Csongrádi Hírek hirdetés

Neve déli szláv nyelvből alakult ki, eredeti jelentése „fekete (földből való) vár”. A földvára a 17-18. század folyamán elpusztult, ma már nem találni a nyomát. A Csongrád név első említése a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében maradt fent. A magyar honfoglalás, itt a Tisza-menti földvárakban és sáncokban rejtőző szláv lakosság teljes legyőzésével ment végbe.

Árpád fejedelem – a monda szerint – 896-ban a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet Csernigrádnak (fekete várnak) neveztek el, innen eredhet a város neve.

A 11. században Szent István Csongrád vármegye központjává tette. Földrajzi fekvésénél fogva elsőségi jogot nyer, mert mint védelmi központ már a megye őskorában székhely lett. Okleveles emlékek­ben 1075-től fordul elő neve, amely Csurnugrad név alakban általánosan elterjedt.

A békés fejlődést hol az árvizek, hol a külső ellenség zavarta meg. így 1091-ben a kunok pusztítása, amikor a lakosság zömét rabszolgának ad­ták el. Ez időben Csongrád királyi birtok és a vár fenntartása a jelenlevő lakosság kötelessége volt. Közvetett bizonyítékok mutatják, hogy 1241-ben a tatárok perzselték fel és ölték halomra a lakosságot. Nyoma sem maradt az egykori életnek.

A tatárjárás után IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyet. Királyi hívásra a tatárjárás előtt kivándorolt kunok is visszaköltöztek. Zsigmond király uralkodása alatt Csongrád népessége és anyagi helyzete folytán városi rangot ért el. Első eladományozásáról az 1439. évből tudunk, mikor a szegedi királyi vár kötelékéből kivette Albert király és nejének, Erzsébet királynénak adományozta. Az akkori okleveles gya­korlat szerint a neve Chongrad, vagyis ekkor már szinte kialakult a név mai formája.

A hódolt­ság kora 1541 után állandósult, török közigazgatás, hadiszervezet ült a meghódított területek felett. A településeknek a megmeneküléshez csak egy mód volt: engedelmeskedni és az adót pontosan fizetni. A tö­rök hódoltság elején Csongrád lakosságának magyar jellege meg­változott a rácok (szerbek) letelepedésével. Ők ekkor külön elhatárolt városnegyedekben telepedtek meg. A magyar lakosság zárt egységben, az előb­biekhez hasonlóan, külön területen, de állandó ellentétek között élt a rácokkal.

Csongrád régi várát kellő át­alakítással újból használatra alkalmassá építették át jobbágy-ingyenmunkával. Az 1550-es évek után állandó őrsége volt 142—150 főnyi létszámmal. A csongrádi Párkányban szolgáló török katonaság a vidék nyugalmára és védelmére volt rendelve. 1568—69-ben a szolnoki szandzsákba osztották be Csongrádot. Evlija Cselebi történetíró 1665 táján még említést tesz a csongrádi kis földvárról, mecsetekről, elemi iskoláról, medreszéről, fogadóról és apró bazárról. 1686-ban, miközben megszabadult a török igától, kirabolták, kifosztották és a földvár is nemsokára elpusztult.

A Rákóczi-szabadságharc bukása után Csongrád gróf Károlyi Sándor birtoka lett. Leírás a településről a 18. század végétől új erővel fejlődött. Az 1831—32. évi kolerajárvány nagy pusztítást vitt végbe. Lakóinak a szabadság- harcban való részvétele miatt a császáriak 1849-ben felgyújtották a várost. A kiegyezés után indult meg egy viszonylagos iparfejlődés, amely azonban a település agrár jellegét nem módosította.

A 19. század második felében Csongrád népének a Tisza-szabályozás adott munkát, ekkor alakult ki a kubikus életforma. 1923-ban ismét járási jogú város lett, ekkor a a la­kosság közel 40%-a tanyán élt.

Csongrád városa körül számos természeti látnivaló vonzza a természetjárást kedvelő turistákat. Csongrádot a Körös-torok mentén és a Tisza-hídon átvezető kerékpárút köti össze a szomszédos Szentessel, amely 2006-os megnyitása óta komoly idegenforgalmi attrakcióvá vált. A Tisza várossal átellenes partján lévő nagyréten tanösvények hálózatát alakították ki.