Városkép médiaajánló!



| Szavak száma | 0 |
| Megjelenések száma | 1 |
| Fizetendő összesen (bruttó) | 495 Ft (390 Ft + áfa) |


A XX. Kerületi Önkormányzat lapja, kiadja a Pesterzsébet Polgármesteri Hivatala. Megjelenik minden hónap első keddjén. Terjesztik 32.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen a 61.000 fős lakosságnak. Formátuma A/4-es, terjedelme 32-48 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 32.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 31.500 db
Pesterzsébet Polgármesteri Hivatala kiadó

Megjelenés:
Minden hónap utolsó csütörtökén!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Két héttel előtte kedden 13 óráig!
Apróhirdetési árak: (max. 20 szó)
Apróhirdetés 10 szó 2756 Ft +áfa = 3500 Ft
További szavak: 236 Ft + áfa = 300 Ft/szó
Üzleti apróhirdetés keretes 6693 Ft + áfa = 8500 Ft /db
Kiskeretes színes hirdetés
1/16 oldal 58,5×41,25 mm 14.961 Ft+áfa = 19.000 Ft
Kedvezmény: 6x = -15%, 12X = -20%
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Soroksárhoz tartozó Gubacs puszta területén az 1860-as évektől két telep alakult ki parcellázások útján. A település 1870-ben alakult meg Erzsébetfalva néven. Névadója Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége volt, a másiknak Kossuth Lajos után Kossuthfalva lett a neve. A két telep 1897-ben szakadt el Soroksártól és alakult önálló községgé Erzsébetfalva néven, nagyközségként. 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt a község átmenetileg a Leninváros nevet viselte.
A fiatal település népessége rendkívüli sebességgel növekedett, 1900-ban meghaladta a 15 ezer, 1910-ben a 30 ezer, 1920-ban a 40 ezer, 1930-ban a 67 ezer, 1941-ben pedig már a 76 ezer főt is.
A gyors fejlődésnek köszönhetően Erzsébetfalva 1923-ban rendezett tanácsú várossá alakult, elnevezése 1924-től Pesterzsébet lett, így feloldva a név és a rang közötti ellentmondást. 1932-ben újabb névváltoztatásra került sor, az Erzsébet nevet a korszellemnek megfelelően átértelmezték, és a város Árpád-házi Szent Erzsébet halálának hétszázadig évfordulója alkalmából a Pestszenterzsébet nevet kapta.
A város gazdasági és közösségi életében komoly törést jelentett a második világháború. 1944 áprilisában és májusában összesen négy nagy bombatámadás rombolta le szinte a város teljes infrastruktúráját.
Pestszenterzsébet 1950. január 1-jétől több más településsel együtt Budapest része lett és ettől kezdve 1994-ig Soroksárral a főváros XX. kerületét alkotta.
Az 1950–1990 közötti időszakban a kerületre, illetve a városrészre a Pesterzsébet elnevezést használták, és ezt a nevet használja ma is a kerületi önkormányzat. A kerület nyugati peremén, Gubacsidűlő és Gubacs határán található az 1924-ben átadott Gubacsi híd, amely a XXI. kerülettel teremtett kapcsolatot. A hídtól délre a Gubacsi lakótelep 1953-1957 között épült épült jellegzetes szocreál stílusban.
A Soroksári út folytatásaként a Helsinki út 1976-1980 között épült ki irányonként három forgalmi sávosra. Az M5-ös autópálya Nagykőrösi úti bevezető szakasza 1984-ben készült el irányonként három sávosra.
A kerület központjában 1962–1987 között házgyári panelházakból álló lakótelepet építettek fel. Ekkor a Topánka utcát mai formájára kiszélesítették, így a korábbi főutca, a Kossuth Lajos utca forgalma jelentősen lecsökkent. Ezért a belső szakaszán az 1990-es évek végén sétálóutcát alakíthattak ki, amit a helyiek „Kosuti”-nak neveznek. A Topánka és a Vörösmarty utca sarkán 1985-ben adták át a Erzsébet Áruházat.
1990-től, a Fővárosi Tanács 1990. (IX.30.) 149. sz. határozata alapján a városrészt újra Pestszenterzsébetnek hívták. Miután 1992-ben Soroksár lakói népszavazáson nyilvánították ki ez irányú szándékukat, 1994-ben létrejött Budapest XXIII. kerülete, így azóta a XX. kerület megegyezik az egykor önálló Erzsébetfalvával. 1999-ben a kerület, illetve a városrész elnevezését harmadszorra is Pesterzsébetre változtatták, visszatérve így az eredeti névadó, Erzsébet királyné emlékéhez.
