Nógrádi Műsor Magazin hirdetés

Balassagyarmat. A római korban (1–4. század) a kvádok telepedtek itt meg, s az Ipoly mentén vezető kereskedelmi utat alakítottak ki. A honfoglaló magyarok Gyarmat nevű törzsének megtelepedésére utal a név utótagja, előtagját pedig legfontosabb birtokosairól, a Balassa családról kapta a 15. században. Gyarmat az Ipoly folyó átkelőhelyét védte. Vára a tatárjárás után létesült őrhelyből fejlődött ki. Első ismert írásos említése 1244-ből származik. Mezővárosi jogot 1437-ben kapott.

A török 1552-től 1593-ig tartotta megszállva. A tizenöt éves háború elején, 1593 őszén Gyarmatról a török őrség megszökött és felgyújtotta a várat. A törököket végleg Forgách Ádám érsekújvári főkapitány felmentő serege űzte el a környékről 1648-ban. 1652-től Balassa Ferenc és Imre lettek a vár főkapitányai. 1665-ben foglalták el ismét a törökök, akik ez alkalommal fel is robbantották. A település ezzel elveszítette jelentőségét. A hódoltsági harcok során a környék elnéptelenedett. A lakosság visszatelepítése csak a 17. század második felében kezdődött meg. Az ekkor épült várfal maradványa a Bástya utcában látható.

A török kiűzése után kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően gyorsan benépesült: a felső-magyarországi bányavárosokat az Alföld településeivel összekötő kereskedelmi út csomópontján feküdt. Ennek hatására nagyszámú kereskedelemmel foglalkozó csoportok telepedtek meg itt. Emléküket őrzi a ma is meglévő szerb templom, illetve a zsidó temető. Az itteni zsidóságból került ki Rózsavölgyi Márk, a verbunkos zene nagy alakja, a „csárdás atyja.

1683 után Nógrád vármegyének nem volt állandó székhelye, a vármegyegyűlésekre felváltva Szécsényben, Losoncban vagy Gácson  került sor. 1790-ben Nógrád vármegye székhelyét a közgyűlés áthelyezte Balassagyarmatra, a megüresedett kaszárnyába. Az új, ma is álló vármegyeházát 1835. október 19-én avatták föl. Balassagyarmat jelentős kereskedelmi csomópont volt végig a reformkorban. 1845-ben épült a megyei börtön, mely a legrégibb ma is működő börtön Magyarországon. Petőfi Sándor kétszer is megfordult Balassagyarmaton felvidéki útjai során. Madách Imre vármegyei aljegyző volt 1842 és 1848 között, és itt tanított Komjáthy Jenő.

A mezővárosi rangot az 1871. évi községi törvény megszüntette, ezért nagyközséggé alakult, és 1923-ig így működött. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején alakultak ki a település mai szerkezetének alapjai. Balassagyarmat a trianoni békeszerződéssel határvárossá vált. A település rangja 1923-ig nagyközség, 1923–1929 között rendezett tanácsú város, majd 1929–1950 között megyei város volt.

1950-ben Salgótarján vette át a megyeszékhely szerepét. Egyes megyei szervek később is a régi helyükön maradtak, a megyei bíróság és ügyészség ma is itt működik. Balassagyarmat – Gyula városával együtt – azon 2 magyarországi város közé tartozik, ahol városi és megyei szintű bíróság is található, noha nem megyeszékhely. A város 1994 óta a Balassagyarmati kistérség központja, tagja az Ipoly Eurorégiónak is. 2012-től Balassagyarmat a Balassagyarmati járás járásközpontja lett.

Kulturális rendezvények: Megyei Madách-ünnepség (január) + Civitas Fortissima városünnep (január 29.) + Ujjé a ligetben! (május) + LigiPop koncertsorozat (júniustól augusztusig) + Diákjuniális (június) + Belvárosi Sörünnep (július) + Anna-napi palóc búcsú (július vége) + Óváros téri utcabál (szeptember) + Balassagyarmat Barátai társaság találkozója (szeptember) JazzOn! dzsesszfesztivál (december)