Erdőkertesi Napló hirdetés

április 30, 2025március 26, 2024 Szerző: Sallay István

Erdőkertesi Napló hirdetés

Erdőkertesi Napló hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Adja meg az elérhetőségi adatait: Név, email és telefonszám. Írja be a kért hirdetés szövegét. A kérésnél az alábbiakat tudja megadni: apró vagy keretes hirdetést szeretne, egyszer vagy többször jelenjen meg, és az milyen rendszerességgel, keretes esetén a kért méretet, ha számlát kér adja meg a nevét, címét és adószámát!

Mi ezek alapján elküldjük önnek, hogy mennyibe kerül hirdetése és mikor tudna megjelenni. Ezután dönthet, hogy megfelel-e Önnek ez a lehetőség. Mindenképpen várja meg a választ, hogy mennyit is kell utalnia! A befizetés után jelenhet meg hirdetése!

Erdőkertesi Napló hirdetés megrendelés

Erdőkertesi Napló hirdetés terjesztés

Az Erdőkertesi Napló több mint 10 éve szolgálja Erdőkertes 10.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 16-20 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 4.000 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 4.000 db

Kovács Péter E.V. kiadó

Erdőkertesi Napló hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap 25.-én

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 10.-én 12 óráig!

Erdőkertesi Napló hirdetési Árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/8 90×62 mm 16.142 Ft+áfa = 20.500 Ft

Kedvezmény: 3 megjelenésnél 10%, 6 megjelenésnél 20%, 12 megjelenésnél 30%

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Erdőkertesi Napló hirdetés

Roheim Sámuel a 20. század elején vásárolta meg a váci püspöki uradalomtól a mai Erdőkertes területének jelentős részét. Fia, Róheim Géza 1891-ben született Budapesten. Iskoláit Budapesten, Berlinben és Lipcsében végezte majd Budapesten doktorált. Híres néprajzkutató, pszichoanalitikus, antropológus, és terapeuta volt. Róla kapta nevét a Géza utca valamint a Géza-hegy (274,6 m) ahol Magyarország egyetlen magaslati fürdője működött.

Róheim először is téglagyár építésébe kezdett, majd felparcelláztatta a Nyíres és Topolyos nevű határrészt építési telkekre.

1910-ben itt készült el az ország első villamos vontatású vasútvonala. A menetrend szerinti forgalom 1911. szeptember 2-án indult meg. Vonatok először 1918. március 26-án álltak meg itt, Kőhídi–kertek megállónév alatt, amit Roheim közbenjárására december 3-án hivatalosan is Erdővárosra változtattak. 1913-ban elkészült a kastély, melynek célja a Róheim-telep vezetőinek elszállásolása volt, illetve gazdatiszti központként működött.

1928-ra felépült egy új, kéttantermes, Klebelsberg típusú állami iskola. Jelenleg több, mint negyven éve Erdőkertes szívében helyezkedik el a Neumann János Általános Iskola. Az iskola eredetileg egy épületszárnyból állt, amihez 2004-ben új, akadálymentesített szárnyat csatoltak a község népességének gyarapodása okán. 2014-ben újabb munkálatokra került sor. Az iskola körülbelül 27 tanteremnek ad otthont, és a legutóbbi (2019-es) adatok szerint 376 diák jár oda.

A háborús évek alatt a volt Roheim-telepen zsidó és egyéb munkaszolgálatosok dolgoztak. A szovjet csapatok december 9-ére elfoglalták a községet. A birtokosok nagy része épületeit hátrahagyva elmenekült. A háborús károk, a fosztogatások és rongálások jelentős mértékűek voltak.

2007-ben, gróf Batthyány Lajos születésének 200. évfordulójára Erdőkertes egyedüli településként állított szobrot Magyarország első miniszterelnökének. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. évi VIII. számú határozatával elrendelte az addig Veresegyházhoz tartozó Erdőváros lakott településnek önálló községgé alakulását, Erdőkertes néven. 1956. július 29-én alakult meg az új község, Erdőkertes első irányító testülete.

Nevezetességei:

1.A település 1928-ban épített, Jézus Szíve tiszteletére felszentelt római katolikus temploma Budapest környékén az egyetlen, tiszta Bauhaus-stílusban épített templom.

2.A környék kiemelkedő természeti értéke az erdőkertesi homokpusztagyep. Az élőhely fennmaradását annak köszönheti, hogy korábban katonai gyakorlótér volt. Flórája nagy számban tartalmaz Kárpát-medencei őshonos fajokat.

3.Erdőkertes másik természeti értéke a Reveteki-láp, amelynek tőzegpáfrányos-rostostövű sásos rekettyés fűzlápját 2003-ban fedezték fel, és kérték a terület védetté nyilvánítását.

Erdőkertesi Napló hirdetés

Szervusz Kerepes hirdetés

április 30, 2025március 26, 2024 Szerző: Sallay István

Szervusz Kerepes hirdetés

Szervusz Kerepes hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Szervusz Kerepes hirdetés megrendelés

Szervusz Kerepes hirdetés terjesztés

A Szervusz Kerepes több mint 10 éve szolgálja Kerepes 11.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 16-20 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 4.500 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 4.500 db

PO-KER Bt. kiadó

Szervusz Kerepes hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap 10.-én

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Előző hónap 20.-án 12 óráig!