A Fővárosi Közgyűlés 2012. december 12-én kelt városrészeket rendező határozatában jelentősen átalakította a kerület ilyetén felosztását: Pesterzsébet-ből Erzsébetfalva, Pesterzsébet-Szabótelep-ből pedig Szabótelep lett, létrejött Gubacs, a többi városrész területe pedig módosult. A kerület neve változatlan maradt.


A IV. Kerület Önkormányzatának lapja, kiadja az Újpesti Sajtó Szolgáltató Nonprofit Kft. Megjelenik havonta csütörtökön. Terjesztik 43.500 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen (Újpest, Istvántelek, Székesdűlő, Megyer, Káposztásmegyer I. és II.) a 94.500 fős lakosságnak. Formátuma A/4-es, terjedelme 32-48 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 43.500 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 43.000 db
Újpesti Sajtó Szolgáltató Nonprofit Kft. kiadó
Megjelenés: Havonta hónap közepén csütörtökön!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Megelőző héten csütörtökön 12 óráig!
Árak:
Vállalkozói apró: 7500 Ft/30 szó
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
A szerkesztőség nem jelentet meg eltartási/életjáradéki hirdetéseket!
Bár Újpest szorosan vett története csupán a 19. században kezdődik, a régészeti leletek bizonyítása szerint ezen a területen már több mint kétezer éve élnek emberek. Az időszámítás kezdete körül a rómaiak hadiutat építettek ki a mai Váci út vonalán, mely fontos kereskedelmi útvonalként is szolgált, a Megyeri csárda helyén pedig katonai őrtornyot állítottak a limes (határ) védelmére. Az 5. század folyamán a hunok jelentek meg, 568-ban pedig az avarok foglalták el a Kárpát-medence nagy részével együtt a megyeri révátkelőhelyet. A honfoglaló magyarok jelentős települést hoztak létre.
A 9. századtól a rév két oldalán egységes magyar népesség élt, mely állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. Az 1241-1242. évi tatárjárás következtében az Árpád-kori falvak elpusztultak, majd IV. Béla idején megkezdődött újra telepítésük. A török hódoltság alatt, a 17. század második felére a falu teljesen elnéptelenedett. A török fenyegetés elmúltával a területet elhúzódó határviták jellemezték.
Újpest életét földesúri elhatározás indította el. Gróf Károlyi István, a fóti uradalom birtokosa 1831. január 1-től lehetővé tette, hogy a rákospalotai pusztájához tartozó István-hegyen bárki telket bérelhessen szőlőültetés céljából. Itt alakították meg vincellérek a mai Újpest magjának tekinthető Újmegyer hegyközséget. A kezdetben Újmegyer gyarmatnak nevezett települést Lőwy Izsák – a majdani község első .bírója – nevezte el Új-Pestnek, aki 1835-ben két testvérével együtt bőrgyárat alapított itt.
Újpest 1840-től önálló község lett. Az 1840-es évektől a pestiek kirándulóhelye, gróf Széchenyi István kezdeményezésére hajóállomás is épült itt. 1842-ben épült fel egyik első nemesi kúriája az ún. Szekrényessy-kúria, mely nevezetes volt a reformkorban falai között megrendezett báljairól, társas összejöveteleiről, hol rendszeres vendégnek számított Széchenyi István mellett Vörösmarty Mihály, Irinyi József. Szekrényessy József (1811-1877) az 1850-es években Pest és Újpest között közlekedő társaskocsi járatokat indított, az első kórház felállítása ügyében népgyűlést hívott össze, és felkarolta a Széchenyi által dédelgetett újpesti kikötő ügyét.
Gróf Károlyi Sándor volt Újpest egyik legjelentősebb mecénása. Károlyi a község minden lakosának felekezetre való tekintet nélkül (zsidóknak is) teljes jogegyenlőséget, vallásszabadságot és kereskedelmi státuszt biztosított. A pesti belvárosi területekről egyre jobban kiszoruló üzemek itt találtak helyet maguknak, ami tovább növelte a munkáslakosság számát.
