Hétről-Hétre Pécs környéki hirdetés

A terület kelta, római, majd avar uralom után került a honfoglaló magyarok kezére. Földesúri birtokként Zygeth névalakban 1391-ben bukkan fel először a forrásokban, első védett épületét az Almás-patak mocsaras árteréből kiemelkedő szigetszerű földsávon építették meg. Az uradalmi központ szerepét betöltő vár legelső építménye az ún. kerek torony.  A háromemeletes lakótoronyból és későbbi bővítményeiből álló korai erőd, mint castrum 1449-ben, a földsánccal övezett település mint oppidum (mezőváros) 1463-ban jelenik meg elsőként írásos formában. 

A vár és a város 1473-ban vétel útján az enyingi Török család birtokába került. E család legnevezetesebb tagja, Török Bálint végeztette el a vár és a település igazi erődítménnyé történő kiépítését az 1530-as években. Ennek során a belső várat nagy területű, sarkain olaszbástyákkal megerősített külső várrésszel bővítette, az erődöt az Almás-patak vizével feltöltött árokrendszerrel vétette körbe, amelyen keresztül felvonóhidak biztosítottak összeköttetést a külső és belső vár, illetve a város között. 

A Buda, majd Pécs és Siklós elestével kiemelt stratégiai jelentőségre szert tett erősség 1543-ban királyi birtokként I. Habsburg Ferdinánd tulajdonába került. Az erőd első, igazán komoly ostromára 1556 nyarán került sor. Ekkor még sikerült a várat megtartania az Ali budai pasa által vezetett, többszörös túlerőben lévő sereg ellenében.

Utána újjáépítették, aminek eredményeként az 1550-es évek végére hazánk legmodernebb és legerősebb végvárává vált. 1561-ben Zrínyi Miklós lett a várkapitány. 1566 késő nyarán került sor a végül a Dél-Dunántúl feladásával járó, vereséggel végződő szigetvári ütközet, 34 napig ellenállva a 40 szeres túlerőnek. Szigetvár a hódoltság idején kiemelt katonai-igazgatási szerepet töltött be. Előbb a Budai, majd a Kanizsai vilajet alá rendelt szandzsák központja volt. A törökök 1689 februárjában harc nélkül adják át a várat és a várost, amelyek így a védelem híján elnéptelenedett újváros kivételével épségben kerültek újra Habsburg-kézbe.

A szigeti erőd néhány stratégiai fekvése miatt a 18. század végéig a Habsburg-kormányzat számára továbbra is kiemelt jelentőséggel bírt, így még száz éven át katonai csapatok állomásoztak a falai között. A vár hadászati funkciója az 1780-as évekre azonban egyre jelentéktelenebbé vált, ezért II. József uralkodása idején (1780–1790) a Haditanács a város tulajdonjogát Tolnai Festetics Lajosnak eladta a várat.

A Festetics családot követő 19–20. századi tulajdonosok alatt már csupán a földesúri birtokok gazdasági központjául szolgált. A II. világháború után államosított vár turisztikai célú hasznosítása az 1950-es évek második felében kezdődött el.

A Rákóczi-szabadságharcot követő békeidőszakban a megrendelései, illetve vásárlóereje folytán a továbbra is itt állomásozó császári katonaság gyakorolt jótékony hatást a város gazdasági életére, majd az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában meginduló polgárosodás és iparfejlesztés nyomán jelentkeztek a kulturális és gazdasági fellendülés újabb jelei.

Az 1868 májusában forgalomba helyezett, köszönhetően a község bekapcsolódott az országos közlekedési hálózatba, ami nagy ipari beruházások előtt nyitotta meg az utat. 1884-ben a jelentős múlttal rendelkező helyi cipőipar első üzemében, a Szigetvári Cipőgyárban indult meg a termelés. Az ugyancsak hagyományosnak számító konzervgyártás 1937-ben kezdődött.

A Szigetvári ütközet 400. évfordulója alkalmából 1966-ban várossá nyilvánították. 2011-ben az Országgyűlés törvényben rendelkezett a „Civitas Invicta” – a Leghősiesebb Város cím Szigetvárnak való adományozásáról.