Szolnoki Napló hirdetés

Szolnok. Nevének eredete: A. Zolnic és a Zounuc személynevek (szószóló”, „követ” jelentéssel). B. A kora középkori sószállító útvonal miatt a szláv só (szol) szóból származtatják a nevét. Az ókorban szkíták, kelták, szarmaták, gepidák, avarok éltek a területen. A honfoglaló magyarok a 10. században telepedtek meg itt. Szolnokot 1075-ben említik először I. Géza garamszentbenedeki alapítólevelében, Zounok alakban. Valószínűleg Szaunik volt Szolnok vármegye első főispánja, akit a Vata-féle pogánylázadás idején Gellért püspökkel együtt meggyilkoltak.

Az Árpád-ház uralkodása alatt mezőváros volt, Szolnok vármegye központja. A tatárjáráskor elnéptelenedett, IV. Béla népesítette be újra. Vélhetően földből készült töltéssel vették körül a várost. A korabeli feljegyzések csak faluként említik. Ispánsági székhelyként egyben egyházi központ szerepét is betöltötte. Szent István rendelete szerinti tíz település által emelt templomi székhely volt.

A 11. században a tiszai rév, vámhely, fontos útvonalak és a vármegyeközponti szerepe elősegítette gyors fejlődését. Vára 1552-ig földvár, illetve palánkvár maradt. Szolnokot Luxemburgi Zsigmond király a harmincad alól 1422-ben, a vám alól pedig 1429-ben mentette fel, ettől kezdve nevezhető mezővárosnak. A városban sóhivatal és harmincadhivatal működött, az Aranybulla rendelkezésénél fogva a törökök megérkezéséig az ország két fő-sóraktára Szolnokon és Szegeden volt.

A töröknek Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után mindössze egyetlen jelentősebb erősséget kellett elfoglalnia, Szolnok várát. A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550–51-ben, a török veszély miatt Szolnokot városfallal vették körbe, várát megerősítették. 1552. szeptember 4-én a vár elesett és a törökök 1685-ig megszállva tartották. A törökök 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot és jelentős építkezésekbe fognak, dzsámi, fürdő, minaret épült, és 1562-ben itt készült el az ország első állandó Tisza-hídja.

1685-ben a várost felszabadították a török alól, és annak stratégiai fontossága miatt ki is javítottak. 1697-ben Thököly Imre a várat felgyújttatta. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc vezére is felgyújtatta a várat, hogy ne vegyék hasznát a császáriak. A Rákóczi-szabadságharc után a várat végleg tönkretették, maradványait széthordták. A város tizenegyedik pusztulása 1739. év március 12-én rettenetes ciklon dühöngött, majd tűz is ütött ki, ami a szélviharral együtt megsemmisített mindent. Az 1740 előtti időből ezért semmi sem maradt a városi magistratus ténykedéséről.

A város lassan újra fejlődésnek indult. A Tisza szabályozása és a gőzhajózás növelte Szolnok jelentőségét. 1847-től Szolnokot vasút köti össze Pesttel. 1849. március 5-én itt zajlott a szabadságharc a szolnoki csatája, amelyben a magyarok a Tisza átkelőhelyét ellenőrzésük alá vonták. 1876. szeptember 4-én tartotta alakuló ülését a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei törvényhatóság. 1876. szeptember 25-én sor került az új vármegye első rendes közgyűlésére, Szolnok újra megyeszékhely lett.

A Tanácsköztársaság 77 napig itt húzódott a front. Majd 1919 júliusától 1920. február 25-éigy a románok megszállták a várost. A két világháború között a károkat nagyrészt sikerült kijavítani. A második világháború alatt Szolnokot tizenkétszer érte bombatámadás. A lakosság nagy része elmenekült, a bevonuló szovjet hadsereg csak pár ezer embert talált.

Kádár november 4-én délután 17-18 óra körül, az akkori Megyei Pártházban találkozott a helyi politikai vezetőkkel. Tájékoztatta őket miért alakított új kormányt. Bement a laktanyába és onnan már csak november 6-án jött ki, amikor tankokon indultak Budapestre.