Nagykovácsi Böngésző hirdetés

Nagykovácsi. A régészeti leletek egészen a kőkorszakig, jégkorszakig és a vaskorig nyúlnak vissza. Az Ördög-árok partján találtak ilyen leleteket. Több érme, eszköz és sírkő is előkerült a római korból. Ezen leletek közül négy darab római sírkövet beépítettek a katolikus plébánia falába.

A középkorban királyi kovácsok lakták a települést, innen is ered a neve. Az első írásos emlék 1254-ből származik, egy adománylevél, ahol még Kowachy-ként említik a községet. A török hódoltság idején 1529-ben a törökök feldúlták a falut és a népesség radikálisan csökkent.

A törökök kiűzésével a Habsburg uralkodók sváb telepeseket hívtak ide 1700 és 1760 között. A felsővattai Wattay család 1661-től volt birtokosa, ők telepítették be Nagykovácsit elsősorban német telepesekkel, majd kúriát is építtettek. Wattay János innen irányította birtokait (Fülektől Szabadkáig, benne a mai Budapest területének harmada), majd Pest-Pilis-Solt vármegye első kuruc alispánjaként a kuruc közigazgatást, és a kuruc katonaságnak lőport is itt gyártatott. A továbbiakban haláláig, 1723-ig innen járt a vármegye gyűléseire. Fia III. Pál a Pomázon felépített kastélyba tette át a család központját.

1848-tól komoly bányászati tevékenység indult meg a környező hegyek(b)en, amely során több aknát nyitottak Nagykovácsi területén is, bár ezeknél komoly nehézséget jelentett, hogy a kitermelt szenet csak közúton lehetett tovább szállítani. 1851-től folyamatos szénbányászat zajlott több-kevesebb sikerrel, 1943-ban pedig megkezdték a Zsíros-hegy tömbje alatt egy olyan altáró kiépítését is.

A Nagykovácsi alatt található, viszonylag bőséges szénkészletet úgy lehetett kitermelni, hogy a felszín alatt, kisvasúttal továbbított csilléket a szomszédos Solymáron át közvetlenül nagyvasúti szerelvényekbe lehetett rakodni. Ez a bánya, a Jóreménység-altáró egészen 1969 végéig működött, fénykorában a pilisi-szénmedence legnagyobb dolgozói létszámú, legjelentősebb termelési kapacitású, és közülük utolsóként bezárt bányája volt. A pilisi szénbányaüzemek maradványai és emlékhelyei ma is megtalálhatóak a Zsíros-hegyen.

A Teleki–Tisza-kastély 1840 körül épült. Előbb Wattay-kastély volt, majd házasság révén a Teleki család, azt követően pedig a Tisza család tulajdonába került. A II. világháború után a kastélyt államosították. A németségre a kollektív bűnbak szerepét osztották ki. A magyar kormány a német lakosságot Németországba telepítette ki, és a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről kitelepített magyar lakosság érkezett ide.

A Fekete-hegy körüli erdő a Kádár-korszakban kiemelt vadászterületként funkcionált, amit a Vadaspark határában a Telki felé tartó műúttól a Petneházyréten és Juliannamajoron át Nagykovácsiig húzódó rozsdás vadkerítés, illetve az azon túl élő szintén népes – az emberre többnyire veszélytelen – vadállat állomány is jelez.

Az közelmúltban a szuburbanizáció hatásai érvényesülnek és sok budapesti költözik ki a nyugodtabb, egészségesebb levegőjű kertvárosba. A település délkeleti üdülőterülete az ezredforduló idején elszakadt Nagykovácsitól és Remeteszőlős néven önállósodott.

Nevezetességei: Teleki–Tisza-kastély + Nagyboldogasszony-plébániatemplom + American International School of Budapest (Amerikai Iskola) + A pilisi len (Linum dolomiticum) nevű növény az egész világon csak a Szénások területén fordul elő, mintegy 10 hektárnyi, szigorúan védett élőhelyen + Turul-szobor + Juliannamajorban, az 1991-ben megnyitott Sztrilich Pál Cserkészparkban 2016 óta nyaranta rendezik meg a a Kolorádó Fesztivált