1866-ban megindult a lóvasút a pesti Széna tér (ma Kálvin) tér és Újpest között. Ez még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a település a Pesten dolgozók lakótelepévé vált. 1881-től vasútállomása. Eközben a község területe is állandóan növekedett, újabb és újabb területeket .csatolták át .Rákospalotától. 1910-ben Újpest Magyarország városai közül ipari termelés tekintetében a negyedik helyen állt.
1907. augusztus 13-án Újpest rendezett tanácsú várossá alakult kiválva a Váci járásból, ezzel a korábbinál sokkal szélesebb önkormányzati jogokat nyert. 1929-ben a rendezett tanácsú városok, így Újpest elnevezése megyei városra változott. Újpestet – sok más településsel együtt – 1950. január 1-jével Budapesthez csatolták. Ekkor kapta a IV. sorszámot, melyet addig a Belváros viselt, de amelyet a kerületi beosztás átalakítása folytán az V. kerülethez csatoltak.
Annak ellenére, hogy Újpest kiemelten kezelt munkáskerület volt, rekonstrukciója meglehetősen későn, az 1970-es évek végén kezdődött, és összefüggött a 3-as metró építésével. 1968–1987 között a kerület központjában több ütemben felépült lakótelep 16 800 lakásában 47 ezren élnek. 1983-ban vette kezdetét Újpest szélén egy új városrész kialakítása, Káposztásmegyeré.


A II. Kerületi Önkormányzat lapja, kiadja a Budai Polgár Nonprofit Kft. Megjelenik páratlan héten, pénteken. Terjesztik 50.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen a 85.500 fős lakosságnak. Formátuma A/4-es, terjedelme 32-48 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Hetente 50.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Hetente 50.000 db
Budai Polgár Nonprofit Kft. kiadó
Megjelenés:
Minden páratlan héten pénteken!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Megelőző héten pénteken 13 óráig!
Hirdetési tarifa:
Max.: 20 szó lehet
Magán Apróhirdetés:
10 szó 2756 Ft+áfa = 3500 Ft
további szavak 228 Ft+áfa = 290 Ft / szó
Bold szöveg 10% felárral lehetséges!
Közületi Apróhirdetés: 5276 Ft+áfa = 6700 Ft
Üzleti:
– amelyekből a hirdetőnek folyamatos bevétele/jövedelme származik (függetlenül attól, hogy a hirdető magánszemély, egyéni vállalkozó vagy cég).
– ami nem egy alkalomra szóló bevételt okoz, az minden esetben üzleti hirdetésnek minősül (pld. lakáseladás magán, de lakás kiadása üzleti)
A Kiadó fenntartja magának a jogot, hogy a magánjellegű kategóriában feladott, de egyértelműen üzleti hirdetéseket csak a teljes díjtétel beérkezése után jelentesse meg.
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Az 1. század közepétől kezdődően a térség meghódítása során a rómaiak a főbb útvonalak mentén katonai táborokat hoztak létre. Ezek közül egész Kelet-Pannoniában az első a mai II. kerület területén, a Vízivárosban jött létre, a Duna partján. Miután északabbra felépült Aquincum, az erődítmény elsősorban a település déli oldalának védelmét szolgálta. A 2. század elején megszűnt a katonai funkció és egy kisebb polgári település épült fel itt, amelyet végül a 4. század második felében hagytak el.
A rómaiak távozása után a terület a honfoglalás korában is lakott volt, számos kisebb Buda-környéki település helyezkedett el ezen a területen. Ezek egyike a Nyék nevű falu volt, itt épült fel a nyéki vadászkastély, amely valószínűleg Zsigmond uralkodása idején volt először a királyi vadászatok fő helyszíne. Mária királynő, a Jagelló-házi uralkodók, majd pedig Mátyás király is rendszeresen használták a palotakomplexumot, és az 1480-as években itt élt a király anyja, Szilágyi Erzsébet is.
Hidegkúton királyi trombitások kaptak földeket, az 1212-ben alapított Gercsében pedig vagyontalan paraszt-nemesek éltek. A dunaparti részén a 12. században jött létre Felhévíz (másik nevén Budafelhévíz), amely a meleg vizű forrásairól kapta nevét. A Szent Lőrinc kolostort 1300 körül alapították pálos szerzetesek és 1381-től itt őrizték a rend névadójának, Remete Szent Pálnak csontjait is. 1526-ban egy fosztogató török csapat felgyújtotta monostort és az épülettel együtt megsemmisült annak értékes könyvtára is.
