MiklósPressz hirdetés

Törökszentmiklós. Területét ősidők óta változatos népcsoportok lakták, akiknek megtelepedésében meghatározó szerepet játszottak a Tisza és mellékágai, a mocsaras ártéri részek. A honfoglalás korának leghíresebb környékbeli lelete a kétpói ezüstcsésze. Az itt megtelepedett törzsek neve még helynévi adatként sem maradt fent. A megyeszervezés során Törökszentmiklós területe Szolnok megyéhez került, amely 1437-től Külső-Szolnok néven önállósult. Az egyházi szervezet kialakítása során a váci egyházmegye része lett. A tatárjárás után az elnéptelenedett területekre kunok települtek.

A törökszentmiklósi határ településnevei Luxemburgi Zsigmond idejében kezdenek feltűnni az oklevelekben, a várost 1399-ben említik először Zenthmyclos alakban. Az első azonosítható birtokosa a Bala család volt, erről a családról kapta a nevét, sokáig Balaszentmiklós néven emlegették.

1552-ben Balaszentmiklós népes és lakott hely, hiszen 32 portát írtak össze. A török ebben az évben foglalta el a települést és a hozzá tartozó palánkvárat, amely 1566-ig, Gyula elfoglalásáig az egyetlen tiszántúli török erősség volt. Szentmiklós a török hódoltság alatt a viszonylag magas jövedelmű helységek közé tartozott, köszönhetően többek között a rajta átmenő, Budáról Debrecenbe és Erdélybe vezető kereskedelmi útnak. 1570-ben Karácsony György, a „Fekete Ember” hadai megostromolták a várat, de nagyobb kárt nem tettek benne, a falut azonban felprédálták. A vár pusztulása 1685-ben következett be, a visszafoglaló harcok során, ezután egészen 1720-ig lakatlan volt.

Az ide költözők nem robotoló, hanem taxás jobbágyok lettek, azaz pénzzel válthatták meg a földhasználatot. 1738-ban földesúri támogatással Török Szent Miklós néven mezővárosi rangot kapott. Az 1848-as szabadságharc bukását követő önkényuralom idején Törökszentmiklós városi rangját megtarthatta, sőt átmenetileg járási székhellyé is vált.

Az iparosodás kezdetét jelentette 1848-ban, hogy Lábassy János megnyitotta ekéket, ekekapákat, boronákat gyártó műhelyét. E műhelyből épült ki az 1950-es években a mezőgépgyár és öntödéje. 1857-ben megnyitották a várost érintő Szolnok-Debrecen vasútvonalat, amely elősegítette az ipar és kereskedelem fejlődését. A gazdasági fejlődés ellenére 1872. július 27-én visszaminősítették nagyközséggé. A két világháború után 1948 decemberében a koalíciós párt]ok együttesen kérték a település várossá nyilvánítását. A kérelemnek 1952-ben tettek eleget.

1999-ben konzorciumot hoztak létre, és Ipari Parkká alakították az ipari övezetet. Nevezetességei: Szentháromság Római katolikus templom (épült 1898-1900 között, neoromán-neogótikus stílusban) + Református templom (műemlék jellegű épület, épült 1787-89 között) + Almásy-kastély (eklektikus stílusban épült 1860-1890-ben. A park 14 hektáros, 1980 óta természetvédelmi terület) + Angol telivér ménes (Szenttamás-puszta, nem látogatható) + Strandfürdő, kemping és horgásztó + Helytörténeti Gyűjtemény (az Ipolyi Arnold Könyvtár, Múzeum és Kulturális Központban)