Velencei Híradó hirdetés

Velence. Velence a Buda és az Adriai-tenger között futó fő kereskedelmi út mellett feküdt, így már a római korban komoly településnek számított a Savaria és Aquincum között futó hadiúton, nem egyszerű falu, hanem fontosabb átkelő központ lehetett.

A fejedelmi törzsből telepítettek le a királyi udvar védőit-kiszolgálóit Velence-Nyék területén. Nagy a valószínűsége annak, hogy a fegyvernek minősülő íjjal, késsel eltemetett harcosok itt Velence területén fontos védelmi feladatot láthattak el

A fehérvári királyi uradalomnak hatalmas összefüggő területe mutatható ki a Velencei-tó mellett is, így tehát a mai Velence területe is és tó jó része is oda tartozott, s a későbbi adományozások során jutott királyi, királynői, vagy hercegi adományként, a különféle egyházi és családi birtokosok tulajdonába.

1193-ban, III. Béla király latin nyelvű adományozó oklevelében említik, a tavat és környékét első ízben.

Állandó település csak a XV. században alakulhatott ki, igen valószínű, hogy a velencei olasz telepesek letelepülésével. Ők adhatták a település nevét. 1490 első írásos említése. Antonio Bonfini(1432-1502) olasz származású humanista történetíró, Mátyás király felkérésére megírta a magyarok történetét 1486-1492 között, anyaggyűjtése közben többször is keresztül utazott Velencén azt így jegyezte le: „Inter Albam et Budam Venetia est oppidum Velence mezővárosa Fehérvár és Buda között. 1520-as években térképre is felkerülő velenceiek által alapított települést, amelynek komolyabb kőtemploma is volt már ekkor.

Sok birtokos után 1541. június 15-én I. Ferdinánd király Székesfehérvár városnak adta a Velencét. 1543. Velence helység, a Székesfehérvár török kézre jutása idejétől, el­néptelenedett, a települést, és a város nyomait is elsöpörték. 1693-ban egy megegyezés után Velence és Gárdony a Finta családnak jutott. Faluvá szervezett községgé 1710. után lett és 1714-ben kezdődött Velence újra betelepítése. 1724. október 24. III. Károly királytól, Bécsben kelt ajándékozó levelében, Meszlenyi János kapja Velencét és fél Gárdonyt mindkét ágon lévő örökösei számára.

A filoxérapusztítás után egyike volt azoknak a velencei szőlőbirtokosoknak, akik külföldről hozattak vadvesszőt a szőlőrekonstrukció megkezdéséhez. A Velencei tavi Halászati Társulat 1890. jún. 29-én jött létre. Meszleny család kúriája Velencén a mai Gárdonyi út mellett állt. A 18 szobás ház a hozzátartozó parkkal 1945-ig a családé volt. 1945-ben a kultuszminisztériumnak adták bérbe. 1948-tól állami tulajdonba került. 20 évig gyógypedagógiai intézet működött benne.

Az 1930-as években a község, Gárdonyhoz hasonlóan, üdülőfaluvá vált, komoly fejlődésnek indult. Az 1970-es években ismét fellendülő Velencén épült meg az ország első Ifjúsági és Kiránduló Központja. 2004-ben városi rangot kapott a település. 2014-ben adták át a Velence Korzót, mely beruházás a Velencei-tó Kapuja projekt keretében valósult meg.