Az oszmánok 1541-ben elfoglalták Budát, és a környező települések az összecsapások hatására mind rohamos gyorsasággal elnéptelenedtek. A török építészet emlékei: a Rózsadombon álló Gül Baba türbéje egy harcos muszlim szerzetesnek állít emléket, a Császár fürdőt és a Király fürdőt pedig Szokollu Musztafa budai pasa irányítása alatt építették meg.
A törökök kiűzése után Budát a belvárost jelentő Várra és az ezt körülvevő külvárosi városrészekre osztották fel, ezek közül három feküdt a kerület mai területén. Legészakabbra az Óbudával határos Újlak jött létre az elpusztult Felhévíz helyén, itt katolikus német telepesek telepedtek le. Az Országút városrész lakói a Bécsbe vezető országútról nevezték el a településrészt és többnyire kereskedők voltak. A budai várhoz közeli Dunaparton kialakult a Víziváros, ami szintén egy soknemzetiségű településrész volt, a horvátok külön negyeddel rendelkeztek Horvátváros néven.
Az 1838-as dunai árvíz súlyosan érintette a városrészeket. A 19. század végén a város gyors növekedésnek indult és azzal párhuzamosan, hogy a dombokon zajló szőlőtermesztést az 1880-90-es években megsemmisítette a filoxéria járvány, megkezdődött a villák kiépülése a Rózsadombon, a Dunaparti rész pedig bérházakkal épült be. 1873 november 17-én Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött Budapest, ekkor történt meg a város kerületekre osztása, így létrejött a II. kerület, mint adminisztratív egység.
1950.január 1-én a kommunista vezetés döntésének értelmében kiterjesztették a főváros határait, létrehozva Nagy-Budapestet. A második kerülethez csatolták Pesthidegkutat, és több helyen is átrajzolták a kerület határait. A Vízivárosdéli részét az I. kerülethezcsatolták ezzel szemben északon jelentősen megnövelték a II. kerület területét, Újlak egy része, Szemlőhegy és Pálvölgy is a kerület részévé vált.
A 21. század elején lezajlott a belvárosban található barnamezős ipari területek átalakítása, a Ganz Villamossági Művek telepei új funkciót kaptak, a Vízivárosban az Öntödei Múzeum, a Millenárison pedig egy park jött létre a rozsdaövezet helyén.
A XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat lapja, kiadja a Hegyvidék Lapkiadó. Megjelenik kéthetente. Terjesztik 40.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen az 55.000 fős lakosságnak. Formátuma A/3-mas, terjedelme 16-28 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Kéthetente 40.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Kéthetente 40.000 db
Hegyvidék Lapkiadó kiadó
Megjelenés:
Kéthetente keddenként. Nyári szünet: július 8 – augusztus 25 között!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Előző hét szerda 13 óráig.
Hirdetési tarifa:
Apróhirdetés: 160 Ft+áfa = 204 Ft/szó (max. 25szó) Apróhirdetés keretezve: Apróhirdetés 190 Ft+áfa = 242 Ft/szó (max.25 szó)
Kiemelt apróhirdetés: 8000 Ft+áfa = 10.160 Ft/megjelenés (42×25 mm keret)
Emblémás apróhirdetés: 11000 Ft+áfa = 13.970 Ft/megjelenés (42×35 mm keret emblémával)
Kedvezmények:
5 db hirdetésnél 15% kedvezmény
10 db hirdetésnél 20% kedvezmény
20 db hirdetésnél 25% kedvezmény
Amennyiben szeretne nagyobb, keretes hirdetést feladni, kérjük vegye fel a kapcsolatot a Hegyvidék Lapkiadóval a szerkesztoseg@hegyvidekujsag.hu e-mail-címen!
A várhegy, vagy pontosabban Buda városa és a Budai-hegyek közötti, a hajdani Ördög-árok formálta völgyben a alakult ki a Krisztinaváros. A várhegy nyugati lábánál – a mai Vérmezőnél jóval nagyobb területen – a XVIII. században az ún. „Glacis”, a vár védelmi övezetéhez tartozó, és a vár katonai kormányzója által kezelt terület volt. Ez akadályozta hosszú ideig az itteni külváros létrejöttét is. Albert szász–tescheni herceg akkori helytartó feleségének, Mária Krisztina főhercegnőnek (Mária Terézia leányának) közbenjárására 1772-ben megkezdődhetett a terület egy részén a parcellázás. Ugyanettől az évtől nevezték a területet hivatalosan mai nevén Krisztinavárosnak.
