Szatmár-Beregi Hírszóró hirdetés

Mátészalka. Mátészalka négy település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásából jött létre. Máté falu a 12. század közepén létesült a Hontpázmány nemzetség birtokán. A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának nevében. Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja  1303 júniusában birtokait utódaira hagyta, már két Mathey nevű faluról rendelkezett. 1325 körül a birtokot a falvakkal Magyar Pál szerezte meg, és 1327-ben királyi megerősítést is nyert rá.

Szalka, a testvérfalu a 10–11. században jött létre. A 13. század végére kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az eredeti településrészt Külszalka (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalka (Keetzalka) néven is nevezték.

1268-ig királyi birtok volt a település, ekkor azonban V. István király a szörényi bánnak adományozta. Az 1270-es évekre a település elnyerte a csütörtöknapi vásártartás jogát is. 1295-ben Szalkán megyegyűlést is tartottak, ami település jelentőségére utal.

A 14. század elején a birtokok lassan egybekapcsolódtak. Az 1380-as években Szalka  – Máté kivételével – egyutcás, szabályos alaprajzú település volt. Majd Külszalka össze nőtt Mátéval a század közepén. 1381 után Belszalka is beleolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi. Előbb Zalkamathe, majd Mathhezalka, a korábbi falunevek sorrendje ingadozott, végül a Mátészalka változat maradt meg. 

1355 és 1367 között Mátészalka az óbudai Klarissza apácarend tulajdona volt. Rövid birtoklásuk idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott. 1361-ben Nagy Lajos király új adományként visszaadta a település korábbi vásártartási jogát is. 

Az 1380-as és az 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi, de Szalkát mezővárosnak (opidumnak) csak 1498-ban nevezi meg egy oklevél.

Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget. Mátészalka nem került török kézre, de a török rablóhadjáratok, valamint az osztrák kézen lévő Észak-Magyarország és Erdély közötti csatározások gyakran sújtották. 1559 és 1561 között Szalkát elhagyta birtokosa, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros fejlődése megállt. Fosztogatták törökök, Basta   zsoldosai, tatár hadak dúlták. Lakosságát több ízben is pestisjárvány       tizedelte.

A Rákóczi első éveiben a fejedelem küldöttei mindössze öt embert találtak Szalkán. 1784-ben az első katonai felmérés idején viszont a városnak már 15 utcája volt, 1325 lakosa és 229 háza. Mátészalkára a 18. század közepén települtek az első zsidó családok. A 19. század közepére beindult a zsidóság gazdasági felemelkedése, ami városra is kihatott.

1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat nyitottak. 1888-ban Dr. Szalkai Gyula zsidó származású iparos, a vidéki városok között elsőként, bevezette egy szakaszon az utcai villanyvilágítást. A két világháború közötti negyedszázad fejlődésének időszaka.

1944. október 28-án hajnalban érték el Mátészalkát a szovjetés román csapatok. 1945 és 1950 között Mátészalka az egyesített Szatmár-Bereg vármegye székhelye volt. Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt. 1969. augusztus 1-jén a nagyarányú fejlődés eredményeként Mátészalkát várossá nyilvánították.