezője Bodrog Levente Budakeszi illetőségű villamosmérnök volt.

A korábbi (1902) fürdő helyén a 2005. januárjában indult liget rehabilitációs program keretében épült egy teljesen új, modern (a napelemes fűtésrendszer mellett az akkor Magyarország legnagyobb fesztávolságú – harminc méteres –, ragasztott fából készült tetőszerkezete tette különlegessé), de a villanegyeddel is harmonizáló épület, ami a kerület első saját uszodájaként 2008. január 25-én nyithatta meg kapuját. A sokáig csak Szentmihályi Uszodaként emlegetett másik létesítményt csupán fél évvel az előbbi után, 2008. július 10-én nyitották meg, ezzel a fővárosban egyedüliként a kerületnek már két önkormányzati uszodája is lett.