Mezőkövesdi Újság hirdetés

Mezőkövesd. A terület már a népvándorlás korában lakott volt, a környéken feltárt számos avar sírból nagy kiterjedésű, népes avar települést feltételeznek itt a régészek. Az első magyar település a honfoglalás korában jött létre. Az első írásos dokumentum 1275-ből származik, amely épp arról tudósít, hogy jelenleg Koewesd lakatlan falu. Ennek oka az 1241-42-es tatárjárás, ahol a mongol seregek épp e településen keresztül vezetett az útja. A 14. századtól a diósgyőri uradalom legdélibb települése. Következő írásos megjelenés 1408-ból származik, amelyben említést tesznek „Kewesd” faluról.

A település életében meghatározó volt, hogy Zsigmond király uralkodása alatt vásártartó jogot kapott. 1450. március 28-án itt kötötte meg Hunyadi János és Hédervári László püspök a huszitákkal a mezőkövesdi békét, melynek értelmében Giskra megtarhatta a bányavárosokat. Hunyadi Mátyás 1464-ben oppidum jelleggel mezővárosi rangra emeli, s címert és pecsétet adományoz Mezőkövesdnek. 1494-ben húsvét ünnepén Kassán Ulászló király megerősíti a Mátyástól kapott kiváltságokat, és a kövesdieket minden vám és révbeli fizetéstől mentesíti.

A legenda szerint a város és a környező falvak népének, a matyó népcsoportnak a neve is a Mátyás névből származik (az elnevezés a 18. században alakult ki; az északi területek protestáns lakossága által alkalmazott, a terület katolikus népességére utaló, megkülönböztető név volt). 1544-től török hódoltság alatt állt a város, 1552-ben – az egri vár ostromának évében – elpusztult, az 1596-os mezőkeresztesi csata után évekre lakatlan maradt, és nem is nyerte vissza régebbi népességszámát a török idők végéig.

A kuruc háborút követő pestisjárvány újra megtizedelte a lakosságot és csaknem a teljes elnéptelenedés veszélyeztette. 1784-ben Mezőkövesd megváltotta magát hűbérurától, a magyar koronától. A napóleoni háborúk idején, 1806. március 19-én a Szent László templomnak a plébániáján őrizték a Szent Koronát. 1849. február 28-án a honvéd hadsereg a település határában Kmety György, Aulich Lajos és Guyon Richárd vezetésével győztes ütközetet vívott a császáriakkal. Görgey Artúr is állomásozott a városban a tavaszi hadjárat során. A szabadságharc leverése után az egri járás ideiglenes székhelye lett Mezőkövesd, ami hozzájárult a település tovább fejlődéséhez.

 „Gyásznapja” volt Mezőkövesdnek 1887. január 27., a mezővárost nagyközséggé nyilvánították. A több mint tízezer lélekszámú helység „lelkületében azonban város maradt”.  A település virágzott, jó hatással volt rá a vasútvonal kiépülése (1860-as évek). A lakosság számát tekintve az 1941-es év tartja a rekordot, a népszámlálás szerint ekkor csaknem 21 000 lakosa volt.

1939-ben olajkutató talapfúrás alkalmával 800 méter mélyből tört elő a 72 fokos, kéntartalmú gyógyvízforrás Zsóry Lajos országgyűlési képviselő családi birtokán. Itt épült meg a Zsóry-fürdő. Napjainkban az idegenforgalom is egyre nagyobb szerepet játszik az kövesdiek életében. A Zsóry Gyógy- és Strandfürdő és a mai napig elevenen élő matyó népművészet vonzza a hazai és a külföldi turistákat, pihenni vágyókat.

1973-ban kapott újra városi rangot Mezőkövesd.