Terézváros médiaajánló!
Sallay István
Kőbányai Hírek hirdetés
Kőbányai Hírek hirdetés
A X. Kerületi Önkormányzat lapja, kiadja a Kőbányai Önkormányzat. Megjelenik minden hónap első hetében. Terjesztik 30.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen a 74.000 fős lakosságnak. Formátuma A/4-es, terjedelme 12 oldal, 52 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Kőbányai Hírek hirdetés, megjelenés
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 30.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 29.500 db
Kőbányai Önkormányzat kiadó
Megjelenés: Minden hónap első hetében!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Kéthéttel előbb pénteken 13 óráig!
A lapban sem apróhirdetés sem keretes hirdetés nem adható fel!
Apróhirdetési tarifa nincs!
Kőbányai Hírek hirdetés
A kerület neve az egészen a középkorig visszanyúló kőfejtésre utal. A terület első említése még Kőérként IV. Béla király 1244. évi adománylevelében történik, amelyben az említett területet megművelésre Pest városának ajándékozott. Ezen elnevezés emlékét őrzi a Kőér utca neve. A hely geológiai adottságainak köszönhetően alakulhatott ki a kőbányászat, a tégla– és cserépgyártás, valamint dombjai révén a szőlőtermelés.
Kőbánya területén már a 17. század elejétől intenzív bányászat folyt, a puszta 1661-től a felsővattai Wattay Pál (Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja) család birtoka volt. A kitermelést a gyarapodó Pest építőanyag-igénye csak növelte az idők során. A puszta oszmán uralom alóli felszabadításakor Wattay János a váci járás szolgabírájaként, a Rákóczi-szabadságharc alatt a vármegye első kuruc alispánjaként irányította Kőbánya életét.
Kőbányai alapanyagokból épült a Magyar Tudományos Akadémia épülete, valamint az Egyetemi Könyvtár, és a Széchenyi lánchíd pilléreinek egy része is. 1890-ben a veszélyessége miatt beszüntették e tevékenységet Kőbányán.
A kőfejtés mellett a téglagyártás és a szőlőtermesztés is virágzott Kőbányán a 19. század derekán. A pestiek kellemes kirándulóhelynek tartották a korabeli Kőbányát, szép borvidékkel. A pesti szőlőültetvények 80%-a mai Kőbánya területén helyezkedett el. Kőbánya két szőlőhegye az Ó- és Új-hegy voltak. Az Ó-hegy legmagasabb pontján (148 m) épült fel a romantikus stílusú Csősztorony, a szőlőültetvényeken történt garázdálkodások megakadályozására. Tulajdonosa 1859-ben eladta, akitől azt Dreher Antal 1862-ben vette meg.
A budafokihoz hasonló kiterjedt pincerendszerek, amelyek a kőbányászat tárnáiból maradtak, segítették elsősorban a sörgyártás, másodrészt a gombatermelés kialakulását. A legnagyobb teljes hossza körülbelül 33 km.
Az 1800-as évektől kezdve számos gyár létesült Kőbányán. Itt épült egykoron Széchenyi István malma is. Az 1838-as pesti árvíz után jött létre a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, vagyis a Drasche-téglagyár. Az első kőbányai sörgyárakat az 1850-es években alapították. Ekkor kezdte meg működését a Kőbányai Serház Társaság, a Perlmutter, a Barber és a Klusemann-féle serfőzde.
Az 1847-ben megnyitott Pest-Cegléd vasútvonalnak megállója létesült itt. Ez hozzájárult mind a sertéskereskedelem fellendüléséhez, mind a terület benépesüléshez. A legnagyobb telepek a Mázsa tér környékén üzemeltek. 1858-tól állandó sertés- és szarvasmarhapiac létesült. A virágzó sertéskereskedelemnek, amelynek emlékét számos helyi utca és tér neve jelzi, végül az 1895-ös országos sertésvész vetett véget.