Szervusz Kerepes hirdetési árak

Hirdetési tarifa:

Apróhirdetés (Max. 50 szó) Lakossági 1732 Ft+áfa = 2200 Ft/25 szó 158 Ft+áfa = 200 Ft/további szavak Közületi 2362 Ft+áfa = 3000 Ft/10 szó 236 Ft+áfa = 300 Ft/további szavak 2362 Ft+áfa = 3000 Ft/kiemelés

Kiskeretes színes hirdetés 1/16 43×62 mm 9.449 Ft+áfa = 12.000 Ft

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Szervusz Kerepes hirdetés

Régen sok régészeti lelőhelyet tártak fel itt, leleteik az újkőkortól kezdődnek. A Csörsz-árok egy szakasza a településtől északra húzódik. Első okleveles említése 1148-ban, „Kerepesi-rév”-ként (kerep: régi magyar szó; jelentése: hajó, csónak). Az 1400-as évek elején épülhetett a Szent Miklós templom. Az 1596-os tatárdúlás során a lakosság teljes egészében kihalt vagy elmenekült, s csak később, 1620-ban települt újra a falu.

Az 1690-es évektől kezdett megint benépesülni magyar és német telepesekkel. Kerepes németsége több vonulatban került a településre. Mária Terézia idején, de már korábban is éltek itt németek. Biztosan állíthatjuk, hogy az 1686 utáni hadszíntérré és átvonulási területté vált környék elnéptelenedett, lakossága ismét elmenekült. Kerepesre német családok érkeztek 1690 után. Benkovics Ágoston 1691. április 3-án kelt leveléből kitűnik, hogy kezdetét vették Kerepesen az építkezések. Dwornikowich Mihály váci püspök már 1695. június 14-én kelt utasításában letiltja a kerepesieket a Pusztatarcsai birtokok használatától. Az 1699-es összeírásban a német családfők száma 57%, a magyaroké 43%. Kerepes német és magyar lakossága elhagyta faluját 1703-ban(valószínűleg a Szentendre–Buda–Ráckeve környéki rácok pusztító portyái miatt). A Rákóczi-szabadságharc alatt a lakosság megint csak elmenekült.

Csak a váci járásból az 1703-as évhez képest 15 falu hiányzik, főleg Pest körül hatalmas ívben: Dunakeszi, Kerepes, Nagytarcsa, Pécel, Maglód, Ecser stb. mind lakatlan. És ez már így is maradt az 1711. április 30-án megkötött szatmári békéig, addig is a falu üresen állt, elhagyott volt. A régi lakosok közül mindössze négy család tért vissza Kerepesre. Az egyik legrégebbi, ma is megtalálható kerepesi családnév az Ellenbacher.

Az 1690 után elkezdődött szervezett telepítési programok során magyar, német és tót családok jöttek ide. 1719-től Grassalkovich Antal tulajdonába kerül Kerepes. Ekkortól kezdődött az egyházi anyakönyvezés is. A három nyelv viszonya a 18. század második felében úgy alakult, hogy a magyar egyre inkább előtérbe került, tekintet nélkül arra, hogy a nevek alapján a lakosságnak csak 45 százaléka volt eredetileg is magyar. Ezt támasztja alá a helyi közigazgatás magyar és latin nyelve. A szlovák nyelv tartotta pozícióit mintegy egyharmad részben, bár nyilván a szlovák lakosság ekkorra már szintén kétnyelvűvé vált. Az 1779-es és 1842-es canonica visitatiók szerint Kerepes egyházi nyelve 1830-ig német és szlovák volt ezt követően magyar is.

A környéken éltek Petőfi Sándor rokonai, s maga a költő is többször megfordult a faluban (ezt emléktábla őrzi). Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt Klapka György és Aulich Lajos tábornokok állomáshelye volt Kerepes. 1867-ben magyar királyi koronabirtok lett. 1882-ben megépült a HÉV-vonal a Keleti pályaudvar és Kerepes között. 1911-ben villamosították a HÉV vonalát, és a vonalat kibővítették. Az új végállomás Gödöllő lett. Majd csak 1970-től az Örs vezér tere.

1978. december 31-én Kistarcsátés Kerepest Kerepestarcsanéven egyesítették. 1994. december 11-étől Kerepes és Kistarcsa ismét önálló települések lettek. Kerepes az ezredfordulót követő években sokáig hiába próbálkozott a városi cím megszerzésével, végül 2013. július 15. napjával nyilvánították várossá.

Szervusz Kerepes hirdetés

Gyáli Mi Újság hirdetés

április 30, 2025március 26, 2024 Szerző: Sallay István

Gyáli Mi Újság hirdetés

Gyáli Mi Újság hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Gyáli Mi Újság hirdetés megrendelés

Gyáli Mi Újság hirdetés terjesztés

A Gyáli Mi Újság több mint 10 éve szolgálja Gyál 25.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 16-20 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 8.500 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 8.500 db

Arany János Közösségi Ház kiadó

Gyáli Mi Újság hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap első hetében

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 25.-én 12 óráig!

Gyáli Mi Újság hirdetési árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/16 43×60 mm 24.016 Ft+áfa = 30.500 Ft

1/8 90×60 mm 31.102 Ft+áfa = 39.500 Ft

Kedvezmény: 3 megjelenés -10%, 6 megjelenés -20%

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Gyáli Mi Újság hirdetés

Címere: A háromszögű pajzs két részre osztott. A felső, vörös mezőben páncélos vitéz, Szent György látható, ahogy legyőzi a sárkányt. Ez elsősorban a település középkori múltjára utal. Az alsó, aranyszínű mezőben egy szőlőfürtöt és két akácágat láthatunk; ezek arra utalnak, hogy ebben az időben a helyiek főleg mezőgazdaságból éltek a „gyáli homokon”. Gyált korábban „Gyál-szőlőnek” és „Gyál-ligetnek” hívták; a címer alsó része erre is utal.

Gyál város területe már a 13. század végén lakott volt, erről egy 1293. augusztus 21-én kelt okirat is tanúskodik. III. András király döntése alapján ekkor került az okmányra a helység neve, akkor Gayul

alakban írva. Templomát 1324-ben említi először egy oklevél. Károly Róbert 1324. január 21-én írt oklevele a területen Szent György tiszteletére emelt templomról tesz említést.

