Városházi Híradó hirdetés

Az újkőkortól kezdve már folyamatosan lakott vidéken az első jelentős emléket a rómaiak hagyták, létrehozva Campona castellumát (Nagytétény), amely a limes egyik jelentős katonai tábora volt. Fontos dunai átkelő lévén folytonos volt a lakosság, s a népvándorlás korából is kerültek elő régészeti leletek. A honfoglalás után Nagytétény területén volt Töhötöm (Tétény) vezér téli szállása.

Az ezután már Téténynek nevezett településen IV. (Kun) László 1279-ben országgyűlést tartott a kun kérdés rendezésére. Az oklevelek tanúsága szerint a király és kísérete a Háros-szigeten lévő Csúti premontrei prépostságban szállt meg. Nevét 1228-ban említette először oklevél Thethen néven.

Tétény a római Campona tábor-erőd helyén, illetve környékén épült fel. Tétény a XV. század második felében élte virágkorát, ekkor már mezőváros (oppidum) volt.

A török uralom végére a vidék három települése elpusztult, leginkább Tétény maradt fenn, amelyet földesura, Száraz György 1711 után német telepesekkel népesített be. Később magyar jobbágyokat is telepítettek ide.

Ez időben kezdődik Budafok története, amelynek területe a török uralom után, 1698-ban Savoyai Jenő herceg birtoka lett a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként (latinul Promontorium). Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból.

A település gyors fejlődését, csakúgy, mint Tétény, a szőlőkultúrának és a kőfejtésnek köszönhette. Ezekhez kapcsolódik a kerület páratlan pincerendszerének kialakulása is. A római korban elkezdett kőbányászat tárnáiból maradt, a kőbányai pincerendszerhez hasonlóan kiterjedt borospince hálózat húzódik, amelyekben a filoxéra járvány óta többnyire gombákat termesztenek. A töretlen fejlődést az 1886. évi filoxérajárvány állította meg, amely szinte teljesen kipusztította a szőlőket, amelyet más gyümölccsel (őszibarackkal) pótoltak és az ipar, különösen az élelmiszeripar gyorsan fejlődött.

Ekkorra már Budatétény is (1915-ig Kistétény a neve) önálló településsé vált, amelyre inkább az elszórtan épült házak, villák a jellemzők, minthogy a falu 1873-ig Nagytétény egyik szőlőhegye volt. A szétválás után kezdték az ófalura Tétény helyett a Nagytétény nevet használni.

A vasútvonalak megépülése (1861: déli vasút, 1882: pécsi vasút) megteremtette a későbbi évek fejlődésének alapját. A század utolsó évtizedében és a XX. század elején megindult az iparosodás. 1899-ben Budafokig, 1909-ben már Nagytétényig járt a HÉV. Ezekben az években kezdett kialakulni a Nagytétényhez tartozó Baross Gábor-telep is, amely az anyaközségtől távol szinte külön települést képezett.

Az addigi Promontor 1886-ban lett Budafok, 1926-ban pedig városi rangot kapott. A megszűnt szőlőkultúra folytatásaként a város a XX. században jelentős borászati centrummá fejlődött, ahol a mai napig borászokat is képeznek. 1987-ben Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi oklevelet.

1950. január 1-jével– több főváros környéki településsel együtt – Budapesthezcsatolták. Nagy része az akkor alakított  kerület része lett, Kelenvölgyet és Tószöget pedig a XI. kerülethez csatolták.

A 13. században a római alapokra épült egy gótikus várkastély a helyi birtokos Tétény család számára, akik az Árpád-házzal is rokonságban álltak. Ez a várkastély a 14. században királyi birtokká vált, majd a Héderváriaké lett. A török kiűzése után Száraz György királyi személynök kezdte meg a kastély átépítését és bővítését 1716-ban. A mai, késő barokk stílusú kastély Mayerhoffer András tervei alapján épült 1743 és 1751 között, felhasználva a korábbi épület alapjait és részeit. 1904-ben kiégett. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett. A háború után, 1948-ban múzeumi célokra kapta meg az Iparművészeti Múzeum. Helyreállítása 1951-ben kezdődött meg, és még ebben az évben megnyílt az első bútorkiállítás.