Hétről-Hétre Szekszárd hirdetés

Szekszárd megyei jogú város, Tolna vármegye és a Szekszárdi járás székhelye, a szekszárdi borvidék központja. Az ország legkevesebb lakosú, Tatabánya és Eger után a harmadik legkisebb területű megyeszékhelye; területi kiterjedés szempontjából még a megyén belül is csak a negyedik helyen áll (Paks, Tamási és Dunaföldvár mögött). Borváros, kb. 4500 pincével.

Régi magyar nyelven: szög és szár, 1903 óta írják Szegszárd helyett Szekszárdnak. A legvalószínűbb feltevés, hogy a szög-szár-d név a szögsárga vagy a fehér színnévből keletkezett. Ez nyilvánvaló, ha tudjuk, hogy Szent László lovát Szögnek hívták s a hatvan templomi falképen László herceg lova csaknem mindig fehér. Néhány esetben fehér pettyes (almásderes) s csak egy esetben barna. A szög szó nyelvünkben tehát fehéret vagy szőkét jelent. A szár jelentése is lehet fehér.

Szekszárdot 1015-ben említik először. I. Béla király 1061-ben alapította a bencés apátságot (ami a Béla téren található a vármegyeházánál), itt is temették el. Mátyás király korában Szekszárd a király elleni összeesküvést szövő Vitéz János birtoka volt, várát ezért lerombolták. 1485-ben Szekszárd már mezőváros volt, évente öt vásárt tartott.

A város 1543-ban került török kézre, és a budai vilajeten belül itt alakították ki az egyik szandzsák központját. A török időkben a város sokat szenvedett, kolostora elpusztult. A város és az apátság újjáépítését Mérey Mihály apát kezdte el, 1716-ban már 60 jobbágy és 6 zsellér család lakta Szekszárdot. A Rákóczi-szabadságharc idején itt fogták el Béri Balogh Ádámot.

1779-ben Szekszárd megyeszékhellyé vált, céhek alakultak, az apátságot megszüntették, a város címert kapott. A betelepítések hatására lakossága csaknem tízévente megkétszereződött. A betelepülők nagy része magyar volt. A németek aránya a 18. században sem érte el a 20%-ot, de így is ők voltak a város legnépesebb nemzetisége. 1795-ben tűzvész vetette vissza a fejlődést, de az a 19. századra újraindult – ekkor épültek fel középületei: a városháza, a megyeháza, a kórház, több templom.

A város gazdasági életét sokáig a szőlő- és bortermelés határozta meg, megelőzve az egyéb mezőgazdasági termelést és a kézműipart. A kereskedelem nem volt jelentős, a 19. század első felében még a borkereskedelem is többnyire máshol élő gazdák kezében volt. 1905-ben alakult rendezett tanácsú várossá, az első világháború végén Szerbia területi igényt támasztott rá, a második világháborúban a szovjetek 1944. november 30-án foglalták el. 1994. október 30-tól megyei jogú város.

A város jelentős szőlőterületekkel rendelkezik, a Szekszárdi borvidék központja. Szekszárd a híres borászatok, pincészetek és a kiváló minőségű borok városa. Eger mellett a Szekszárdon készült vörösbor cuvée-k is használhatják a Bikavér elnevezését. A város kiterjedt tanyavilággal rendelkezik, ahol korábban számos szekszárdi lakos rendelkezett kisebb szőlőbirtokkal. 

A városban minden évben több alkalommal megrendezésre kerülnek az úgynevezett Szekszárdi nyitott pincék mely, alkalommal a helyi borászatok megnyitják pincéiket a városba látogató borkóstolók számára. A város legnagyobb 4 napos ünnepsége a Szekszárdi Szüreti napok is a szőlő és bor előállításának több évszázados hagyományának az ünnepe, mely minden év szeptemberében kerül megrendezésre.

A nemzetközi kapcsolatteremtésben szerephez jutó Gemenc Expo és az Alisca Bornapok gazdasági szempontból is fontos idegenforgalmi események. Sok látogatót vonzó kulturális seregszemle a Szekszárdi Néptáncfesztivál, a Pünkösdhöz és a szürethez kapcsolódó népünnepélyek, valamint a Duna Menti Folklórfesztivál. A Sió Kupa, Gemenc Kupa megrendezésével Szekszárdot a nemzetközi sportéletben is számon tartják.