Városkép hirdetés

Budapest XVIII. kerülete, Pestszentlőrinc, Pestszentimre, azaz két önálló település egyesítésével 1950-ben jött létre. A kerület 22 lakónegyedből áll, emellett része a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér (Ferihegyen) és a Halmierdő. Kerületünket két, korábban független, méretben és lakosságszámban eltérő település, Pestszentlőrinc és Pestszentimre alkotja. E két kerületrészt a Halmierdő – melyet a homok megkötésére ültettek az 50-es években – választja el egymástól.

Pestszentlőrinc–Pestszentimre területe már a népvándorlás korában is lakott volt. A középkori Szentlőrinc falu központja a mai Kispest területén, a Wekerletelep helyén lehetett. 1332-ben, a gyáli határjárást rögzítő oklevélben említik először Szentlőrincet és a környező birtokokat, településeket. Többek között Kormányost, amelyet egy 1446-os oklevélben már Péterinek neveztek. Ezt tekintjük a mai Pestszentimre elődjének. A 16-17. században, a török hódoltság alatt a terület teljesen elnéptelenedett. A 17. század végén a források már pusztaként említik Lőrincet és Péterit.

A mai település története a XVIII. században kezdődik, amikor a terület, Szent Lőrinc és Péteri Puszta I. Grassalkovich Antal tulajdonába került. Részei lettek egy több ezerholdas birtoknak, mely Gödöllő központtal magában foglalta a dél-pesti régiót egészen a Dunáig. A 19. század nagy részében a terület mezőgazdasági jellegű, szinte teljesen beépítetlen volt. Szent Lőrinc pusztán majorsági központot alakítottak ki. Itt 1790 körül építették fel a ma is látható Szent Lőrinc-kápolnát. Ez a kerület egyetlen műemlék jellegű épülete.

1799-től Mayerffy Xavér Ferenc lett mindkét puszta bérlője. Híres volt szőlészete, méhészete, tehenészete, vadaskertje. Szőlőskertjének helyén, a „Ferihegyen” ma a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér működik. Mintagazdaságáról a korabeli sajtó is többször beszámolt. 1814-ben a Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budán. Ez alkalomból katonai parádét rendeztek Szent Lőrinc pusztán. A porosz, orosz és Habsburg uralkodó a mai Gilice téren emelt „Gloriette” kilátóról szemlélte az eseményeket.

A Grassalkovich-család birtokait 1851-ben báró Sina György vásárolta meg, de csak rövid időre kerültek a tulajdonába, ugyanis 1864-ben más magyarországi birtokaival együtt eladta egy belga banknak, amely ezt a területet is több darabban értékesítette. A 19. század utolsó harmadától kiépülő vasútvonalak mellett hozták létre Pestszentlőrinc, Pestszentimre első lakónegyedeit.

Pestszentimre: Péteri puszta uradalmi központja, az ún. Belső major valamikor 1836-1861 között épült fel. Az 1870-es években két testvér, Lőwy Bernát és Mór, valamint sógoruk vásárolt Péteri pusztán birtokot. Itt jött létre később Pestszentimre nagyközség. Lővy Bernát 1875 körül építtette fel kastélyát az Új-majorban, a mai tanuszoda magasságában. A családtagok 1880-ban osztották fel a területet három részre, majd házhelyeket parcelláztak. Az 1900-as évek elejétől a Péteri pusztai parcellázásokat egységes településként kezelték, Soroksárpéteri elnevezéssel (Soroksár külterületeként).

Pestszentlőrinc: Az 1860-as években Szent Lőrinc pusztán többen vásároltak kisebb-nagyobb területeket, és a Lónyay a tölgyerdőben, a mai Gyöngyvirág utca mentén elegáns nyaralótelep létesült. 1887 után olcsó házhelyet keresve egyre többen költöztek ki Lőrincre, a mai Bókaytelep területére.

A vasútvonalak és Budapest közelsége kedvezett az ipari fejlődésnek. Az 1870-es évektől több gyár és üzem működött Lőrincen. Az I. világháború alatt a település jelentős hadiipari központtá (Lipták-gyár, helikopterkísérletek), és katonai kiképzőhellyé vált. Pestszentlőrinc 1910-ben önálló nagyközséggé, majd 1936-ban megyei várossá vált. A településen az 1940-es években már 35 000 ember élt.

Az új nagyközség 1931-ben vette fel nevét – Szent Imre halálának 900. évfordulója. A II. világháború miatt az intenzív fejlődés egy időre megrekedt. A két település lakóinak többségét a közeledő front elől kitelepítették, sokan csak 1945 tavaszán, egy részük sohasem tért vissza otthonába.

1950-ben Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a főváros XVIII. kerületeként Budapesthez csatolták. Új gyárak, üzemek létesültek, új közintézményeket hoztak létre. A helyreállított Ferihegyi repülőtéren 1950-től indult meg a polgári légiközlekedés. Az első lakótelep, az 1960-as években a Lakatos-lakótelep volt. 1990-ben a kerületi tanácsot az önkormányzat váltotta, azóta a kerületet polgármester irányítja.