RábaközPress hirdetés

Csorna.  Az i. e. 5–6. században a vidék a nyugat felől érkezett kelták birtokába került. A Római Birodalom légiói Augustus római császár uralkodása idején leigázták a keltákat és a terület Pannonia néven a birodalom része lett. Majd a Rábaköz sokáig szlávok lakta vidék volt. A név eredetére többféle elképzelés létezik: az egyik szerint az Osl nemzetség ősének, Sur vezérnek a nevéből származik, a másik szerint szláv eredetű, és jelentése „fekete”.

A magyar törzsek 900 környékén átkeltek a Dunán és elkezdték elfoglalni a korábbi Pannonia provinciát. A honfoglalás idején Csornát és környékét Sur vezér és nemzetsége vette birtokba. Anonymus így ír gesztájában az eseményről: „Árpád vezér és nemesei Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, majd amikor a hegyre fölhágtak, Pannonia földjének szépségét látva igen megörültek. Ezután a Rábcáig nyomultak előre.”

Csorna első birtokosai az Osl nemzetség tagjai voltak. 1180 környékén premontreiek telepedtek le a területen, akik az Osl nemzetségtől kapott földbirtokokon mezőgazdasági termelést folytattak.

A város első írásos emléke 1226-ból származik. Az Árpád-kori oklevelekben a város neve többféle írásmódban fordul elő: Chorna, Cherna, Churna, Serna, Surna.

A törökök 1542-ben feldúlták a várost, egy évvel ezután elindították hadjáratukat Rábaközben. Győr

várának elestekor a városban ismét súlyos pusztítást okoztak. A népesség fogyatkozása miatt 40 német ajkú telepest hozattak.  A 17. századtól kezdve a város legjelentősebb birtokosa az Esterházy család volt, a településen a fokozatos fejlődés figyelhető meg.

A városban az első céheket az 1660-as években alapították, csizmadia, mészáros, fegyverkovács, szűcs, szabó, takács és varga iparosok. A 19. század során asztalos, bognár, esztergályos, kádár, kovács, lakatos, szűcs, szíjgyártó, takács és üveges céhek alakultak a városban.

Az 1848–49-es szabadságharcban itt  zajlott a szabadságharc egyik legutolsó győztes csatája, 1849. június 13-án. Kmety György 5000 fős honvédserege vonult be hajnalban a községbe, alaposan meglepve az itt állomásozó 3000 fős császári sereget. Heves utcai harcok során magyar győzelem született; a csatában elesett egy császári dandártábornok is.

Az útépítés és a vasútépítés a 19. században jelentős mértékben segítette a város fejlődését. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején alakultak meg a legfontosabb ipari létesítmények a városban. Ekkor alakult ki a mai városközpont mai képe, mivel ebben az időben emelték a belváros épületeinek nagy részét.

Csornát 1971. április 25-én az a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa várossá nyilvánította. Ezt követően, közel másfél évtizeden át gyors fejlődésen ment keresztül a település, a városban többen telepedtek le, mint amennyien elvándoroltak onnan. A város a székhelye a Csornai Többcélú Kistérségi Társulásnak, amelynek 34 környékbeli település a tagja.