Soproni Hírsztár hirdetés

Sopron. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt, amelyen két fontos útvonal is áthaladt. Fóruma a mai főtér helyén volt. A jelenlegi városháza építése során 1897-ben innen került elő az a három nagy méretű római szobor, amelyek Jupitert, Junót és Minervát ábrázolják.

A népvándorlás korában Scarbantia romokban maradt, új település csak a honfoglalás után jött létre itt. A város lakói a Kr. u. 4. században a későbbi belváros területén 3–4 m vastag városfalat emeltek, hogy megvédjék magukat a barbárok támadásaitól. Maradványaira emelték 1092-ben az új határvár faszerkezetű, földdel erősített sáncát. A faváz később a tűz martaléka lett, és a bedöngölt agyag salakká égett. Ezt a titokzatos „vörös sáncot” az újkori építkezések a belváros több pontján feltárták.

A 9–11. század környékén a régi római városfalat kiegészítették, és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1153-ban már fontos városként említik. 1273-ban II. Ottokár cseh király árulás következtében elfoglalta a várat. Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, akinek így sikerült visszafoglalnia, ezért jutalmul szabad királyi várossá tette. Ezután, 1297 és 1340 között emelték a római alapokra a várárokkal körülvett, 8–10 méter magas várfalat, aminek belső síkjára támaszkodtak a belváros házai.

1441 elzálogosították, és csak Hunyadi Mátyás szerezte vissza, aki 1463. július 19-én megegyezett Frigyessel, hogy 80 ezer forintért visszaadja a koronát és az elzálogosított területeket. 1526-ban a város lakossága kiűzte a zsidókat Sopronból, 1594-ben pedig kirekesztette a magyar nyelvet a városi ügyvitelből. 1529-ben a törökök feldúlták a várost, de az nem került a törökök kezére. Sőt, a megszállt területekről sokan menekültek Sopronba, ami lassanként a törököktől szabad terület központjává vált. 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt.

A következő évtizedekben még jobban megerősítették várost, új bástyák és városfalak épültek. Az 1655-ös pestisjárványban a lakosság fele elpusztult. 1676-ban Sopron teljesen leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, megszületett a mai belváros. Ekkor építették újjá a Tűztornyot is.

II. József idején Sopron lett a Sopron vármegye székhelye. A középkori védőrendszer a 18. századra elavult, ezért néhány helyen megbontották a városfalat, és a bástyák tetején több, ma is megtekinthető bástyakertet alakítottak ki. Széchenyi ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze.

A határhoz közeli elhelyezkedése miatt az 1848-as szabadságharc idején a várost hamar megszállták a császári csapatok. Ezután szépen fejlődött egészen a 20. század elejéig, bár fejlődése a 19. század végétől lelassult, gazdasági súlya csökkent. 

1921-ben, a trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak többsége Magyarország mellett döntött. Az eseménynek 1922-ben emléktörvény állított emléket, ekkortól hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-os kitelepítésekig. A város sokat szenvedett a II. világháborúban. A nyilasok 1944 decemberétől 1945. március 28-ig lényegében Sopronból irányították az országot. A várost a szovjetek 1945. április 1-jén foglalták el.

A Kádár-rendszerben igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét. 1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a magyar-osztrák határt. Az ezt követő szeptember 10-ei teljes nyitást közel 60 ezer fő NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel.

Legfőbb rendezvényei: Soproni Tavaszi Fesztivál + Soproni Ünnepi Hetek + VOLT Fesztivál