A falu az 1500-as években már puszta volt. A törökök kiűzése után Alsónémedihez csatolták. A terület a Rákóczi-szabadságharc bukása után került a Károlyi grófok tulajdonába. A 19. század végén a terület felértékelődött, itt volt ugyanis a főváros felé az alföldi szarvasmarha felhajtás útvonalának egyik utolsó állomása. A hatalmas kiterjedésű homokvidék szőlőültetvénnyel való betelepítése a fejlődés következő szakasza. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az 1889-ben megépült vasútvonal a községen haladt át, s a település fejlődésére való tekintettel két vasúti megállót is kiépített itt a vasúttársaság.

A századforduló idején alig pár száz lakosú község a 20. század eleji parcellázások nyomán nőtt többezresre. Gróf Károlyi László 1932-ben 334 holdat parcelláztatott fel, dr. Dőri Ferenc és Jálics Kálmán birtokaikból ugyancsak jelentős területeket osztottak fel. A három akciót a képviselő-testület összevonta, s kimondta: az új területekből „egy különálló község létesíttessék Gyál-pusztai központtal”. Az uradalmi cselédség mellett megjelentek a fővárosból kikívánkozó polgárok is. A jó levegő, a ligetes táj, strandfürdők, vendéglők, kulturális és sportesemények szolgáltak alapul az élénk polgári élet, a hangulatos község kialakulásához.

1944. december 27-eielső határozatában nyilvánította a települést a Nemzeti Bizottságönálló községgé. Ekkor már több mint háromezren lakták a községet, önálló postahivatala, távbeszélő- és vasútállomása volt. Az 50-es évektől kezdve, amikor a mezőgazdaság átalakítása következtében a népesség nagy része a fővárosi gyárakban talált munkát, Gyál lélekszáma is rohamosan emelkedett. A rendkívüli mértékű és ütemű betelepülés készületlenül érte a községet.

A hetvenes évektől kezdődően a foglalkoztatási lehetőségek jelentős bővülése jellemezte a nagyközségi rangot elért Gyált, ekkor vált meghatározóvá az ipari üzemek Budapestről történő kitelepülése. 1997. július 1-jén a köztársasági elnök várossá nyilvánította. Ezt minden nyár utolsó szombatján szabadtéri programokkal ünnepli a lakosság.

Gyáli Mi Újság hirdetés

Vörösvári Újság hirdetés

április 30, 2025március 14, 2024 Szerző: Sallay István

Vörösvári Újság hirdetés

Vörösvári Újság hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Vörösvári Újság hirdetés megrendelés

Vörösvári Újság hirdetés terjesztés

A Vörösvári Újság immár 1996 óta jelenik meg, szolgálja ki Pilisvörösvár 15.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt nagyon sok partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta ingyenesen, A/4 méretben, 24-28 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 2.300 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 2.300 db

Pilisvörösvár Város Önkormányzata kiadó

Vörösvári Újság hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap második hetében ((január és július kivételével)

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Megjelenés előtt 16 nappal.

Vörösvári Újság hirdetési árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/16 42,2×58,6 mm 5.906 Ft+áfa = 7.500 Ft

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Vörösvári Újság hirdetés

A Pilisi-medencét határoló hegyek barlangjai már az utolsó jégkorszak végén lakottak voltak, ebből az időszakból több ősemberi lelet került elő, részint a Pilisszántói-kőfülkéből, részint a Kis-kevélyi-barlangból. A leletek alapján az itteni ősember vadászterülete nemcsak a Pilisvörösvári-medencére terjedt ki, de Dorogtól egészen a Tétényi-fennsíkig.

A rómaiak korában segédtábor állt a város Karátsonyi-liget (korábban Szabadságliget) nevű részén, ez valószínűleg Traianus császár uralkodása idején, vagy akörül létesült. Erre utalnak a Pilisvörösvár területén előkerült pénz- illetve sírkőleletek is: az itt előkerült domborművek egyikének faragásai jellegzetesen II. századiak. Pilisvörösvár területén húzódott keresztül az Aquincumot Brigetióval összekötő római út is. A mérföldkövek feliratai az egyiket 305–306 körül, míg a másikat 237-ben állították fel.

A középkorban a város mai területén egykor létezett középkori falu a feltételezések szerint Királyszántó / Kisszántó lehetett, ahol földművelésre kötelezett királyi szolganépek éltek.

A 16. század első felében a Podmaniczky-család volt Kisszántó birtokosa, 1528-ban már udvarházuk (castellum) is állt itt. 1562-ben azonban Podmaniczky Rafael utód nélkül hunyt el, ezért itteni birtoka az udvarházzal együtt a királyra szállt, aki másoknak ajándékozta azt tovább. Később, az 1696-os urbáriumban (Jobbágyok kötelező szolgáltatásai) egy romot említettek erről a területről, az talán ez az udvarház lehetett.

Buda törökök általi bevételét (1541) követően 1543-ban megkezdődött egy török palánkvár építése, törökül Kizil hiszár palankaszi nevet viselte. A török uralom alatt a vidék hullámzó sikerű hadi cselekmények színhelye volt. A legismertebb a „vörösvári csata” néven ismert 1595-ös ütközet volt, amelynek célja a török uralom alatt álló esztergomi vár császári csapatok általi felszabadítása volt. És végül augusztus 26-án az esztergomi várat védő Lala Mohamed megadta magát. Úgyszólván lakatlan területté tették az egész környéket.

Az akkori földesúr Csáky László volt, aki az elsők között kért sváb parasztokat a Fekete-erdőből, így a mai Vörösvárott már 1689-ben megjelentek az első sváb telepesek; ekkor már Vörösvár volt az itt megalapított település neve (ez 1900-tól változott Pilisvörösvárra). Az első telepítési okiratokat 1689. nyarán keltezték, ezzel Vörösvár lett a Budai-hegység első olyan települése, ahol újra élet támadt a török hódoltságot követően.

