Orosházi Élet hirdetés

Orosháza. A korai vaskor ma is látható emléke a város délkeleti határán elterülő földvár, a Nagytatársánc. Itt találtak otthont később maguknak a népvándorlás egymást követő népcsoportjai is, majd a honfoglaló magyarok vették birtokukba. A régészek következtetései szerint az iráni eredetű káliz nép élt az Árpád-korban Orosházán.  A tatárjárás pusztítása után lassan ismét benépesült a környék.

„Orosháza” nevével legelőször egy 1466-ban keltezett oklevélben találkozhatunk. A középkori falunév a régi magyar Oros személynév és az „-a” birtokos személyraggal ellátott ház (otthon, lakhely) köznév összetétele. Maga az Oros személynév az „úr” köznév kicsinyítő képzős alakja – a település tehát első birtokosának nevét viseli. Eredetileg Zaránd vármegyéhez tartozott, a 15. században került Békés vármegyéhez. Egy, a mohácsi csata előtti évben keltezett oklevél Orosházát, mint egy Békés vármegyei uradalom központját említi, tulajdonosai ekkor a Komlóssyak voltak.

A török uralom alatt a település ismét a pusztulás sorsára jutott. A török uralom alatt elnéptelenedett vidékre a Tolna vármegyei Zombáról érkezett telepesek költöztek 1744-ben. A reformkortól kezdődően lassan megindult Orosháza mezővárosi jellegű fejlődése. A szabadságharc bukása után sok bujdosó talált itt menedékre, köztük egy éjszakára Kossuth Lajos felesége is, kinek rejtegetéséért Mikolay Ferenc, (a tiszteletes fia) 10 év várfogsággal bűnhődött.

A kiegyezés utáni viszonyokkal elégedetlen parasztok és kisiparosok 1869-ben Táncsics Mihályt választották meg Orosháza és környéke országgyűlési képviselőjének. 1899-ben a helység díszpolgárává avatta Kossuth Lajost. A csírázó agrárszocialista mozgalom országos visszhangot kiváltó szomorú eseménye volt 1891-ben az orosházi véres május elseje. Az Alföld–Fiumei Vasút megépítése (1870) felgyorsította a község gazdasági fejlődését.

A két világháború között Orosháza, mint „a legnagyobb magyar falu” szerepelt a köztudatban. Thék Endre 1902-ben, elsőként az országban, elindította a bentlakó iparostanoncok képzését 15 szakmában. 1898 decemberében Orosházi Iparkiállítás szerveződött, amely 1899 húsvétján nyílt meg, kizárólag orosházi iparosok részvételével. A vidéken megrendezett iprai kiállítások közül az egyetlen volt, amely nyereséget is hozott, nem csak egy adott térség fellendülését.

A második világháború jelentős anyagi és emberáldozattal járt, az áldozatok száma még ma sem ismert pontosan. Orosházát 1944. október 6-án egyetlen nap alatt foglalták el az orosz csapatok.

1946-ban – Szentetornya csatlakozásával – a település városi rangra emelkedett. Számottevőek az olaj-, a földgáz- és a termálvíz-feltárás eredményei is. Részben erre alapozódva alakult ki a fejlett gépipar, üvegipar és kohászat. 1963-ban kezdte meg a termelést az üveggyár, amely több ezer embernek adott munkát. A város mellett fekvő Gyopáros-tó feltehetően az egykor itt is honos gyopár nevű virágról kapta elnevezését. Vizének elemzését 1869-ben László Elek községi orvos végezte el. Megállapították, hogy a tó vize gyógyhatású, így alkalmas mozgásszervi, krónikus ízületi, reumás, valamint nőgyógyászati betegségek gyógyítására.