Lokáció hirdetés

VECSÉS. A város első ismert okleveles említése 1318-ból származik. A község nevének formái: (Vecsés), Vetsés, Vechés, Vetsis, Vethisis, Vetschés, sőt Vértsésnek is írták annak idején. A Magyar Nagylexikon Vecherch-nek emlegeti. Mai német formája: Wetschesch.

1434-ben, mint helységnév szerepel, és megjelenik a Halomi vagy Halmi család, mint vecsési birtokos família neve is. Egy 1434. évi oklevél szerint Halomi Zsigmond utód nélkül halt meg és az így gazdátlanul maradt Halom és Vechés nevű birtokrészeket Erzsébet királynő 1440. január 7-én kiadott rendeletével örökjogon Bothos Péternek és testvérének, István váci és váradi éneklő-kanonokoknak ajándékozta. 1489-ben a Borsfiaké lett Vecsés.

A 150 évig tartó török megszállás alatt 1591-ben még adót fizettek a vecsésiek a töröknek. Erről a török összeírás adatai tanúskodnak. 1633-ban és 1634-ben a török fejadó-összeírásokban már Vecsés nem szerepel. Valószínűleg ekkor vált pusztává a terület. Pest vármegye törvényhatósága ebben az időben a füleki várban székelt.

Az akkori birtokos lányát, Klárát, 1715-ben Ráday Pál vette feleségül, aki a hozomány részeként megkapta Vecsés és Halom pusztát. akitől gróf Grassalkovich Antal vásárolta meg (1730) 9798 holdat 5400 Ft-ért, és a gödöllői uradalomhoz csatolta.

A török kiűzése után Bécsben felállították a neoacquistica commissiót (magyarul újszerzeményi bizottságot), mely a felszabadított területek birtokviszonyainak rendezését kapta feladatul. A bizottság előtt Ráday Pál nem tudta okmányokkal bizonyítani Vecsésre és Halom pusztára vonatkozó tulajdonjogát, mert iratai elvesztek. Ekkor állt mellé I. Grassalkovich Antal, aki kamarai igazgató volt és háromszori házasságkötéseivel óriási vagyont szerzett: csak Pest megyében 135 000 katasztrális hold birtoka volt

A török uralom után Vecsés története 1786 meghatározó fordulatot hozott; ekkor született meg az újkori Vecsés. II. Grassalkovich Antal Pozsonyban keltezett telepítési felhívása nyomán ugyanis kereken 50 család érkezett ide: 30 német, 10 magyar és 10 szlovák nevű család. A német („sváb”) családok korábbi Grassalkovich telepítésű falvakból és a budai oldalról érkeztek. A magyar és szlovák nevűek minden bizonnyal a szomszédos falvakból.

Vecsés kilenc év alatt egységesen német nyelvű településsé lett. Ez olvasható az 1797-től vezetett historia domusban: az 1240 fős lakosságból csak 100 fő tudott magyarul, és szinte egyöntetűen katolikusok voltak.

A 19. század közepére megépült a (Vecsést is érintő) Pest–Szolnok-vasútvonal. Pest, Buda és Óbuda egyesítése (1873) és azt ezt követő fellendülés sokakat vonzott a főváros közelébe. Ezek hatására Vecsés etnikai összetétele is változásnak indult.

Közigazgatásilag Vecsés a 18. század végéig Pest-Pilis-Solt vármegye váci, majd pesti járásához tartozott, 1876-ban a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monori járásához sorolták. Nagyközségi rangját Vecsés 1950-ben elveszítette, és csak 1969-ben nyerte vissza. újabb fellendülés 1990-től figyelhető meg a település életében. 2001. július 1-jén Vecsés városi rangot kapott, és lakosságszáma mára mintegy 21 000 fő körülire duzzadt. 2022. november 21-én a város délkeleti határában kőolajat találtak.