Kőbánya területén több nagy szemétlerakó is volt, ezek nagy részét mára megszüntették, például az Újhegyi lakótelep is egy feltöltött szeméttelepre épült. 1896-ban épült a kerületben a sokáig Közép-Európa legnagyobb börtönének számító Budapesti Gyűjtőfogház. 1906-ban alapította meg Richter Gedeon híres gyógyszergyárát.
Az 1950. január 1-én létrejött Nagy-Budapest és Kőbánya a város belső kerületévé vált, ide került Budapest mértani középpontja is. Ezzel egyidejűleg a régi kerületek határai is megváltoztak kisebb-nagyobb mértékben, ekkor csatolták át a X. kerülettől a Hungária körúttól nyugatra eső területet a VIII. kerülethez.
Kőbánya fejlődése a szocializmus idején is töretlen volt: 1973-ban mintegy 80 ezren laktak a kerületben, ugyanakkor az itt működő 120 üzemben kb. 110 ezer ember dolgozott (közülük 48 ezren vidékről jártak be), s ezzel a X. kerület az ország legnagyobb munkáskerülete volt. A kerület lakásproblémáit az 1960-es és az 1980-as évek között a kerület különböző pontjain épült lakótelepekkel próbálták megoldani.
Kőbányai Hírek hirdetés
Kőbányai Hírek médiaajánló
Kőbányai Hírek médiaajánló!
ÚjBuda hirdetés
ÚjBuda hirdetés
ÚjBuda hirdetés feladás
ÚjBuda hirdetés ára:
| Szavak száma | 0 |
| Megjelenések száma | 1 |
| Fizetendő összesen (bruttó) | 495 Ft (390 Ft + áfa) |
ÚjBuda hirdetés terjesztés
A XI. Kerületi Önkormányzat lapja, kiadja a KözPont Újbudai, Kulturális, Pedagógiai és Média Kft. Megjelenik minden páros héten, csütörtökön. Terjesztik 80.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen a 150.000 fős lakosságnak. Formátuma A/3-as, terjedelme 32-48 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Kéthetente 80.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Kéthetente 79.500 db
KözPont Újbudai, Kulturális, Pedagógiai és Média Kft. kiadó
ÚjBuda hirdetés megjelenés
Megjelenés:
Minden páros héten csütörtökön!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Megelőző héten pénteken 13 óráig!
ÚjBuda hirdetési árak
Apróhirdetési árak:
Hirdetés 1900 Ft/36 karakter
További karakter: 53 Ft/karakter
A szerkesztőség nem jelentet meg eltartási/életjáradéki hirdetéseket!
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
ÚjBuda hirdetés
A XI. kerület fejlődésének történetét alapvetően meghatározza a földrajzi környezet, mindenekelőtt a térséget északdél irányban elválasztó Duna. A Gellért-hegynél volt a legkeskenyebb, így ez a rész már korán igen fontos átkelőhelyként szolgált. A Gellért-hegy számos barlangja közül a legjelentősebb a Duna felett 25 m-re fekvő Szent Iván-barlang, a mai Sziklakápolna feltehetően az ősembernek is lakóhelyéül szolgált.
Augustus császár idején (Kr.e. 30.-Kr.u. 14.) a rómaiak támadásokat indítottak a Dráva-Száva köze ellen és győzelmük után, Kr.e. 11-ben létrehozták Illíria provinciát. Ez a terület közigazgatásilag később a Pannónia provinciához került. Pannónia provincia I. évszázada a barbárokkal folytatott állandó háborúskodással telt. Emiatt újabb katonai alakulatok érkeztek, amelyek segédtáborokat (auxiliáris tábor) építettek. Ilyen volt a feltehetően Claudius császár idejében (Kr.u. 41-54.) épült albertfalvi tábor is. A méretekből arra következtethetünk, hogy ez volt az Aquincum után a legnagyobb összefüggő római település. A korabeli krónikák adatait figyelembe véve a XI. és XXII. kerület területén Tétény vezér egyik nemzetségfője kapott birtokot.
