Magyar Szó hirdetés

Vajdaság

Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi, Magyarországgal határos, részben magyarok által lakott területe, közigazgatásilag autonóm tartomány. A tartomány etnikai összetétele rendkívül változatos: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. Vajdaságnak hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi a vidék sokszínű etnikai és nyelvi összetételét, valamint gazdag kulturális hagyományait.

A középkori Magyarországon az erdélyi vajda a magyar uralkodónak alárendelt tisztség volt, hasonlóan a báni címhez, a Balkánon azonban maguknak az uralkodóknak volt „vajda” a titulusuk, például moldvai vajda vagy havasalföldi vajda. A mai „Vajdaság” elnevezés a szerb Vojvodina szóból származik, amelyet először az 1848-49-es forradalom idején említettek.

A Habsburgok által támogatott szerb felkelés célja egy független állam, az ún. Szerb Vajdaság létrehozása volt. A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság megalakításakor I. Ferenc József felvette uralkodói címei közé a szerb nagyvajda címet. A cím használata ellen a magyar országgyűlés többször kifogást emelt, mivel az sértette Magyarország területi integritását.

Mostanában a vajdasági magyarok közül néhányan szívesebben használják a „Délvidék” kifejezést a mai Vajdaság területére. A magyarországi használatban azonban a „Délvidék” elnevezés történelmi és politikai szempontból a mai Vajdaságnál tágabb földrajzi egységre is vonatkozik. A Vajdaság 21 500 km² területű. Három nagy folyója, a Duna, a Tisza és a Száva három nagy földrajzi egységre osztja a tartományt: Bácska, Bánság, Szerémség.

1526–27-ben a szerbek felkeltek Szapolyai János ellen, amely más területeket is lángba borított. A felkelők vezére, Cserni Jován a délvidéki szerbek cárjának kiáltotta ki magát. Ezt később a szerbek a független Vajdaság történelmi alapjának kívánták felhasználni. A törökök kiűzése és az 1699-es karlócai béke új fejezetet nyitott: az elnéptelenedett területek újra benépesültek. Létrejött a Határőrvidék. Ekkor érkeztek a sváb telepesek is. A folyók szabályozásával meg a kiváló minőségű termőföld kihasználásával gazdasági fellendülés kezdődött.

Miután Kossuth Lajos 1848-ban, legalábbis a szabadságharc idejére elutasította a szerb kisebbségi követelések teljesítését, azok kilátásba helyezték az önálló vajdasági szerb állam megalakítását, amely később egyesült volna Szerbiával, ezért fegyveres harcot kezdeményeztek a magyar honvédsereg ellen. A szabadságharc bukása után a Habsburgok Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven a Bánsággal egyesítették, 1860-ig. 1872-ben szűnt meg a katonai igazgatású Határőrvidék.

Az első világháború végén 1918. október 29-én létrejött a Szlovén–Horvát–Szerb Állam. 1918. november 25-26-án megtartották a bánsági, bácskai és baranyai szerbek, bunyevácok és más szlávok nagygyűlését, amely – minden jogalapot nélkülözve – kimondta Vajdaság csatlakozását Szerbiához, megelőzve azt, hogy Vajdaság egyenrangú egységként csatlakozzék az új országhoz.

1918. december 1-jén megalakult a Szerb Királysághoz csatlakozó területekből a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, és a szerb királyi katonaság francia segítséggel elfoglalta a Magyar Királyság délnyugati részét.

Az így kialakult helyzetet a trianoni békeszerződés (1920. június 4.) szentesítette. A Temesközt felosztották a Román Királyság és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság között, Bácska és a Szerémség az utóbbi része lett. Az új délszláv állam erősen centralizált volt. 1929-ben új közigazgatási rendszer lépett életbe, ahol a történelmi régiókból létrehozták Dunai bánságot. A Magyarországtól elcsatolt területekhez észak-szerbiai területeket csaptak, hogy a szerb többséget így biztosítsák.

A második világháború alatt, 1941 áprilisa és 1944 októbere között a Duna és a Tisza közötti rész újra Magyarország, a Dráva és a Száva közötti rész pedig az úgynevezett Független Horvát Állam része lett, végül a Tiszától keletre fekvő rész pedig közvetlen német közigazgatás alatt állt.

A párizsi békeszerződés (1947) után a terület hivatalosan is Jugoszlávia része lett. Az elmenekült, kitelepített vagy meggyilkolt német, magyar és horvát családok házaiba a legtöbb településen az egykori Jugoszlávia déli részéről szerb és montenegrói lakosságot költöztettek. Az erőszakos lakosságcserével a szerbek a Vajdaságban abszolút többségbe kerültek.

Jugoszlávia 1974-es alkotmánya széles körű autonómiát biztosított a soknemzetiségű Vajdaságnak és a főleg albánok lakta Koszovó tartománynak a Szerb Szocialista Köztársaságon belül. Amikor Szerbia 1988-ban megszüntette Vajdaság és Kosovo-Metohija autonómiáját, megbomlott a Jugoszlávián belüli nemzetek különben is kényes erőviszonya a szerbek javára, ami végül is polgárháborúhoz és Jugoszlávia véres széthullásához vezetett.

2008 szeptemberében a tartományi képviselőház megszavazta a tartomány statútumát (alkotmányát), amit 2009. november 30-án a szerb parlament is elfogadott, és ezzel vált hivatalossá, amelynek értelmében: A Vajdaság saját törvényeket hozhat, jelképeket használhat, önállóan köthet megállapodásokat nemzetközi szinten is. A statútum értelmében számarányosan képviseltethetik magukat a kisebbségek a vajdasági parlamentben.