1895-től áthalad a falun a Budapest–Esztergom-vasútvonal. A 10-es számú főútvonal közelében a város határában 1908-ban az ország legjobb minőségű és legtisztább dolomitlelőhelyét tárták fel. Az 1946–1947 időszakban más településekkel ellentétben a német lakosságot nem telepítették ki, ennek okairól mind a mai napig viták folynak. A települést 1997-ben városi rangra emelték. A városban lakik – arányait tekintve – hazánk jelenlegi egyik legnagyobb lélekszámú német kisebbsége, kb. 16%.

Vörösvári Újság hirdetés

Biatorbágyi Körkép hirdetés

szeptember 23, 2025március 14, 2024 Szerző: Sallay István

Biatorbágyi Körkép hirdetés

Biatorbágyi Körkép hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Biatorbágyi Körkép hirdetés megrendelés

Biatorbágyi Körkép hirdetés terjesztés

A Biatorbágyi Körkép több mint 10 éve jelenik meg, szolgálja ki Biatorbágy 16.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta ingyenesen, A/4 méretben, 28-32 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 5.700 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 5.700 db

Biatorbágyi Közösségi Médiaszolgáltató Np. Kft. kiadó

Biatorbágyi Körkép hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap közepén

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 10.-én 12 óráig!

Biatorbágyi Körkép hirdetési Árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/8 92×62 mm 11.000 Ft+áfa = 13.970 Ft

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Biatorbágyi Körkép hirdetés

Biatorbágy az őskor óta lakott terület. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglalás kori településmaradványokra is bukkantak. Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti Biuai szerepel egy birtokösszeírásban.

A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, de nem az eredeti faluba (református temető környéke), hanem mellette építették újjá a falut. A magyarokon kívül más nemzetiségűek a környékbeli falvakból költöztek ide. Míg Bia magyar faluként élt tovább, Torbágyot német nemzetiségűekkel telepítették be.

1712-től Bia a Farkas és Hochenberg család tulajdona volt fele-fele arányban. 1739-ben a nagy pestisjárványban a falu lakóinak fele meghalt. Bia földbirtokosai a helyükre német családokat telepítettek be. Közben 1768-ban tulajdonosváltás történt. Az új tulajdonos, báró Sándor Antal ellen fellázadtak a jobbágyok. Bia egy másik része a 18–19. században a Szily család tulajdona volt.

Az 1780-as években több malmot telepítettek a biai Szelíd-tó mellé, és ezekben az években történt a patakok szabályozása is. 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József lecsapoltatta a Szelíd-tavat. Ugyanezen év szeptember 16-án az osztrák dragonyosok felgyújtották a falut 32 ház porig égett.

Az 1856-os összeíráskor Bián 1600 magyar lakost írtak össze, 1870-ben pedig 1039 katolikus, 930 református és 36 izraelita lakost tartottak számon. Ebben az időszakban élte virágkorát a gróf Sándor Móric tulajdonában lévő földbirtok. Az emeletes kastélyban működött az uradalmi igazgatóság. Az uradalom a környék legkorszerűbb birtokai közé tartozott. A gróf Sándor család birtoka ezután leányági öröklés útján a herceg Metternich családhoz került. A Szily birtok ugyanakkor a Fáy család tulajdona lett, akik igen szép uradalmat hoztak létre több gazdasági épülettel.

1884-ben megépítették az első vasúti vágányt és az első torbágyi viaduktot. 1898-ban megépült a második pálya és a következő viadukt. A vasút megépítésével a két település folyamatosan terjeszkedett a vasútvonal felé. Bia 1886-tól a Pilisi alsó járás székhelye volt, amit 1898-tól Biai járásra neveztek át. A Biai járást végül 1934-ben szüntették meg.

1924. június 13-ánMagyarország eddig ismert legnagyobb tornádója (néhány más környékbeli település mellett) Bián és Torbágyon végzett hatalmas pusztítást, majd egy másik katasztrófa, a torbágyi merényletTorbágyot tette országos hírűvé. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt, amely kisiklott, majd a gőzmozdony és első kocsijai a mélybe zuhantak. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt. A merénylet ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.

A két községet először 1950-ben egyesítették. 1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek. A település és Érd közötti hegytetőn 1978-ban légvédelmi rakétabázis épült, amelyet 1996-ban leszereltek. 1985-ben a település északnyugati területei (Herceghalom, Kozárom, Móriczmajor, Simontanya) Herceghalom néven különváltak Biatorbágytól. Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.

Biatorbágyi Körkép hirdetés

Piliscsabai Polgár hirdetés

április 30, 2025március 14, 2024 Szerző: Sallay István

Piliscsabai Polgár hirdetés

Piliscsabai Polgár hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Piliscsabai Polgár hirdetés megrendelés

Piliscsabai Polgár hirdetés terjesztés

A Piliscsabai Polgár több mint 10 éve szolgálja Piliscsaba 9.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 16-20 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 3.000 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 3.000 db

Piliscsabai Város Önkormányzata kiadó

Piliscsabai Polgár hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap 15.-én

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 1.-én 14 óráig!

Piliscsabai Polgár hirdetési Árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/16 43×62 mm 3.937 Ft+áfa = 5.000 Ft 1/8 90×62 mm 7.087 Ft+áfa = 9.000 Ft

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Piliscsabai Polgár hirdetés

Piliscsaba. A rómaiak az „Ad lucum felicem” (Boldog-liget) nevet adták az erdős hegyoldalakkal körülvett helynek. A falu neve a Csaba – bizonyára török eredetű (caba: ajándék) – személynévből keletkezett. A „Pilis” előtag a Pilis-hegységre utal. A néphagyomány a község nevét Csaba királyfitól származtatja.