Az itt kialakult települések életére a középkor második felében döntő befolyással volt, hogy a tatárjárás után IV. Béla, a jól védhető Várhegyen létrehozta Újbudát (Nova Buda), ahogyan az akkori Óbudától (Vetus Buda) meg különböztették. A török uralom idején a mai XI. kerület Buda közeli részei katonai felvonulási területként szolgáltak. A Gellért-hegy déli lábánál egy nyitott török fürdő volt, amit Acsik ilidzsának nevezetek. Az utazó szerint egész Európából jöttek ide betegek.
Az 1686-os ostromkor Dél-Budán minden elpusztult. Utána csak a Rácvároshoz tartozó rész és Albertfalva fogható fel zárt településnek, a többi területet szórványos beépítettség, szőlők, szántók, legelők és bokros-ligetes részek jellemzik.
A XI. kerület a főváros 1873-ban történt egyesítése során az I. kerület része lett. 1930-ban az új fővárosi törvény Dél-Budát leválasztotta XI. kerület néven. 1950. január 1-jén nyerte el mai formáját Kelenvölgy, és az addig önálló község, Albertfalva hozzácsatolásával.
Az 1954- ben létrejövő Budapesti Erőmű négy üzemegység központja lett. 1952-ben indult meg a távhőszolgáltatás, 1972-ben itt épült fel az ország első gázturbinás csúcserőműve. A XI. kerület a hetvenes évek közepéig – kereskedelmi, szolgáltatási szempontból – a rosszul ellátott kerületek közé tartozott. Az óriási méretű lakótelep építkezésekkel a kereskedelmi, szolgáltatási infrastruktúra nem tudott lépést tartani. 1976-ban megnyílt Skála Budapest Nagyáruház. 1967-1983 között – egy korábbi szeméttelep helyére – kezdték felépíteni a Kelenföldi (az első) – lakótelepet.
ÚjBuda hirdetés
ÚjBuda médiaajánló
ÚjBuda médiaajánló!
ÚjBuda médiaajánló
Hírnök hirdetés
Hírnök hirdetés
Hírnök hirdetés feladás
Hírnök hirdetés ára:
| Szavak száma | 0 |
| Megjelenések száma | 1 |
| Fizetendő összesen (bruttó) | 495 Ft (390 Ft + áfa) |
Hírnök hirdetés
Hírnök hirdetés terjesztés
A XIII. Kerületi Önkormányzat lapja, kiadja a Sprint Kiadó Kft. Megjelenik páratlan héten, csütörtökön. Terjesztik 67.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen a 115.500 fős lakosságnak. Formátuma A/4-es, terjedelme 32-48 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Kéthetente 67.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Kéthetente 66.500 db
Sprint Kiadó Kft. kiadó
Hírnök hirdetés megjelenés
Megjelenés:
Minden páratlan csütörtökön
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Előző héten pénteken 13 óráig!
Hírnök hirdetési árak
Apróhirdetés: 4000 Ft/ 15szó
További szavak: 140 Ft/szó
Kiemelt: kék keret, kék háttér +1800 Ft
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Hírnök hirdetés
A területet kelta törzsek uralták a rómaiak érkezése előtt. Pannonia provincia határa a Dunánál húzódott, azonban Aquincum környékén a keleti parton is épültek őrhelyek. Közéjük tartozott a Transaquincum nevű castrum is, ( 1815-ben bukkantak rá). A romokat csak 1848-ban vizsgálták meg, de azóta a romok építőanyagát széthordták.
Anonymus krónikája szerint Árpád vezér a Dunán való átkelés előtt a Rákos mezején táborozott, amit valószínűleg a mai XIII. kerület területén kell keresni. Az Árpád-házi királyok alatt a terület kezdetben az esztergomi érsek birtoka volt, majd II. Endre is eladományozta (a Jenő nevű település). Később IV. Béla visszaváltotta Jenőt, majd további területekkel együtt a különböző szerzetes- és apácarendeknek adományozta.
