Kanizsa Újság hirdetés

Nagykanizsa (németül: Großkirchen, Großkanizsa, horvátul: Velika Kaniža, törökül: Kanije) országos összehasonlításban közepes méretű megyei jogú város Zala vármegyében; 14 840 hektáros kiterjedésével a megye legnagyobb közigazgatási területű települése, Zalaegerszeg után pedig a megye második legnépesebb települése.

Az i. e. 4. században a nyugat felől érkező kelták elárasztották az egész Kárpát medencét. Augusztus császár kora óta a birodalommá növekedett Róma természetes határokkal kívánta magát megvédeni. A keltákkal folytatott véres harcok után az 1. század közepére a Dunántúl is a birodalom része lett. A kelta és az itáliai eredetű népesség településeinek sűrű hálózata alakult ki idővel. Nagykanizsa területe és térsége távol esett a Római Birodalom fő közlekedési útjaitól, ezért nem tartozott a legjelentősebb központok közé.

A római uralmat összeroppantó népvándorlás során Dél-Zalát valószínűleg a keleti-gót és alán törzsek szállták meg. A hun birodalom szétesése után a keleti-gótok uralma következett. Az újabb keleti-gót uralmat a longobárdok szüntették meg. Az avar összeomlást a világhatalommá növekedett Frank Birodalom teljesítette be, magához csatolta a Dunáig terjedő területet. Nagykanizsa környéke a 8–9. század fordulóján újra benépesült. (Számításba kell venni Kanizsa név eredeténél, hogy a knyáz (magyarul kenéz) szláv eredetű méltóságnév, fejedelmet, herceget jelentett)

A honfoglalás után a magyarok határvédelmi területe, a gyepű vidéke lett. A magyar kalandozások veresége az itt érdekelt Bulcsú nemzedék bukását is jelentette, a terület a fejedelemé lett. A megye főispánja felügyeletével királyi várföldek alakultak. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik. 1323-ban a Kanizsa várának várnagya az Osl nembeli Lőrinc kapta meg Károly Róberttől hűségének jutalmául. A Kanizsai nevet csak az utódai vették fel. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423), ispotálya (1481) volt. A Kanizsai család két évszázadon keresztül Kanizsa birtokosa maradt, 1571-ben kihalt a család.

1554-ben várát megerősítették. Szigetvár 1566-os eleste után Kanizsa fontossá vált az udvar számára, ezért megtették a Balaton és a Dráva közti főkapitányság székhelyévé. A török gyakori pusztításai következtében a kereskedelme is összeomlott. 1600. október 22-én a vár török kézre került. Kanizsa török vilajet központtá alakult, élén Murat pasával. A várat is átépítették és megerősítették.

1690. április 13-ánBatthyány II. Ádámfelszabadította Kanizsa várát. 1703-ban Kanizsa várfalait lebontották, árkait betemették, és ezáltal nyílt várossá lett. 1705-ig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozott. Lipót császár adományozás keretében földesúri joghatóság alá szorította. 1743-ban gróf Batthyány Lajos   nádor szerezte meg.

A gyors növekedésbe kezdett, amelynek oka a bevándorlás volt. A 19. század közepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. 1860-ban érte el a vasút. A korábbi „sárfészek” 1864-ben 18 000 lakosú 57 utcás várossá növekedett, majd 1910-ben elérte a 28 000 főt. 1870-től elkezdődött az utak téglával való burkolása, majd a század végén kigyulladt a villany.

1930-as évek végén felfedezték a zalai kőolaj-és földgázkészletet. Megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa volt. Az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg 1945. április 1-jén vonult be a városba. Az 1960-as években az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán is fellendülést hozott. 1990-ben megyei jogú város lett. 2010-ben Városrehabilitációs Program indult.