Piliscsaba területéről őskori, késő bronzkori, római–kelta és középkori leletek ismeretesek. Hajdan erre vezetett keresztül az Aquincumot (Óbudát) Brigetióval (Újszőny) összekötő római hadi út.

Első írott emléke 1263-ból való, amikor a birtokosa Mois ispán és testvére, Sándor volt. 1274-ben Mois ispán hasonnevű fia a falut a nyulak-szigeti apácáknak. 1393-ban a pálosok is kaptak itt birtokot. 1409-ben a solymári várnagy a falut elpusztította. A XV. század végén újra benépesült a falu, de a török hódoltság kezdetén elpusztult, és csak a XVIII. században települt újjá, mint a budai klarisszák birtoka.

1703-ban 13, 1715-ben 17 család lakta a falut. 1728-ban 40, 1744-ben 57, 1760-ban 90 adózó szerepel az összeírásokban. 1800 körül József nádor vásárolta meg a birtokot. A település első ismert pecsétje 1731-ből való, rajta a falu címerével. Az állított ovális gyöngysor- és vonal-gyűrűbe foglalt, körirat által határolt mezőben szántott talajból kinövő három gabonaszál van, melyek a két szélre hajlanak.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a falu birtokstruktúrájában meghatározó maradt a nagybirtok: 1935-ben a legnagyobb birtoka (1865 hold) József Károly főhercegnek volt. A tagosítás 1860-ban történt.

1925-ben Klotildliget néven kivált a községből a belterület északi részén kialakult, üdülőterületi jellegű településrész, amely 1949-ben a Pilisliget nevet kapta, de alig egy évvel később, 1950-ben visszacsatolták Piliscsabához. 1950-ben csatolták ide Tinnyétől Jászfalut (a mai Pilisjászfalut).

Az 1945-ös földosztással létrejött (átlagosan 10 holdas) kisbirtokokat az 1950-es évek elejétől kezdték szövetkezetekbe szervezni. Az 1960-1961-es kollektivizáláskor 1133 holdon és 729 taggal létrejött a Haladás nevű termelőszövetkezet (tsz), ami 1977-ben beolvadt a solymári székhelyű Pilisvölgye Ezek egyesülésével (Solymár és Nagykovácsi) 1982-ben létrejött a solymári székhelyű Rozmaring Mgtsz, 4327 hektáron és 1327 taggal.

Az 1956-os forradalom idején kisebb harc tört ki a község határában, illetve több forradalmi cselekmény is érintette a települést (egyebek közt a piliscsabai vasúti alagútban is robbantást kíséreltek meg környékbeli fiatalok).

Az 1989-es rendszerváltozás után, Piliscsabán is demokratikusan megválasztották az önkormányzatot.

1994. december 11-énszerveződött önálló községgé az 1950 óta Piliscsabához tartozott Pilisjászfalu.

Piliscsaba 2013. július 15. napján kapott városi címet, a városavató ünnepség 2013. október 4-én zajlott.

Piliscsabai Polgár hirdetés

Veresi Krónika hirdetés

április 30, 2025március 14, 2024 Szerző: Sallay István

Veresi Krónika hirdetés

Veresi Krónika hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Veresi Krónika hirdetés megrendelés

Veresi Krónika hirdetés terjesztés

A Veresi Krónika több mint 10 éve szolgálja Veresegyháza 21.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról, a digitális változat kiküldjük a helyi feliratkozóknak. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 28-32 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 7.500 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 7.500 db

Pomázi Polgármesteri Hivatal kiadó

Veresi Krónika hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap első hetében

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 20.-án 14 óráig!

Veresi Krónika hirdetési Árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/8 90×62 mm 21.260 Ft+áfa = 27.000 Ft

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Veresi Krónika hirdetés

A néphagyomány szerint Veresegyház és Szada őse Ivacs falu volt, ami ma a városhoz tartozik. Régészeti leletek igazolják, hogy ezen a területen már Krisztus előtt 4000-2500 közötti időszakban is éltek emberek, a „Dunántúli vonaldíszes” kultúra népének telepe állt itt fenn. 1984-ben szarmata síremléket tártak fel, amelyből arany-, ezüstékszerek és használati tárgyak kerültek elő. A Krisztus után 568-670 közötti időkből származó avar kori régészeti leleteket Ivacs területén találták meg.

Honfoglalás- és Árpád-kori sírleletek pedig a Veresegyház környékén elhelyezkedő településekről kerültek elő. A mai város elődjét már 1375. április 25-n kelt oklevélben említik, melyben ez áll: „Szepesi Jakab országbíró fia Wereseghaz-i Lanchk fia Miklós elleni perében elengedi a felperesre kirótt 6 márkányi bírság kétharmadát”.A községet később Secretarius Lazarus 1510 és 1520 között készült térképe is feltünteti Vesereghatz néven.

Regionális szerepe először a váci egyházmegye szervezetén belül mutatkozik meg. A XIV. század végén főesperesség székhelye, majd az Anjou-korban létrehozott halastó a váci püspöki halgazdaság részét képezi. A török uralom alatt Veresegyház szultáni hász birtok lett, majd a török kiűzése és a Rákóczy-szabadságharc után a váci püspökség kialakította a veresegyházi ispánságot.

Az 1810-es években a település híres volt boráról, de az 1880-as filoxéria járvány miatt elpusztultak a szőlőtőkék. 1911-ben megindult a villamos-vontatású vasút a Budapest – Veresegyház – Vác vonalon, Szada – Gödöllő kitérővel. Ez volt az ország első villamosvasútja.