1298 és 1526 között a rákosmezei országgyűlések kapcsán a terület fontos szerepet játszott a magyar közéletben, a II. Lajos halálát követő polgárháborús időszakban és a török hódoltság idején a vidékről nem történik említés. A háborúk pusztítása és Pest visszafejlődése következtében a terület lakossága is lecsökkent, a 17. század végéig eltűnt Jenő is.
Buda visszafoglalása után rövidesen gyors fejlődésnek indult a régió, a Pest falain kívüli vásárok jelentős bevételi forrást jelentettek, de megjelentek az első iparosok is. Az 1838-as pesti árvíz itt is súlyos károkat okozott, ezért feltöltötték a Rákos-árkot és gátak építésébe fogtak. Ekkor Angyalföldre még kirándulni, horgászni jártak a pestiek, a városiasodás jeleit csak Lipótvárosban lehetett megfigyelni.
A szabadságharc után indult el az a rendkívül gyors fejlődés, ennek hatására a 19. század végére Angyalföld az egyik legjelentősebb magyar gépipari központtá vált. 1856-tól megindult a hajógyártás az Újpesti-öbölben. A fellendülést segítette az ebben az időben zajló útépítési hullám is. Az újlipótvárosi telkek megdrágultak, és az ott működő üzemek (malmok, sörfőzde, gyárak) a Váci út környékére költöztek, átadva helyüket a polgári (főként zsidó) lakásoknak.
Az első világháború törést jelentett a kerület fejlődésében, a gépgyárak hadiipari termelésre tértek át vagy leálltak. A háborút követő időszakban újabb gyárakat alapítottak a környéken. Egyre többen dolgoztak az új ipari körzetben, a munkások zsúfolt nyomornegyedekben laktak. 1910-11-ben épült meg a főváros első népszállója és a Vág utcai Népház, amelyek a lakóhely mellett kulturális központként is működtek. 1911 és 1912 között épült fel a Palotai úti kislakásos telep, közkeletű nevén a „Tripolisz”.
A kerület létrejöttét az 1930. évi XVIII. törvénycikk (3. § 5.) döntötte el, amelyik rendelkezett a kerületek számáról (10-ről 14-re emelve) és meghatározta, hogy a régi kerületek külső részeiből hogyan létesüljenek új kerületek. A XIII. kerületet ennek értelmében 1938-ban hozták létre az V. és a VI. kerületeknek a Dráva utcától és a Dózsa György úttól északra, illetve a váci vasútvonaltól nyugatra fekvő részeiből (Angyalföld és Lőportárdűlő). Az új városrészt a kormányzó feleségéről (Purgly Magdolna) Magdolnavárosnak nevezték el.
1950-ben a XIII. kerülethez csatolták az V. kerületnek Újlipótvárosi részét, valamint a VI. kerület egy részét, továbbá a Margit-szigetet a III. kerülettől. Ezzel egy időben megalakultak a kerületi tanácsok is Budapest-szerte. Az 50-es évek végétől megindult a lakótelepépítés a nagyarányú bevándorlás kezelésére, amelyek az 1980-as évek végéig épültek. A kerület közlekedésének nagy lökést adott, mikor 1981-ben az M3-as metróvonal elérte az Élmunkás (ma Lehel) teret, majd 1990-re eljutott Újpest Központig. A rendszerváltás után az utolsó tanácsülésen 1990. október 8-ától választott Önkormányzat vette át a kerület irányítását.
Hírnök hirdetés
Hírnök médiaajánló
Hírnök médiaajánló!
