Veszprémi 7 Nap hirdetés

Veszprém. Veszprém neve személynévből alakult ki magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév nyugati szláv eredetű, régi cseh alakja a Bezprem (makacs, önfejű, békétlen jelentésű) személynév. A város nevét valószínűleg I. Boleszláv lengyel király és felesége, Árpád-házi Judit gyermekéről, az elüldözött lengyel fejedelemről kapta, miután itt telepedett le. (Szent István unokaöccse) (A kor szokása szerint a város első ispánjáról, azaz róla kaphatta nevét.)

A mai Újtelep városrész nyugati részén már az i. e. 5. évezredben nagy kiterjedésű neolitikus település állt. Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.

I.István itt győzte le Koppányseregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét. (a mindenkori magyar királyné lett a székesegyház kegyúrnője, s ezért is nevezik Veszprémet a Királynék Városának) Veszprém fejlődésének első törése 1276-ra tehető, amikor Csák Péter kiskirály csapatai hatalmas pusztítást végeznek a megyeszékhelyen, a főiskola az enyészeté lesz, a székesegyház és a vár is leég.

A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458–1486) jelentette.

A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdát. A vár körüli településrészek elnéptelenedtek. A harcok után a Sümegről visszatérő püspökök kezdik a város újjáépítését. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok mellé álló Veszprémet a császári csapatok 1704-ben kegyetlenül feldúlták.

A 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága 2500-ról 14 000 főre emelkedett. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége. A még gyorsabb fejlődés akadálya a városlakóknak a püspöktől való feudális és közigazgatási (megyei főbíró) függése volt, ami csak 1870-ben, Veszprém rendezett tanácsú várossá válásával szűnt meg teljesen. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő vezetésével megindult fejlődése. Átalakult a város településszerkezete, új épületek emelkedtek, új utcák nyíltak, beindult a gyáripar megtelepedése, polgári egyesületek, körök alakultak.

 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely vonal, de a vasútállomás Jutasnál, a városközponttól több kilométerre épült meg. Ez gazdasági pangást okozott. Csak a 7. sz főközlekedési út városon való átvezetése kapcsolta be ismét a várost az országos vérkeringésbe, amikor a városba számottevő hadiipar települt. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. 1938-ig megépült a Szent István völgyhíd (helyi néven: viadukt). A második világháború idején a várost több bombatámadás is érte, elsősorban a közlekedési csomópont-jellege miatt. Még a Viadukt középső íve is súlyosan megrongálódott.

A háború után egyetemváros lett, a környék szervező-ellátó településévé vált, a város lakossága 40 év alatt három és félszeresére nőtt. Veszprém 1990-ben megyei jogú város lett. Mára valódi iskolavárossá vált, két egyeteme mellett tíz középiskolájában több mint 10000 diák tanul. A balatoni térséggel együtt pályázott az Európa kulturális fővárosa 2023 címre, melyet meg is nyert, így Pécs után 13 évvel ismét magyarországi város lett EKF.