A településen élő lakosság továbbra is mezőgazdaságból élt, a város címerében is megtalálható eper termesztése volt a fő, de a közlekedés fejlődése és a vasúti forgalom megindulása maga után vonta a kereskedelem és a turizmus fejlődését. 1925-ben megalakult a Veresegyházi Tórendező és Fürdő Egyesület, majd 1929-ben megnyitotta kapuit a strandfürdő száz öltöző kabinnal, étteremmel, kiadó szobákkal. Az üdülő és fürdő-turizmus a II. Világháborúig jelentős volt. A II. Világháború azonban, csakúgy, mint az ország összes többi településén, itt is jelentősen visszavetette a település fejlődését.

A háború után megkezdődött az újjáépítés, a károk felszámolása és újra megindult a vasúti közlekedés. 1990 után indult meg az a fejlődés, melynek eredménye a lakosság megháromszorozódása, és egy mára jellemzően agglomerizációs település kialakulása. 1999-ben Veresegyház megkapta a városi címet. Ennek eredményeképpen 2022-ben a Virágos Magyarország díjat, és az Entente Florale Europe ezüst minősítését és elnöki különdíját kapta.

A település nevével több alakban találkozhatunk: Vőrős Egyháza, Veres-Egyháza, Veresegyháza, Vorősegyháza, Vörös-Egy-Ház, Veres Egy Háza, Veresegyhaza, Wörösch-Egyhása, Veres Egyháza, Vörösegyháza. Érdekes névforma olvasható egy 1399. március 9-én Visegrádon kelt csonka nádori oklevélen: Weruseghaz. „Adoma szerént a helység hajdani neve Véresegyház volt”, utalva Szent László király Salamon ellen folytatott csatájára, valójában azonban a veres – azaz piros – melléknév és az egyház – vagyis templom – főnév összetételéből ered neve – mivel a régi, vakolatlan temploma vörös színű téglából épült.,

Veresi Krónika hirdetés

Kistarcsai Híradó hirdetés

szeptember 12, 2025március 12, 2024 Szerző: Sallay István

Kistarcsai Híradó hirdetés

Kistarcsai Híradó hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Kistarcsai Híradó hirdetés megrendelés

Kistarcsai Híradó hirdetés terjesztés

A Kistarcsai Híradó több mint 10 éve szolgálja Kistarcsa 14.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 16-20 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 5.300 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 5.300 db

PO-KER Bt.. kiadó

Kistarcsai Híradó hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap 15-20. között

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 5.-én 14 óráig

Kistarcsai Híradó hirdetési Árak

Hirdetési tarifa:

Apróhirdetés Lakossági: 1732 Ft+áfa = 2200 Ft/25 szó további szavak: 157 Ft+áfa = 200 Ft/szó Közületi: 2126 Ft+áfa = 2700 Ft/10 szó további szavak: 197 Ft+áfa = 250 Ft Közületi kiemelés: 2362 Ft+áfa = 3000 Ft

Kiskeretes színes hirdetés 1/16 43×63 mm 9.449 Ft+áfa = 12.000 Ft (kb. 20 szó)

Kedvezmény: 6 megjelenésnél -20%

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Kistarcsai Híradó hirdetés

Bár bizonyítékaink egyelőre nincsenek, a hely közelsége valószínűsíti, hogy szerepe volt az Árpád-házi hercegek (Szt. László és Salamon) mogyoródi csatájában (1074). Az első írásos emlék 1352-ből származik Tarcsa néven. 1452-ig a Tarchai család birtoka. 1467-ből származik az első olyan dokumentum, amely – Felsőtarcsa néven – különálló településként jelöli a mostani Kistarcsát. A püspök jobbágyai elhajtották a közös legelőről Peczeli Benedek lovait, ami miatt a kárvallott panaszt tett. Mátyás király 1467-ben kelt ítéletlevele ebben a peres ügyben rendelkezik.

A török hódítás nem követelt helyi emberáldozatokat, viszont a XVI. század végén kezdődött tizenöt éves háború idején (1593–1606) elnéptelenedett a falu. A török kivonulása és a Rákóczi-szabadságharc bukása után a Habsburgok híveik közt osztották fel a földterületeket. Az új birtokosok a visszatérő magyar jobbágyok helyett szívesebben láttak német vagy szláv telepeseket. Így kerültek Kistarcsára 1727-ben tótok – Grassalkovich gróf jóvoltából – a felvidéki Trencsén és Nyitra vármegyékből. A jövevények száma nagyobb volt a magyar őslakosságétól, így Kistarcsa a házasodások révén elszlávosodott.

Az 1848–49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának idején Kistarcsán fejlődött fel az Aulich Lajos vezette sereg. Jelentős változás állt be a település életében, amikor 1888-ban beindult a vasúti közlekedés. A gőzmozdony vontatta szerelvények eleinte a Keleti pályaudvartól csak Kerepesig közlekedtek. 1911-ben meghosszabbították Gödöllőig és villamosították az egész vonalat. A helyi érdekű vasút a vele párhuzamosan haladó 3-as főúttal jelenleg is fontos szerepet tölt be a Kistarcsai lakosok közlekedési lehetőségei szempontjából.

A lakosság számának gyors növekedése az 1908-ban alakult Gép- és Vasútfelszerelési Gyár nagy munkásigényének tudható be. A gyár 1928-ban csődeljárás alá került és egy éven belül felszámolták. 1930–31 folyamán a Belügyminisztérium kezelésébe kerül, később megkezdődött egy internálótábor kialakítása, majd a második világháború második felében, az SS alakulatok használták a zsidó lakosság összegyűjtésére. A háborút követően a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályát, az ÁVO-t használta a területet gyűjtő- és fogolytáborként. A főváros területén és környékén létesített táborok száma a kistarcsaival együtt összesen 14 volt, a foglyok száma 17 700 körüli. Később a BM Alapfokú Rendőriskola, majd a BM Tartalékos Tisztképző Iskola működött területén 1990-ig.