Hírnök médiaajánló
Hírnök médiaajánló
Hírhozó hirdetés
Hírhozó hirdetés
Hírhozó hirdetés feladás
Hírhozó hirdetés ára:
| Szavak száma | 0 |
| Megjelenések száma | 1 |
| Fizetendő összesen (bruttó) | 495 Ft (390 Ft + áfa) |
Hírhozó hirdetés
Hírhozó hirdetés terjesztés
A XVII. Kerületi Önkormányzat lapja, kiadja Rákosmente Önkormányzata. Megjelenik havonta, minden harmadik héten, pénteken. Terjesztik 36.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen a 86.000 fős lakosságnak. Formátuma A/4-es, terjedelme 24-32 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva, színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 36.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 36.000 db
Rákosmente Önkormányzata kiadó
Hírhozó hirdetés megjelenés
Megjelenés:
Három hetente
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Megelőző héten szerda 12 óráig!
Hírhozó hirdetési árak
Árak:
Apróhirdetés 15 szóig: 4724 Ft/szó+ áfa = 6000 Ft
További szavak: 189 Ft/szó+ áfa = 240 Ft (korlátlan)
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Hírhozó hirdetés
Rákosmente, Budapest főváros XVII. kerülete, a maga 54,83 km2-ével a főváros legnagyobb kiterjedésű kerülete, ahol több, mint 80.000 ember él. A jó levegőjű kertvárosban a betelepülők száma folyamatosan nő, újabb és újabb lakóparkok épülnek. Az 1950-ben Budapesthez csatolt négy önálló községből – Rákoscsabából, Rákoskeresztúrból, Rákosligetből és Rákoshegyből – kialakított városrész területén ma kilenc településrész osztozik: a felsoroltokon kívül ide tartozik még Rákoskert, a Régiakadémiatelep, a Madárdomb és az Akadémiaújtelep.
Rákosmente elődtelepülései közül kettőnek, Rákoscsabának és Rákoskeresztúrnak századokra visszanyúló történelme van. Mindkét Árpád-kori falu a Rákos-patak, illetve a mellette húzódó ősi út mellé települt. Rákoscsaba a Százdi Apátság 1067-ben keletkezett alapítólevelében tűnik fel először, mint Csabarákosa, igaz ennek tartalmát csak egy 1267-es oklevélből ismerjük. 1265-ben említik először a budafelhévízi keresztesek birtokában lévő Rákoskeresztúrt, mint Pósarákosát.
A XVII. század végén a vidék a török elleni felszabadító háborúk következményeként elnéptelenedett. A újra népesedés és visszatelepülés lassú folyamat volt. Rákoskeresztúrt a XVIII. század folyamán az ország más vidékeiről származó szlovák továbbá az ausztriai tartományokból és a birodalmi német területekről származó német telepesekkel népesítették be, a megtelepedő magyarok eleinte elenyésző számban jelentek meg, csak a XIX. század végén váltak többségi nemzetiséggé.
Rákoscsabára döntően magyar családok települtek, csak kisebb létszámban érkeztek német telepesek a XVII. században, ám ők egy évszázad alatt asszimilálódtak. Rákoscsabán a XIX. század második harmadáig a reformátusok Rákoskeresztúron pedig az evangélikusok adták a többséget, ekkortájt lettek többen a katolikusok.
Ebben az időben már jelentősebb épületek is épültek: 1740-ben Rákoscsabán a római katolikus templom, az 1760-as évek első felében Rákoskeresztúron a Podmaniczky-kastély, ugyanekkor Rákoscsabán a Laffert bárók 1940-es évek végén lebontott kastélya.
A XIX. század végén a községek fejlődésnek indultak, a lélekszám jelentősen, folyamatos emelkedett. Mindez a megépült a két vasútvonalnak köszönhető: a Magyar Északi Vasút Hatvanig tartó szakaszát 1867-ben adták át, a Budapest–Újszász–Szolnok felé vezetőt 1882-ben. A Baross Gábor által, 1889-ben bevezetett zónatarifarendszer pedig megfizethetővé tette a közeli – budapesti – utazások árát.
