Nagykanizsa. Az i. e. 4. században a nyugat felől érkező kelták elárasztották az egész Kárpát medencét. A keltákkal folytatott véres harcok után az 1. század közepére a Dunántúl is a birodalom része lett. Majd a keleti-gót és alán törzsek szállták meg. A keleti-gót uralmat a longobárdok szüntették meg. Az ezt követő két évszázados, véres avar uralkodás Dél-Zalát elnéptelenítette, és fejlődésében visszavetette. . Az avar összeomlást a világhatalommá növekedett Frank Birodalom teljesítette be, amely a kereszténységet  rákényszerítette a lakosságra, és magához csatolta a Dunáig terjedő területet.

A 9. század végén megjelentek a magyarok. Ez minden bizonnyal a magyarok határvédelmi területe, a gyepű vidéke volt. A magyar kalandozások veresége az itt érdekelt Bulcsú nemzedék bukását is jelentette, királyi várföldek alakultak. A világi nagybirtok is megjelent. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik.

 IV. Béla Princ comesnek adományozott egy Bille nevű birtokot, amely a Knysa nevű földdel volt határos. Ebből következik, hogy Kanizsa magyar településként már a tatárjárás előtt is létezett. Kanizsa várát 1323-ban a vár várnagya kapta meg Károly Róberttől hűségének jutalmául. Ez az első oklevél amely először említi magát a várat.

A Kanizsai nevet csak az utódai vették fel. A 14. század elején tehát már állt annak a várnak a magja, amely a későbbi időkben átépítések és bővítések után európai hírűvé vált. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423), ispotálya (1481) volt. A Kanizsai család két évszázadon keresztül Kanizsa birtokosa maradt, a család utolsó sarja Kanizsai Orsolya özvegyeként hunyt el, s ezzel kihalt a család. 

A várat 1554-ben Pietro Ferrabosco itáliai hadmérnök irányításával megerősítették. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett. 1600. október 22-én a vár török kézre került. A várat is átépítették és megerősítették. A török katonaságon kívül egyre több délszláv települt az elmenekült magyarok helyére. 

1690. április 13-ánBatthyány II. Ádámfelszabadította Kanizsa várát. 1703-ban Kanizsa várfalait lebontották, árkait betemették, és ezáltal nyílt várossá lett. 1705-ig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozott.

Aonban földesúri joghatóság alá szorították. Az első földesura Grassics Jakab volt, majd a Szapáry grófi család követte, s végül 1743-ban gróf Batthyány Lajos nádor szerezte meg. A földesurak lépésről lépésre megfosztották a várost önállóságától. 

A város megkapta újból a vásártartási jogot. A céhek kialakulása és megszervezése 1698-ban. A 19. század közepén a 13 000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város volt Zalában. A kiegyezést követően a Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa–Pragerhof közti vonalat. A kereskedők óriási forgalmat bonyolítottak le, a megnövekedett hiteligényük kielégítése végett bankok jöttek létre.

1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt. 1870-től elkezdődött az utak téglával való burkolása, majd a század végén kigyulladt a villany. Nagykanizsa jelentős katonaváros is volt ebben az időben. A két hatalmas laktanyában állomásozó katonaság számottevő vásárlóerőt képezett.

1930-as évek végén felfedezték a zalai kőolaj-és földgázkészletet. Megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa volt. Az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg 1945. április 1-jén vonult be a városba. Rendszerváltás után Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A 2010-ben Városrehabilitációs Program indult. 2015. december 18-án átadták a 61-es főút Nagykanizsát elkerülő szakaszát, mely jelentősen csökkentette a belváros átmenő forgalmát.