A rendszerváltást követően a hazánkban illegálisan tartózkodó külföldiek közösségi szállása, azaz menekülttábor volt éveken keresztül. Jelenleg egy része már a helyi önkormányzat tulajdonát képezi, de az egész komplexum épületei többsége még kihasználatlanul áll.

Kistarcsát 1978. december 31-én egyesítették Kerepessel Kerepestarcsa néven. 1994. december 11-ével a két település ismét önállóvá vált. Kistarcsa 2005. szeptember 1. óta város.

Kistarcsai Híradó hirdetés

Sóskúti Híradó hirdetés

április 30, 2025március 4, 2024 Szerző: Sallay István

Sóskúti Híradó hirdetés

Sóskúti Híradó hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Sóskúti Híradó hirdetés megrendelés

Sóskúti Híradó hirdetés terjesztés

A Sóskúti Híradó több mint 10 éve szolgálja Sóskút 4.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt nagyon sok partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 12-16 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 1.500 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 1.500 db

Kornétás Kiadó Kft. kiadó

A kiadó további kiadványai: Diósdhéjban, Magyar Kút, Zámori Hírek

Sóskúti Híradó hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap 20.-án

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 5.-én 14 óráig!

Sskúti Híradó hirdetési Árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/8 86×60 mm 7.500 Ft+áfa = 9.525 Ft (Max. 40 szó) 1/4 177×60,86x125mm 11.500 Ft+áfa = 14.605 Ft

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Sóskúti Híradó hirdetés

Sóskút területén már a legősibb kultúrák nyomai is megtalálhatók. Az első leletek a kőkorszakból maradtak ránk. Az előkerült leletek alapján a Kálvária-hegyen keresztül római hadiút húzódott. Árpád fejedelem a seregeivel Sóskút térségében készült a Dunántúl meghódítására. Ebben az időben a mai Sóskút helyén található települést „Ad Fontein Salsum”-nak nevezték.

A 13. század eleji, Anonymus-féle Gesta Hungarorumban is szerepel a település. Árpád vezér honfoglalási manővereit leírva ezt olvashatjuk: „Ezután Árpád vezér meg nemesei a sereg harmadik részével Ecilburgból kivonulva a sóskút mezeje mellett szálltak táborba. „

Az első ismert, írott forrás, amely Sóskutat említi, II. András király 1233-ban kiadott birtokadományozó oklevele. 1233-ig a honfoglalás kori Tétény nemzetség birtoka, amelynek legfőbb központja a közeli Budatétény volt. 1266-ban Sóskutat az apácáknak adományozták, hosszas pereskedés végén, 1276-ban oklevélben is rögzítették, hogy a Nyulak-szigeti apácák megkapják Sóskút földjét. 1300 körül Berky Mihály fia Tamás Sóskút földjét 15 márkáért megvásárolta az apácáktól. A feljegyzések csak Sóskút földjéről tettek említést, magát a falut egy 1292 körül keltezett oklevél említi először. 1330-ban már Róbert Károly kezében találjuk Sóskutat.

A török hódoltság idején Sóskút fejlődésnek indult, a kitermelt kövekből a környező városokban dzsámikat – fürdőket – építettek. A török elleni háborúk idején a falvak nagyrészt elpusztultak. Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével 1695-ben szerbek települtek Sóskútra, Tárnokra és Százhalombattára, akik 1748-ig mint jobbágyok művelték a földeket. 1748-ban a sóskúti szerb pópát rablásban való cinkosság miatt elfogták és kerékbe törték, sőt papjuk bűne miatt a sóskúti szerbeket is elűzték. Helyükbe katolikus szlovákokat telepítettek, akiknek késői utódai még ma is a községben élnek.

1777-ben Bécsben Mária Terézia a birtokot a Székesfehérvári Püspökség és Káptalan számára adományozta. Ekkor a kőbánya, melynek bérlője az olasz származású Andreetti Károly (1878–1949) országgyűlési képviselő, a Képzőművészeti Főiskola rektora volt (Andreetti Antal és családja az észak-olaszországi tavak vidékéről, Lainóból érkezett.). A sóskúti mészkő felhasználásával épült nevezetesebb épületek: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vigadó, Operaház, Szent István-bazilika, Országház, Budavári Palota, Citadella, Lánchíd, krasznahorkai Andrássy-síremlék, temesvári és bécsi színházak.

1930-ban népszámlálást végeztek és a lakosság számát 2698 lélekben állapították meg. A II. világháború utáni áttelepítések során szlovák családokat telepítettek ki a községből, helyükre pedig sok család költözött Csehszlovákiából és az ország más részeiből. „Egy 1927/28-ban végzett helytörténeti adatgyűjtés szerint a bánya valamikor a község lakosságának egyharmad részét foglalkoztatta; volt idő, hogy 400 munkás is megélhetést talált ott.” (…) Ipartörténeti érdekesség, hogy 1870-től a kőbánya kiszolgálására több mint 40 éven át széles nyomtávú lóvasút üzemelt a község területén =hossza mintegy 10 km volt), melynek működése az I. világháború idején szűnt meg, a síneket pedig az 1920-as évek elején szedték föl.

Sóskúti Híradó hirdetés

Solymári Hírmondó hirdetés

április 30, 2025március 4, 2024 Szerző: Sallay István

Solymári Hírmondó hirdetés

Solymári Hírmondó hirdetés feladás

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!