Ennek következtében alakulhatott meg az 1890-es években Rákoskeresztúr Nyaralótelep, amely 1921-től Rákoshegy néven önállósodott; és a Munkás Otthon telep, amely Rákosliget néven lett önálló, nagyközséggé 1907-ben alakult. A nevükből is kitűnik, hogy az előbbiben kezdetben inkább polgári villák épültek, az utóbbiban pedig típustervek alapján készült munkáslakások. Az 1920-as évek közepétől kezdett beépülni Rákoscsabán a Bolza- és Wangel-telep, amely később, egy másik, korábban parcellázott rákoscsabai településrész nevét elbirtokolva, Rákoscsaba-Újtelepként vált ismertté. Az 1930-as évek másik rákoscsabai parcellázásának eredménye pedig Rákoskert létrejötte.
Rákoskeresztúron a Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-birtok 1930-as évek végétől meginduló, MTA általi parcellázásainak köszönhetően épülhetett be Régiakadémiatelep, majd Akadémiaújtelep területe.
Ezek a településrészek az 1950-es városegyesítésig nem önállósodtak. A Madárdomb házait az 1980-as években építették. A nagy lakótelep-építési hullám Rákoskeresztúrt sem kerülte el. A hagyományosan Németfalu, Tótfalu és Tabán alkotta község lebontására és főként panelházakkal történő beépítésére 1971-től az 1980-as évek végéig került sor. Három ütemben több mint 1000 régi házat szanáltak, helyükre több mint 8000 lakás és számos szolgáltató és közintézmény épült. A nyolcvanas években épült be a Pesti út és a Rákos-patak közötti Kaszálórét.
Hírhozó hirdetés
Hírhozó médiaajánló
Hírhozó médiaajánló!
Városkép hirdetés
Városkép hirdetés
Városkép hirdetés feladás
Városkép hirdetés ára:
| Szavak száma | 0 |
| Megjelenések száma | 1 |
| Fizetendő összesen (bruttó) | 495 Ft (390 Ft + áfa) |
Városkép hirdetés
Városkép hirdetés terjesztés
A XVIII. Kerületi Önkormányzat lapja, kiadja a Városgazda XVIII. kerület Nonprofit Zrt. Megjelenik páratlan héten, pénteken. Terjesztik 42.000 példányban a kerületi postaládákba ingyenesen a 99.000 fős lakosságnak. Formátuma A/3-as, terjedelme 16-20 oldal, 45 gr-os újságnyomó papírra nyomva színesben.
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 42.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 41.500 db
Városgazda XVIII. kerület Nonprofit Zrt. kiadó
Városkép hirdetés megjelenés
Megjelenés:
Minden hónap első szerdáján!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Megelőző hónap utolsó péntekén 13 óráig!
Városkép hirdetési árak
Apróhirdetési árak:
Apróhirdetés 4094 Ft/25szó +áfa = 5200 Ft
Apróhirdetés Keretben: 4724 Ft/25szó +áfa = 6000 Ft
További szavak: 102 Ft/szó +áfa = 130 Ft
A szerkesztőség nem jelentet meg eltartási/életjáradéki hirdetéseket!
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Városkép hirdetés
Budapest XVIII. kerülete, Pestszentlőrinc, Pestszentimre, azaz két önálló település egyesítésével 1950-ben jött létre. A kerület 22 lakónegyedből áll, emellett része a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér (Ferihegyen) és a Halmierdő. Kerületünket két, korábban független, méretben és lakosságszámban eltérő település, Pestszentlőrinc és Pestszentimre alkotja. E két kerületrészt a Halmierdő – melyet a homok megkötésére ültettek az 50-es években – választja el egymástól.
Pestszentlőrinc–Pestszentimre területe már a népvándorlás korában is lakott volt. A középkori Szentlőrinc falu központja a mai Kispest területén, a Wekerletelep helyén lehetett. 1332-ben, a gyáli határjárást rögzítő oklevélben említik először Szentlőrincet és a környező birtokokat, településeket. Többek között Kormányost, amelyet egy 1446-os oklevélben már Péterinek neveztek. Ezt tekintjük a mai Pestszentimre elődjének. A 16-17. században, a török hódoltság alatt a terület teljesen elnéptelenedett. A 17. század végén a források már pusztaként említik Lőrincet és Péterit.
