Hétről-Hétre Paks hirdetés

A Paks helynév első ismert írott formája Pakws a 14. századból, majd előfordult Paxi, Pax formában is. Eredete alkalmasint a Pakus személynévre vezethető vissza, amely a ma is használt Bakos családnév változata lehetett. Egy másik verzió szerint római eredetű, mivel a pax latinul békét jelent és elképzelhető, hogy itt kötöttek valamiféle békét. A Sánchegyen római auxiliáris csapatok állomásoztak, míg a Duna túloldalán jazig törzsek éltek, amelyekkel a rómaiak sokat háborúztak.

A Kr. e. 4. században egy nyugatról, a Rajna vidékéről betelepedett kelta eraviszkusz törzs foglalta el a Dunántúlt.

Bár a rómaiak már Augustus császár uralkodása alatt elfoglalták a Dunántúlt, a tényleges bevonulás csak Claudius császár ideje alatt, Kr. u. 41 és 54 között zajlott e környéken. A hódítással a terület Pannonia provincia része lett a Római Birodalmon belül. A közeli Dunakömlőd melletti Sánchegyen a 4. században felépített castrum (tábor), a Lussonium, a provincia határát képező erődláncolatnak volt az egyik tagja. A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.

A 433-tól 455-ig tartó hun uralmat a Dunántúlon a Longobárd királyság váltotta fel. Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntették meg, egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig. I. Szent István király uralkodása idején, az első ezredforduló táján keletkezett dokumentumok szerint a Pakstól 10 km-re észak-keletre fekvő Madocsa és a 20 km-re délre fekvő Fadd halászfalvak egyházi birtokok lettek, a köztük lévő területtel együtt. Paks neve 1333-ban jelenik meg ismét írott forrásban, egy pápai tizedjegyzékben, ami szerint Lőrinc paksi pap 23 báni dénárt fizetett.

A terület az udvarbíróé/tárniokmesteré lett. Az ő utódai használták a Paksy családnevet. A Paksy család sokat tett azért, hogy a falucska kiemelkedjen a környék falvai közül, és az idő múlásával egyre inkább vezető szerephez jusson a szomszédos településekkel szemben. 1662-ig ez a család, és mivel Paksy Lászlónak csak lánya volt, Anna, akit a Daróczy család sarja vett nőül, így onnantól kezdve ők birtokolták a falut.

A török hadsereg palánkvárat épített a Kálvária-domb délkeleti lejtőjén. A városból elmenekült ill. kipusztított magyarság helyére rác, török és görög polgári lakosság települt, zömében parasztok és kézművesek. Az 1686-ban Budáról kiűzött török sereg szeptember közepén, visszavonulása során porig rombolta a városkát, amit újra kellett telepíteni. Miután a török megszállás alatt és után betelepült rác katonák a 18. század elején eltávoztak, megindult a magyar népesség beszivárgása. 1720-tól a Dél-Németországból hívott telepesek jelentek meg. A svábok egészen a második világháborút követő kitelepítésükig egyharmadát tették ki a lakosságnak,

A Rákóczi-szabadságharc idején 1705-ben Dunakömlődre Bottyán János fahídat épített és onnan indította Dunántúli harcait. Az 1730-tól mezővárosi jogú település a környék egyik legjelentősebb települése lett. A 19. század második felétől elindult, majd a dualizmus időszakában felgyorsult a gazdasági és kulturális fejlődés. 1870-ben Dunaföldvárról ide került a járás székhelye. 1871-ben az ország közigazgatási átszervezése során megszűntek a mezővárosok, így Paks is nagyközséggé alakult.

A várost – akárcsak az ország többi részét – a világháborút lezáró trianoni békeszerződés érzékenyen érintette, mivel délvidéki kereskedelmi kapcsolatait elvesztette. Paksról és a környező falvakból a zsidó lakosságot összegyűjtötték és a paksi zsinagóga (ma könyvtár) és az egykoron mögötte állott zsidó iskola (ma piactér) és a Villany utca (az itteni első villanytelepről kapta nevét) területén létesítettek gettót. A szovjet hadsereg 1944. december 1-jén vonult be a városba, amit két frontos ostrom előzött meg.

1967 őszén megszületett a kormányhatározat az első magyarországi atomerőmű építéséről, amely a Duna és Csámpa-puszta között fekvő (hajdan Magyari-puszta) területet jelölte ki helyszínnek. 1969-ben megkezdődtek az erőmű tereprendezési munkálatai. 1975. október 3-án került sor az erőmű alapkőletételére. 1978-ban lett város. 1982. december 28-án indult meg a kísérleti áramtermelés az első blokkban. A negyedik blokk 1987 augusztusára készült el, ezzel az erőmű építése gyakorlatilag befejeződött.