Pécs Környéke Press hirdetés

Bóly. A település neve korábban Németbóly volt, 1950 óta Bóly. Az első írásos emlék 1093-ból, Szent László idejéből származik. Az adománylevél Bolok néven említi a települést, mely akkoriban egyházi birtok volt. A török uralom alatt a település szinte teljesen kihalt, majd a törökök kiűzése után újraindult az élet. 

A Lotaringiai Károly herceg vezette császári hadsereg 1687 augusztus 12-én a nagyharsányi csatában győzelmet aratott az oszmán hadsereg felett. A csatában résztvevő gróf Batthyány Ádám (1662–1703) a törökök elleni háborúskodás során ismerkedett meg a vidékkel. Hűségét, a törökök elleni harcokban elért sikereit a császár birtokadománnyal jutalmazta. Ezt igazolja az 1703-ban kiállított adományozó oklevél. Mária Terézia uralkodása alatt német jobbágyok népesítették be 1730-tól Ausztriából és Württembergből érkeztek Bólyba. A mai lakosok nagyrészt a betelepülő németek leszármazottjai. Ekkor a nevét Német-Bóly -ként használták.

A 19. század végétől egészen 1945-ig a falu a Montenuovo hercegi család birtokában volt. A kisváros közepén áll az 1806-ban klasszicista stílusban épült, külsőre szerény képet mutató kastély (1945 után a kastélyt szellemi sérült gyermekek gondozására rendezték be). A bólyi uradalom Batthyány Julianna grófnő hozománya volt a gróf Wilhelm Montenuovoval kötött házasságában.  Erre az időre tehető a település mai arculatának kialakulása, ligetes, széles utcáival, közterületeivel. Ekkor lett térségi központtá, vált híressé kézműipara. A hercegi család 1770-ben svájci tehenészetet létesített. 1792-től a környező pusztákon „nagyüzemi” gazdálkodást vezettek be, és fejlesztették a szőlőművelést is.

A második világháború után a Németországba kitelepített lakosok pótlására a Csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki és bihari magyarokkal népesítették be a falut. A város ma használatos rövid neve, Bóly, a II. világháborút követően, a német ajkú lakosság kitelepítése után vált általánossá.

A magyar–sváb falu 1997. augusztus 31-én kapta meg a városi rangot. A városban élők megélhetését a föld biztosítja, Magyarország egyik leghíresebb történelmi borvidéke itt található. Az első szőlőskertek telepítését 1809-ben engedélyezték. Az elmúlt két évszázadban a szőlőtermelés egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A szajki országút mentén álló pincék hosszú sora a borászat gazdasági jelentőségéről tanúskodik.

Ezen kívül jelentősek a mezőgazdasági üzemek, a gabona- és vetőmagtermelés. Az 1980-as években uránércet kutatva termálvízre bukkantak 1300-1400 méter mélységben. A 2000-es évek elején elhatározták, hogy geotermikus energiával fogják fűteni a közintézményeket, amelyet 2005-re fejeztek be.