A mai település története a XVIII. században kezdődik, amikor a terület, Szent Lőrinc és Péteri Puszta I. Grassalkovich Antal tulajdonába került. Részei lettek egy több ezerholdas birtoknak, mely Gödöllő központtal magában foglalta a dél-pesti régiót egészen a Dunáig. A 19. század nagy részében a terület mezőgazdasági jellegű, szinte teljesen beépítetlen volt. Szent Lőrinc pusztán majorsági központot alakítottak ki. Itt 1790 körül építették fel a ma is látható Szent Lőrinc-kápolnát. Ez a kerület egyetlen műemlék jellegű épülete.
1799-től Mayerffy Xavér Ferenc lett mindkét puszta bérlője. Híres volt szőlészete, méhészete, tehenészete, vadaskertje. Szőlőskertjének helyén, a „Ferihegyen” ma a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér működik. Mintagazdaságáról a korabeli sajtó is többször beszámolt. 1814-ben a Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budán. Ez alkalomból katonai parádét rendeztek Szent Lőrinc pusztán. A porosz, orosz és Habsburg uralkodó a mai Gilice téren emelt „Gloriette” kilátóról szemlélte az eseményeket.
A Grassalkovich-család birtokait 1851-ben báró Sina György vásárolta meg, de csak rövid időre kerültek a tulajdonába, ugyanis 1864-ben más magyarországi birtokaival együtt eladta egy belga banknak, amely ezt a területet is több darabban értékesítette. A 19. század utolsó harmadától kiépülő vasútvonalak mellett hozták létre Pestszentlőrinc, Pestszentimre első lakónegyedeit.
Pestszentimre: Péteri puszta uradalmi központja, az ún. Belső major valamikor 1836-1861 között épült fel. Az 1870-es években két testvér, Lőwy Bernát és Mór, valamint sógoruk vásárolt Péteri pusztán birtokot. Itt jött létre később Pestszentimre nagyközség. Lővy Bernát 1875 körül építtette fel kastélyát az Új-majorban, a mai tanuszoda magasságában. A családtagok 1880-ban osztották fel a területet három részre, majd házhelyeket parcelláztak. Az 1900-as évek elejétől a Péteri pusztai parcellázásokat egységes településként kezelték, Soroksárpéteri elnevezéssel (Soroksár külterületeként).
Pestszentlőrinc: Az 1860-as években Szent Lőrinc pusztán többen vásároltak kisebb-nagyobb területeket, és a Lónyay a tölgyerdőben, a mai Gyöngyvirág utca mentén elegáns nyaralótelep létesült. 1887 után olcsó házhelyet keresve egyre többen költöztek ki Lőrincre, a mai Bókaytelep területére.
A vasútvonalak és Budapest közelsége kedvezett az ipari fejlődésnek. Az 1870-es évektől több gyár és üzem működött Lőrincen. Az I. világháború alatt a település jelentős hadiipari központtá (Lipták-gyár, helikopterkísérletek), és katonai kiképzőhellyé vált. Pestszentlőrinc 1910-ben önálló nagyközséggé, majd 1936-ban megyei várossá vált. A településen az 1940-es években már 35 000 ember élt.
Az új nagyközség 1931-ben vette fel nevét – Szent Imre halálának 900. évfordulója. A II. világháború miatt az intenzív fejlődés egy időre megrekedt. A két település lakóinak többségét a közeledő front elől kitelepítették, sokan csak 1945 tavaszán, egy részük sohasem tért vissza otthonába.
1950-ben Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a főváros XVIII. kerületeként Budapesthez csatolták. Új gyárak, üzemek létesültek, új közintézményeket hoztak létre. A helyreállított Ferihegyi repülőtéren 1950-től indult meg a polgári légiközlekedés. Az első lakótelep, az 1960-as években a Lakatos-lakótelep volt. 1990-ben a kerületi tanácsot az önkormányzat váltotta, azóta a kerületet polgármester irányítja.