Pécsi Hírek hirdetés

Pécs. Sopianae városát a rómaiak alapították a Kr. u. első század második felében, amikor a Dunántúl a Római Birodalom Pannonia provinciája volt. Városi rangot csak később kapott Hadrianus császár uralkodása idején (117–138). A név a mocsarat jelentő kelta „sop” szó többes számából eredhet. Sopianae központja ott volt, ahol ma a Postapalota áll. Amikor Pannoniát négy részre osztották, a 3. század végén Diocletianus ideje alatt, Sopianae lett a Valeria nevű tartomány fővárosa. A tartomány nevét, Galerius Maximianus (kb. 250–311. május 5.) császár feleségének nevéről kapta. 

A 4. század első felében terjedt el a kereszténység. Nagy Károly rövid időre a Frank Birodalomhoz csatolta a területet. Egyházi szempontból a salzburgi püspökséghez tartozott. A kora középkorban egy salzburgi dokumentum említi először a várost Quinque Basilicae („öt székesegyház”) néven, 871-ben. A név utalhat arra, hogy a város templomainak építésekor öt ókeresztény kápolna köveit használták fel.

A honfoglalás után nem Pécs, hanem a közeli Baranyavár lett az újonnan megalapított Baranya vármegye központja, Pécs azonban fontos egyházi központ, püspöki székhely maradt. I. István király 1009-ben megalapította a pécsi püspökséget. A várost 1235-ben említik először Pécs néven; egy feljegyzésben fordul elő a Pechyut (pécsi út) név. Ekkoriban a városnak nem lehetett kőből épült várfala, ugyanis 1242 február végén Pécset könnyen elfoglalták és kifosztották Batu kán csapatai.

Nagy Lajos 1367-ben egyetemet alapított Pécsett, ez volt Magyarország első egyeteme. 1459-ben Janus Pannonius humanista költő lett Pécs püspöke. 1476-ban itt ülésezett az országgyűlés is. 1495-ben II. Ulászló magyar király és a török porta itt három évre fegyverszünetet kötött, a mohácsi vész után azonban Nagy Szulejmán seregei kifosztották Pécset, lemészárolták a lakosságot, és felégették a várost.

Habsburg Ferdinándot 1528 februárjában kiadott két oklevelében felmentette a várost 12 évnyi adózás alól, és ezzel lehetőséget nyújtott a város újjáépítésére és megerősítésére. 1541-ben a törökök csellel elfoglalták Budát, Pécs lakói tudták, hogy Ferdinánd segítsége nélkül nem tudják tartani a várost, ezért 1543. július 20-án önként megnyitották a kapukat az Gázi Kászim bég előtt. Pecsuj (Pécs) jelentős balkáni kereskedővárossá alakult, amelynek szépségét a híres török utazó, Evlija Cselebi Isztambulhoz hasonlítja. 1664-ben Zrínyi Miklós seregei Pécshez értek, a Mecsekről mozsárágyúkkal lövette szét, majd kifosztotta és felégette; a középkori Pécs ezzel el is pusztult. Buda felszabadítása után (1686) a keresztény sereg előtt október 22-én feladták a várat.

1688-ban a dél-német tartományokból telepesek érkeztek a városba az elmenekült és legyilkolt lakosság pótlására. Pécs nem támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, ezért II. Rákóczi Ferenc seregei 1704-ben kifosztották a várost. A 18. század végén megkezdődött a kőszén bányászata. Mária Terézia 1780-ban, miután a püspök meghalt, a várost szabad királyi városi rangra emelte, még mielőtt az új püspököt kinevezték volna. A 19. század elején létre jött a híres Zsolnay porcelángyár, amelyet I. Ferenc József két alkalommal is meglátogatott.

A kiegyezés (1867) után 1868-tól vasút kötötte össze Barccsal, 1882-től Budapesttel is, amelyek új lendületet adtak a város fejlődésének. 1918 októberében Baranya déli részét szerb-antant csapatok foglalták el, amelyek megszállva tartották a várost 1921-ig; ez idő alatt a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság része. A Vörös Hadsereg 1944. november 29-én foglalta el Pécset, ezzel véget ért a városban a háború.

A háború után a város Magyarország egyik ipari központjává nőte ki magát. Az 1960-as évek elején megkezdték az uránérc kitermelését, az 1980-as évekre már öt bányaüzemben. A szénbányászat 2004 májusában szűnt meg. Pécs nyerte el 2005. október 19-én a 2010-es Európa kulturális fővárosa (EKF) címet.