Zuglói Lapok hirdetés

Zugló név keletkezésére kétféle magyarázat létezik. Az egyik szerint a “szuglyó” vagy a “zugla” szó a 19. századi nyelvhasználatban sarkot, zugot, kuckót vagy zsákutcát jelentett, ennek értelmében tehát Zugló a pesti határnak egy kis sarkát jelölte. A másik elképzelés, hogy a “szugló” német eredetű szó, és mocsárlyukat jelent. Zuglót egészen a XIX. század végéig Szuglónak hívták, ennek emlékét őrzi a mai Szugló utca. 1935-től létezik önálló kerületként, korábban Terézváros, Erzsébetváros és Kőbánya osztozott a területén. Ekkor a városrész a Rákosváros nevet kapta, és csak 1950-ben – Nagy-Budapest kialakulásakor – lett Zugló.

A mai kerület helyén volt a történelmi Rákos mezője, amely a középkorban lakatlan, erdős-mocsaras vidék volt. Itt tartották a középkori magyar országgyűléseket és itt emelték 1445-ben Hunyadi Jánost Magyarország kormányzói méltóságába. A Rákos-patak mellett rákászok, a Városliget területén vadászok tanyáztak.

Az 1830-as években megindult a Városerdőcske mögötti Erdőtelkek parcellázása a mai Herminamező területén. A kerület hivatalos “születésnapját” 1842. október 10-ére teszik, ugyanis ekkor került sor a Hermina-kápolna alapkőletételére, illetve ekkor nyílt meg Bartl János nyaralószállója is. 1843-ban már három nyaralószálló működött ezen a vidéken, ezáltal Pest környékének egyik legismertebb nyaraló- és gyógyhelye lett. Ugyanebben az időben épültek meg az első magánvillák is, és az 1860-as évekre – a belvárosi és budai részekhez hasonlóan – elegáns villanegyed jött létre a Hermina út–Amerikai út–Erzsébet királyné útja–Uzsoki (Jókai) utca mentén.

 A vidék Pest város fejlődésével a 17. században egyre kopárabbá vált, mivel az építkezésekhez szükséges faanyagot itt vágták ki. I. Lipót német-római császár a területet Pest városának adományozta. “Városerdőcske” fáinak pótlása és területének rendezése Mária Terézia nevéhez fűződik. 1751-től a területre fűz-és akác-majd eperfákat ültettek. A Városliget a reformkorban már a polgáriasodó pestiek egyik kedvelt séta-és találkozóhelye lett. Az 1880-as évektől megindult a terület rohamos beépítése (Gizella út, Mexikói út, Hajtsár út, Amerikai út, Angol utca, Róna utca, Rákos-patak utca stb.). A gyors fejlődést nagymértékben elősegítette a Városliget közelsége.

Az 1890-es évektől Zugló területén is megindult az ipartelepítés, sorra jelentek meg a kisebb-nagyobb gyárak, ezzel együtt 1890 és 1900 között a terület népességszáma is megnövekedett, ekkor került sor Törökőr, Kiszugló és Nagyzugló benépesítésére. A közművesítés azonban nem haladt ugyanilyen gyors ütemben, az ivóvízért sokat kellett gyalogolni, és rosszak voltak az útviszonyok is.

A legnagyobb beruházás ekkor a Városligetben megrendezett Millenniumi kiállítás volt. 1896-ra készült el a Műcsarnok és 1906-ra a Szépművészeti Múzeum. Szabályozták a Városligeti tavat, feltöltötték a Páva-sziget két csatornáját és a tóba vezették a Rákospatakot. Kialakították a városligeti körutat. Megépült a híres Vajdahunyad vára és a Hősök tere, a kontinens első földalatti vasútja is.

Az első világháború után még inkább felgyorsult az urbanizáció, nőtt az intézmények, üzemek száma, mindemellett azonban, főként Alsórákos és Rákosfalva területén, megmaradt a vidékies környezet, a mezőgazdasági jelleg. Az 1935. február 13-án Budapest Székesfőváros 451/1935. sz. határozata alapján létrehozta a főváros új közigazgatási egységét, amely a VI., VII. és X. kerületek peremrészeiből jött létre XIV. kerületként és Rákosvárosnak nevezték el. 

A második világháború utáni évtizedekben több lakótelep épült (például a Füredi utcai, Kerepesi úti, Nagy Lajos király úti, Kacsóh Pongrác úti). 1980-ban Zuglóban nyitották meg az ország első, nyugati módon felépített üzletközpontját, a ma is működő Sugárt. Az 1972-es zuglói paneltűz a főváros legnagyobb tűzesete volt.