Élet és Irodalom hirdetés

A lap története

1923-ban ezen a címen jelent meg néhány hónapig Szabó Dezső – eredetileg Aurora címen indított – folyóirat-kísérlete. Ennek aligha van köze a mostani újság címéhez.

Az Élet és Irodalom első száma 1957. március 15-én jelent meg. Előzménye az Irodalmi Újság volt, mely a Magyar Írószövetség lapjaként tevékeny szerepet játszott az 1956-os forradalom előkészítésében. A politikai vezetésnek 1957 tavaszán a konszolidációhoz szüksége volt az értelmiség, és azon belül az írók egy részének megnyerésére. „Néhányan kommunisták és a kommunistákhoz sorolható pártonkívüliek…a párthoz fordultunk egy irodalmi lap engedélyezése iránt. A Kállai Gyula és Kádár János elvtársakkal való megbeszélések után így kaptunk engedélyt” – írta később a főszerkesztőnek kinevezett kommunista Bölöni György. Helyette 1957 szeptemberétől Mesterházi Lajos irányította a lapot mint felelős szerkesztő, Bölöni György ugyanis a PEN Clubnál képviselte az országot. Korábban mellőzött írók, költők is lehetőséget kaptak a megszólalásra, de természetesen a hatalom ellenőrzése mellett. 

Az első szám 69 540 példányban jelent meg, sikerét többek között Németh László, Heltai Jenő, Fodor József és Szabó Lőrinc írásai garantálták. A kéthetente, majd november 1-től már hetente jelentkező újság rendkívül baloldalinak számított, így többen megtagadták közreműködésüket a lapban, a nehéz megélhetési körülmények ellenére is. Beceneve – az ÉS – is korabeli szóviccből származik: hiányzik belőle mind az élet, mind az irodalom – mi van benne? Az ÉS.

1959-ben az újjáalakult Magyar Írók Szövetsége lapja lett (1963-ig), természetesen a kiadási jog nélkül, és Szabolcsi Miklós, később Dobozy Imre vette át irányítását.

1963-ban Nemes György lett a főszerkesztő, aki a címnek megfelelően külön közéleti és irodalmi részt alakított ki. Szerkesztése alatt nyerte el mai arculatát az Élet és Irodalom: ekkor jött létre a lap nagy vonalakban máig megőrzött tipográfiája, rovatbeosztása, lapstruktúrája. A konszolidációs 1960-as évektől mind többen jelentették meg írásaikat (pl.: Déry Tibor, Kassák Lajos, valamint 1964-ig Illyés Gyula), és az új írógeneráció képviselői mellett már külföldi írók művei is helyet kaptak a lapban. 

Az 1960-as évek közepére az Élet és Irodalom minőségi újsággá fejlődött, és a rendszeren belül liberálisnak számító hetilap lett, példányszáma elérte a 25 ezret. 

A szerkesztőségben komoly viták is folytak. „Volt egy ilyen konfliktus Nemes György és Kardos G. György között, és végül Fekete Gyula is otthagyta az Élet és Irodalmat, noha akkor úgy látszott, nem haraggal teszi. Kardos G. György haraggal vált el, később azonban nagy örömmel tért vissza ismét.” Miután a népi írók csoportja úgy látta, hogy az ÉS visszaél monopolhelyzetével, és ők nem kapnak helyet a kiadványban, Nemes György nyugdíjazását kérte.

1974-ben Jovánovics Miklóst nevezték ki főszerkesztőnek. Új rovatok indultak, és a közéleti témájú írások vették át a főszerepet. Miután a politika leállította az 1960-as években meghirdetett gazdasági reformot, újjáélesztésének ügyét az ÉS is felkarolta. Bertha Bulcsu vitaindító cikke váltotta ki a lap leghangosabb gazdaságpolitikai vitáját, az úgynevezett kesudió-vitát az 1970-es évek második felében. Nagy port kavart a Mezei András által indított Ilyen gazdagok vagyunk? című vitacikk is a tehetségek elkallódásáról. A példányszám az évtized végére elérte a 60 ezret.

1981-ben Jovánovics Miklóst megválasztották az Írószövetség főtitkárának, és 1982-ben megvált az Élet és Irodalomtól, távollétében egy ideig Faragó Vilmos főszerkesztő-helyettes irányította a munkát. 1982. szeptembertől 1991-ig Bata Imre volt a főszerkesztő, aki inkább a népi írók szellemiségében vezette tovább a lapot. Az 1980-as évek első felében a lapeladás tovább növekedett, a példányszámot azonban politikai okokból 60 000-re korlátozták. 1989 végén a helyettes főszerkesztő Alföldy Jenő és Faragó Vilmos volt, utóbbit decemberben Váncsa István váltotta fel.

Az 1980-as évek végére és a rendszerváltás első éveire az Élet és Irodalom is sokat vesztett jelentőségéből, és negyedére esett a példányszáma. Ekkor már szabadon lehetett újságot alapítani, a Kádár-kor régi lapjai pedig gyanússá váltak. A szerkesztőség elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, a lapon belüli széthúzásokat egy vezetőségi ülés rendezte el. A lap gazdája, a Művelődésügyi Minisztérium váratlanul hozzájárult a változáshoz: Glatz Ferenc művelődési miniszter az utolsó munkanapján „egy perc alatt aláírta, hogy az ÉS-nél szerveződött egyesületnek adja át a kiadói jogot.”

Bata Imre székét Megyesi Gusztávnak (1992–1993) adta át, ekkor többen megváltak a laptól. A felhalmozott adósság miatt az újság nehéz helyzetbe került, a mélypont 8 600 példányszám körül volt (1993). Az elkövetkező rövid időszak a pénzszerzés jegyében telt. Néhány hónapra megnyerték befektetőnek Princz Gábort és a Postabankot, de végül sikerült az önállóságot megőrizve, a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával talpon maradniuk. Megyesi Gusztáv 1993 nyarán lemondott, helyébe Kovács Zoltánt választották meg főszerkesztőnek, majd megalapították az Irodalom Kft.-t, és 1994-1995-ben átszervezték a lapot.