Balatonalmádi nagy ütemben fejlődő, forgalmas üdülőváros Veszprém vármegyében, a Balatonalmádi járás székhelye. A Balaton keleti medencéjének északi partján helyezkedik el, a Fűzfői-öböl közelében, az Öreg-hegynek a tóra leereszkedő lejtőjén.

Az északi part egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, fejlődésében nagy szerepe van a megyeszékhely, Veszprém közelségének is. Népessége főleg az utóbbi években indult erős növekedésnek, lakosságszáma 2021-re már átlépte a 10 000 főt. Nyaranta a település rengeteg izgalmas programot kínál az ide látogatók számára.

A Balaton északkeleti csücskében fekszik, a víz felé nyitottan, nyugati és északi oldalról dombokkal övezve, amelyek mintegy szélárnyékot teremtve megóvják a települést az uralkodó szelektől.

A központjától többé-kevésbé elkülönülő, külsőbb fekvésű városrészei Vörösberény (1971 óta) a belterület északi, Budatava a keleti és Káptalanfüred a délnyugati részén. További, üdülőövezeti jellegű településrészek még: Újhegy a közigazgatási terület északi és Vöröshegy az északnyugati részén, valamint Öreghegy és Óváritelep a központ és Káptalanfüred között, de a tóparttól távolabb, a belterület magasabban fekvő részein.

A környező dombok-hegyek jelentős mértékben tartalmaznak a perm időszakban képződött, jellegzetes lilásvörös-barnásvörös színű vörös homokkövet, amelyet a helybeli házak építésénél gyakran használtak. A vöröskövet a földrajzi nevek is őrzik, ma már az építőkő bányászata befejeződött, az ásvány nagyobb feltárása pedig bauxittartalma miatt elmaradt.

A környék a természet által nyújtott előnyök és a Balaton közelsége révén már a római időkben lakott hely volt. A honfoglalás idején a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott. Almádi első írásos említése 1082-ből, Vörösberényé 1109-ből származik. Településalakító adottságai közt a távoli múltban elsősorban (a permi vörös homokkő málladékából keletkezett talaja révén) szőlőtermő helyként szerepelt.

A strandfürdő kiépítése a parcellázás földmunkáival párhuzamosan kezdődött az 1930-as évek második felében. A fürdőt a telektulajdonosok kedvezményesen vehették igénybe. Az üdültetés a kezdeti nyaralóépületek mellett, ifjúsági sátortáborozás formájában zajlott cserkészek, egyetemisták köréből, majd az 1960-as és az 1970-es évektől kezdve korszerű faházakban üdültették az ifjúságot a Köcsi-tó környéki területen. E lehetőségek mellett intézményi üdülőépületek és panziók létesültek és üzemelnek napjainkig. Az idegenforgalom serkentőleg hatott a vendéglátóiparra, a kiskereskedelemre és szolgáltatásokra, amelyek már 1937-től megjelentek, majd az 1950-es évektől állami tulajdonú vállalatok látták el e feladatokat a rendszerváltásig.

A négy településrész mára egybeforrt és a Balaton északi partjának egyik kedvelt üdülőhelyévé vált. A vasútállomás közelében 1969-ben adták át a Hotel Aurórát.