Savaria Fórum hirdetés

A város területének a Pannónia provincián átvezető fő kereskedelmi útvonal mellett a rómaiak előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost létesítsenek. 43-ban Claudius császár colonia rangra emelte Colonia Claudia Savariensum (Savariaiak claudiusi kolóniája) néven. A név alakja az évszázadok során Sabariára változott. 

Nagy Konstantin császár átszervezte a tartományokat és a várost Pannonia Prima tartomány székhelyévé tette. Valentinianus császár halála után 377-ben a hunok kezdték elözönleni Pannóniát, de a falakkal körülkerített város még ellenállt a népvándorlás özönének. A várost csak Attila hun király tudta elfoglalni 441 és 445 között. A hunok pusztítását a 456-ban bekövetkezett földrengés tetőzte be, amely lerombolta a várost.

805-ben Nagy Károly az avarok szállásterületéül a Duna és Savaria közti területet jelölte ki. Átmeneti morva uralom után 900 körül a várost elfoglalták a magyarok. 1009-ben Szent István a várost az újonnan alapított győri püspökségnek adta. Sokat szenvedett 1042 és 1044 között a III. Henrik német-római császár és Aba Sámuel közötti harcokban, de még többet a tatárjáráskor. 

1407-ben Szombathely városi rangot kapott. A város a győri püspökök kegyéből számos szabadalommal és kiváltsággal rendelkezett. Fejlődésére nagy befolyással volt, amikor 1578-ban a vasvári káptalant Szombathelyre költöztették át, ettől kezdve Vas vármegye székhelye lett. 

A fellendülésnek 1605-ben Bocskai István hadjárata vetett véget. A többezres sereg megostromolta és bevette a várost és a várat. Az újkor kezdetén a töröktől Szombathelyt a városfalak megvédték. A török kiűzése után mivel a 17. század végi kuruc harcok nem érintették, viszonylag békésebb időszak következett. A Rákóczi-szabadságharcban többször gazdát cserélt, komoly károkat szenvedett. Alig ért véget a hadak pusztítása, júniusban szörnyű pestisjárvány  sújtotta a várost, a csaknem kipusztult városi népességet a környékről bevándorlókkal pótolták, akik legnagyobb része németajkú polgár volt.

A város virágzásának új szakasza indult meg, lebontották a rossz állapotú várat és a vártemplomot, és helyére nagyszabású épületeket emeltek. Az 1817-ben keletkezett nagy tűzvészben a város kétharmada leégett, 1831-ben pedig kolera pusztított. Az 1848. márciusi pesti forradalom harcai Szombathelyt nem érintették, mindvégig császári kézen maradt. 1865-ben megépült a nagykanizsai vasútvonal, majd az 1871-es és 1872-es újabb vasútépítések a várost a Nyugat-Dunántúl közlekedési csomópontjává tették. 

Az első világháború után város megszűnt Nyugat-Magyarország központja lenni. A város egyik színhelye volt az első királypuccs eseményeinek. Az 1920-as évektől újabb fejlődési korszak kezdődött. A második világháborúban a menekülő nyilas államhatalom intézményei Szombathelyen és környékén rendezkedtek be, ennek következtében 1945. március 4-én a szövetséges légierő nagy erejű csapást mért a városra A belváros épületeinek jelentős része pusztult el, köztük a székesegyház és a városháza. Az épületek több mint fele sérült meg. A támadás következtében Szombathely az ország ötödik legsúlyosabb károkat szenvedett városa lett.

1955-ben egy építkezés kapcsán a Thököly és Rákóczi utca sarkán a mai ISEUM helyén találtak rá arra a régészeti lelőhelyre, amelynek 6 évig tartó kutatásával az egész szentélykerület feltátása megtörtént. 1963. szeptember 8-án pedig elkészült az ISEUM első rekonstrukciója.