Solymári Hírmondó hirdetés megrendelés

Solymári Hírmondó hirdetés

Solymári Hírmondó hirdetés terjesztés

A Solymári Hírmondó több mint 10 éve szolgálja Solymár 11.000 lakosát és térsége vállalkozásait. Egyidejűleg nyomtatott és online megjelenéssel tájékoztatjuk a lakosságot a helyi eseményekről, információkról. Ez idő alatt több száz partnerünk jelentette, jelenteti meg hónapról-hónapra hirdetését újságunkban. “A reklám az új évezred cégére.” A vásárlók látják, hogy vállalkozások, kezdeményezések gyorsan kifulladnak, megbízhatatlanná válnak. Hirdetőink folyamatos jelenléte azt üzeni, hogy Ők és csapatuk hosszú távon állandó és megbízható minőséget kínálnak. Ha szeretne nálunk hirdetni, örömmel vesszük keresését! Megjelenünk havonta, A/4 méretben, 12-16 színes oldalon.

Nyomott példány: 2024. második félév – Havonta 4.400 db

Terjesztett példány: 2024. második félév – Havonta 4.400 db

Solymári Településüzemeltetési Kft. kiadó

Solymári Hírmondó hirdetés megjelenés

Megjelenés:

Minden hónap 20.-án

Anyagleadás (fizetéssel együtt):

Minden hónap 13.-án 14 óráig

Solymári Hírmondó hirdetési Árak

Hirdetési tarifa:

Kiskeretes színes hirdetés 1/32 42×28 mm 3.937 Ft+áfa = 5.000 Ft (1 mondat+tel) 1/16 42×60 mm 7.480 Ft+áfa = 9.500 Ft (2 mondat+tel) 1/8 88×60 mm 14.173 Ft+áfa = 18.000 Ft (3 mondat+tel)

Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!

Solymári Hírmondó hirdetés

Solymár. A római időkben biztosan lakott volt Solymár területe. A település nevének eredetét valószínűleg az ide telepített királyi solymászok emlékét őrzi, amely a hasonló foglalkozást jelentő szláv szokolár szóval rokon, így abból eredeztethető a neve. 1266-ban neve Salamar néven szerepelt az oklevelekben. A településen ezt az adatot tekintik Solymár első okleveles említésének, ennek megfelelően 1966-ban ünnepelték a község 700 éves fennállását.

Első birtokosa a 13. század második felében a Bár–Kalán nemzetség volt, amelyről egy végrendelet is megemlékezik.

A solymári vár feltételezhetően a XIV. században épült, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A várról az első említés 1401-ből való. 1435-ben Borbála királyné birtokában találjuk, aki után Erzsébet királynének, I. Albert király özvegyének a birtokába került, aki 1442-ben zálogba adta.

1490-ben pedig Corvin János birtokában találjuk. A település főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt, a vár pedig elsősorban vadászkastélyként működött. Solymár a török hódoltság alatt elnéptelenedett, a vár pedig romlásnak indult; az 1629–1695 évi összeírásokban az elpusztult helyek között szerepelt.

A pusztává vált település területe 1661-től a felsővattai Wattay család birtoka ( Rákóczi-szabadságharc idején

kuruc alispán) aki nem kapott engedélyt arra, hogy közvetlenül Németországból költöztessen telepeseket a birtokaira, ezért sokkal szórványosabban, és némileg később érkeztek az első telepes családok, Frankföldről majd Mária Terézia uralkodása alatt fokozatosan egyre több sváb (német) telepes érkezett a területre.

Az 1700-as évek derekán a község a Tersztyánszky-család, majd később, 1848-ig a Majthényi– és Kállay-családok birtoka volt. A 19. század második felében gróf Karátsonyi Guido volt itt birtokos, halála után pedig, a század végén és a 20. század első harmadában fia, gróf Karátsonyi Jenő volt Solymár legnagyobb birtokosa és utolsó földesura.

1862-ben nagy tűzvész pusztított itt, melyben a település jelentős része (61 lakóház) leégett. A tűzben leégett az akkori plébánia épülete, és megsemmisült az ott őrzött anyakönyvek, illetve egyéb iratok jelentős része is.

A falu a 19. századtól dinamikus fejlődésnek indult. 1895-ben a vasút (Budapest-Esztergom) bevezetésével még könnyebbé vált a kapcsolattartás Budapesttel.

Az első világháborúban a község mintegy 3300 lakosa közül 525 fő teljesített hosszabb-rövidebb időtartamú katonai szolgálatot. A Tanácsköztársaság időszaka Solymáron szerencsés módon véráldozatok nélkül zajlott. A II. világháború után, 1946. április 18-án és 23-án a falu lakosságának közel felét, s a sváb lakosság nagy többségét (mintegy 1960 főt) kitelepítették Németországba, helyükre még abban az évben mezőkövesdiek, illetve a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok, majd – jóval szerényebb számban – erdélyi származású családok is kerültek.

Az 1950-60-as években beinduló országos iparosítási hullám jegyében, az 1970-es évek első felében újabb téglagyár épült itt, ezen kívül gyárak is létesültek Solymáron, ezek közül legfontosabbak a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat (PEMŰ) és a Pest Megyei Faipari Vállalat, melyek sok száz munkahelyet teremtettek a térségben lakók számára. Az 1980-as években egyre több budapesti vásárolt telket a község zöldövezeteiben. Először csak hétvégi pihenőhelynek, majd a rendszerváltás után egyre többen választották állandó lakóhelyüknek Solymárt.

A hivatalos helyi újság – az 1989-től létező Solymári Hírmondó – mellett 1999-től több mint egy évtizeden át jelentek meg egyéb (iskolai, egyházi, de legfőképp civil közéleti) újságok), ezek egyikéből, az eredetileg a katolikus egyházközség folyóirataként indult Solymár Csillagából nőtt ki országos lappá a Képmás családmagazin. A Solymári Hírmondó a település egyetlen hivatalos nyomtatott lapja, minden háztartásba ingyenesen kézbesített, néhány hónapig 20, majd 2015 májusától 36 oldalas havilapként.