Kispest hirdetés

A régészek Árpád-kori templomalapokat tártak fel területén. A török hódoltság korában a térség teljesen lakatlanná vált. A 13. században Zsigmond király feleségének birtoka volt, a Hunyadiak idején pedig Mátyás kedvelt vadászterületeként említették.„Szent Lorencz pusztá”-nak (Zent-Lewrync puszta) nevezett terület 1661-től a felsővattai Wattay család birtokába került.

1731-ben sajátos eszközeivel Grassalkovich Antal szerezte meg, aki 1814-ben itt látta vendégül a bécsi kongresszus résztvevőit, I. Ferenc osztrák császárt, III. Frigyes Vilmos porosz királyt, és I. Sándor orosz cárt. A Grassalkovich-család kihalása után dr. Sina Györgynek adták el, amit fia, Simon 1864-ben továbbadott egy belga banknak, amely megkezdte a terület felparcellázását.

A mai Kispest területén Cséry Lajos, Herrich Károly és mások jutottak birtokrészekhez. Herrich 1869-ben 811 darab, egyenként 300 négyszögöles házhelyre osztotta, és építkezésbe kezdett. Egy szabályos, sakktábla-szerűen elhelyezkedő település- és úthálózatot tervezett, 15–18 m széles utcákkal, impozáns terekkel. A tulajdonosok birtokaik egy részét ingyen bocsátották a köz javára, a házhelyek árát pedig jóval a fővárosi telekárak alatt biztosították a betelepülők számára. Megindult Ős-Kispest gyors betelepülése; a vidékről a főváros közelébe húzódók és az olcsóbb otthont kereső fővárosiak rövid időn belül felépítették családi házaikat.

A hirtelen népesedésnek indult Colonie-Klein-Pest (kb. „kis-Pest település”) elszakadt Vecséstől, és 1871-ben Stowasser Ferenc bíró vezetésével, Kispest néven ideiglenes szervezésű, közigazgatásilag önálló kisközség lett. 1873-ban megalakul a helyi községi szervezet, melyhez csatlakozik a szomszédos Szentlőrinc puszta és Törökfalva is, valamint megindul a Varjú Kálmán birtokában levő, mai lakótelepi rész felparcellázása. 1874-ben Kispest nagyközséggé vált, körülbelül 1800 lakossal.

1891-ben a létrejön a telefonösszeköttetés a fővárossal. 1900-ban megindult a villamos az Üllői úton, és egy évvel később a község villanyvilágítást is kapott. 1911-ben Kispest közigazgatási járási székhely lett, majd a már megközelítőleg 52 ezer lakosú terület 1922-ben város rangot kapott.

Miközben 1908-ban Pestszentlőrinc különvált Kispesttől, ugyanebben az évben dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a kormány nevében megállapodott a Sárkány család örököseivel a birtokukban lévő, földművelésre alkalmatlannak ítélt területnek az állam javára történő megvásárlásáról. Ekkor kezdődött meg a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építése, melyet rövid időn belül Wekerletelepként emlegettek az ott élők.

1921-ben a képviselő-testület döntött Kispest rendezett tanácsú várossá alakulásáról, az alakuló közgyűlést 1922. július 22-én tartották. A város fejlesztése érdekében a Spayer bankháztól vettek fel kölcsönt, melyből utakat, egészségügyi intézményeket építettek.

A várossá válással egyidejűleg Kispest elveszítette közigazgatási központi szerepét. 1922-ben, tehát mindössze 11 évnyi működés után megszűnt a Kispesti járás, helyette a szomszédos községek a Budapest székhellyel megalakult új járáshoz (Központi járás) kerültek.

A háború Kispesten 1945. január 9-én ért véget. A romeltakarítás, az újjáépítés, a közlekedés újra indulása alatt felerősödtek a Budapesthez csatlakozást sürgető hangok. 1950-ben csatolták Kispestet és a Wekerletelepet Budapesthez, mint Budapest XIX. kerülete. A lakásínség enyhítésére, korszerűsítésére 1949–1964 között megépült az „Élmunkás” lakótelep, majd 1971–1989 között felépült a panelházakból álló lakótelep Kispest központjában.