Túrkeve város Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Mezőtúri járásában, a Nagykunság szívében, a Hortobágy-Berettyó partján helyezkedik el. A helybeliek szóhasználatában Túrkevi vagy egyszerűen Kevi. Szomszédos települések Mezőtúr és Kisújszállás.

A város híres gyógyfürdőjéről, fesztiváljairól (elsősorban a Kevi Juhászfesztiválról), valamint gasztronómiai különlegességeiről. Ezek miatt a várost évről évre számos magyar és külföldi (főleg német) turista keresi fel, ami a mezőgazdaság mellett a település lakosainak egyik legfontosabb bevételi forrása.

Túrkeve területe már az őskor óta lakott. Az ókorban és a középkor elején, egészen a honfoglalásig szkíta–szarmata népcsoportok éltek itt, majd a honfoglaló magyarok népesítették be a vidéket. IV. Béla magyar király oklevele említi először Keveegyház néven 1261-ben. Szintén IV. Béla volt az, aki, kunokat telepített a környékre. A kun származás tudata még mindig élénken él a településen.

 A falut az első írott forrás az Árpád-korban, 1261-ben említi Keveegyháza néven. Ez az oklevél arról tanúskodik, hogy I. László magyar király adományozta az egri püspökségnek Póhamarát, Túrkeddit és Keveegyházát.

A mai Túrkevén és környékén, Kevegyházán, Póhamarán, Túrkeddin és Nátán kunok telepedtek meg, és viszálykodás nélkül éltek egymás mellett a hun–avar–magyar–besenyő őslakossággal, később pedig az újonnan betelepülők és az őslakosok teljesen egybeolvadtak. A város belterülete vélhetően ma is azonos az Árpád-kori Keveegyháza faluhellyel.

A város neve két részből tevődik össze. A Túr- előtag a Hortobágy-Berettyó folyó régi nevére utal. A Keve pedig ősi magyar személynév, amely egy hun vezér neve is volt, és mind az ősmagyarok nyelvén, mind hun nyelven („kevi”) a jelentése: „kő”. Az, hogy Keve vezér létezett-e a valóságban nem bizonyított, annyi viszont igen, hogy a település eredeti neve Keve lehetett. Ez abból következik, hogy a várost a helybeliek még ma is kevinek vagy túrkevinek mondják, ami nem meglepő, hiszen a települést közel 500 évig így hívták.