Öt kisebb területe közül a Városmajor tartozik a XII. kerülethez. A „Major”, ahogy a helybéliek hívják, eredetileg az Ördög-árok árterületén elterülő kaszáló volt. A mai parkot II. József alapította 1787-ben, és ekkor kapta a Stadt-Meierhof (Városmajor) nevet is. A parkon vezetett keresztül a legjelentősebb budai vízfolyás, az Ördög-árok. 1920-ban az árkot beboltozták, a fákat pótolták, és a terület egy részén engedélyezték az építkezést. A park északi sarkában található a budapesti fogaskerekű vasút (60-as villamos) alsó végállomása.
A kerület északi részének legnagyobb része a 18. század végéig a budai karmeliták birtoka volt. Neve a 18-19. században először Sauwinkel (Disznó-zug), majd Auwinkel (Liget-zug) volt. Az 1847-ben Döbrentei Gábor keresztelte el az északi szűkebb völgyszakaszt Zugligetnek, a Krisztinaváros felé kiszélesedő déli részt Virányosnak. Ez utóbbi déli csücskében terült el a régi vízivárosi temető, ahova a Martinovics Ignác-féle felkelés Vérmezőn kivégzett tagjait is eltemették.
A Hunyad-orom déli oldalán futó völgy, a német Brunnthal (Brunnental) szintén 1847-ben „magyarosodott” Kútvölgyre. A még a 19. században is sűrű erdőkkel borított vidék volt. A Zugliget hajdan Mátyás király vadaskertjéhez tartozott, és gazdag volt vadkanokban, innen eredt valószínűleg a német elnevezése, ami az itteni Disznófő-forrásban ma is él.
A városrészek a 19. század második felében, különösen a szőlők pusztulása után kezdtek beépülni. A vidék jelentős része azonban ma is beépítetlen kirándulóterület. A 17. század végén, Buda felszabadításakor bekerültek a várostörténelembe is, mert kedvező stratégiai helyzetük miatt itt voltak a keresztény seregek állásai. A 19. században ezen a vidéken is jelentős szőlőművelés folyt, a század második felében – különösen Jókai Mór hatására – egyre több villa épült. Betelepülését és turistaforgalmát is jelentősen előmozdította az 1874-ben megindult Fogaskerekű vasút.
A kerület legjellemzőbb és legismertebb részét azonban a Budai-hegyek koszorúja (Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Budai Tájvédelmi Körzet) alkotja. A János-hegy, Sváb-hegy (Buda török alóli felszabadítása után nevezték el Svábhegynek, utalva az ostromkor a hagyomány szerint itt felállított sváb tüzérségre), Széchenyi-hegy, a Csillebérc és a Budakeszi-erdő „megfizethetetlen” természeti értéke a fővárosnak.
A hegyvidék északnyugati és délkeleti lankáit több völgy alkotja. Az itteni városrészek közül a legnagyobb Németvölgy, mely a 17. század végén kapta a Deutschenthal nevet, a törökök által megszállt Buda ellen itt felvonuló német csapatokról. (Magyar nevét, a német név fordításaként, 1847-től viseli.)
Az itteni szántóföldek és szőlőskertek helyén a 19. század második felétől lett egyre kedveltebb nyaralóhely. Eleinte hétvégi telkekkel üdülőterületként népesült be. A 20. század elején a korabeli elit, jómódú vállalkozók, kereskedők, gyártulajdonosok építettek maguknak impozáns, tágas villákat. A néhány évtizeddel később beépült II. kerületi Rózsadombhoz hasonlóan itt állnak a város legelegánsabb villanegyedei. A Kis-Sváb-hegy lejtője az ügyvédek és jogászok körében vált népszerűvé, amire a domboldal utcanevei is utalnak.
A XII. kerület 1930-ban jött létre Budapest közigazgatásának átszervezése kapcsán az I. kerület egy részéből. Tényleges működését csak 1940-ben, a Böszörményi úti elöljárósági épület elkészülte után kezdte meg. 1930 és 1940 között az I. kerület intézett minden hivatalos ügyet, többek között az anyakönyvezést is.
