Halásztelki Hírmondó hirdetés

A mai település északi részén római kori út vezetett keresztül. Attila, a hunok királya a Duna túlsó partján, a mai Érd közeléből indíthatta támadását egy római erődítmény ellen, amely a mai Százhalombatta helyén állhatott. A honfoglaló magyarok a Csepel-szigetet nyári szálláshelyként használták. Így létesült Szőlős, 

Háros és Tököl. (Halásztelek Tökölről vált le.) A Halásztelek elnevezés az 1700-as években tűnik fel először. A nagy árvizek hosszú időre lakatlanná tették a vidéket, amelyen a XIX. századra telepedtek meg ismét, amikor már Tököl külterületének számít a terület.

A mai település területének összlakossága az 1800-as évek végén alig haladta meg az 50 főt. Nevét Wahrmann Mór birtokos adta, aki lánya után Herminamajornak nevezte el a területet, így a később betelepülők is Herminatelepként emlegették. A terület következő birtokosa Sándor Pál volt, a dinnyetermesztő. A gazdaság föllendülésével a lakosság száma is megnövekedett, 1920-ban már 254 fős lett a Tököl külterületeként nyilvántartott telep. 

Hamarosan újra gazdát cserélt a mai település területe, mégpedig a felvidékről származó Malonyay család lett az új birtokosa. Kastélya híres lett estélyeiről. A nagy gazdasági világválság miatt a lótenyésztéssel is foglalkozó Malonyay tönkrement, és időközben számos neves család telepedett itt meg, s a birtok nagy része Semény Jenőé lett.

Az I. világháború utáni recesszió neki sem kedvezett, 1926-ban az egykori majort felparcellázták. A maradék törzsbirtokot Füzesséry István kapta meg vitézi telekként. Őt Stein Emil követte, aki tulajdonosként barackfákkal ültette tele a birtok egy részét, amit mind a mai napig barackosnak hívnak, bár már házak állnak a barackfák helyén. A háborúban hadiüzem létesült a csepeli WM üzem felügyelete alatt, amelyet Kisgyárnak neveznek. A telep súlyos bombakárokat szenvedett 1944-ben, amikor a szomszédos Dunai repülőgépgyárat vonta szőnyegbombázás alá az amerikai légierő. Az előrenyomuló szovjet csapatok és az ellenük telepített német aknák szintén számos áldozatot követeltek.

A háború után elkezdték a földosztást, amit többek között a csepeli gyárak dolgozói, valamint az Alföldről és messzi vidékekről betelepülők, többek között bolgár családok vásároltak meg, akik a mai napig ott élnek.

A II. világháborút követően egyre népesebb lett a település. Főleg Zala, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyei lakosok költöztek ide. A háború után a szovjet hadsereg segítségével visszakerültek a gépek a volt Kisgyár épületébe. Itt kezdte meg működését 1950-ben a Mintagépgyár 1954-ben a Mintagépgyár átalakult Szerszámgépipari Fejlesztő Intézetté. 1950. március 1-jén önálló község lett Herminatelep néven. A Halásztelek nevet 1951-ben vette fel. Kezdetben a lakosság száma 1500 fő körül mozgott, de Budapest közelsége révén ez gyorsan megduplázódott.

Az 1990-es évek végétől egyre többen költöztek az agglomerációba, így Halásztelekre is. Ez óriási népességnövekedést jelentett. Halásztelek 2008. július 1-jén városi rangot kapott.