A török hódoltság utáni időkben a mai Kiskörút mentén húzódtak a városfalak, s a későbbi Teréz-, illetve Erzsébetváros helyén elszórt tanyák, szőlőskertek jöttek létre. A Felsőkülvárosnak, a későbbi VII. kerület szerkezetét az elsőként kialakult utcák (Király utca, Dob utca) határozták meg. Az 1870-es években a Nagykörút kialakítása adott lendületet a terület fejlődésének. Erzsébetvárost a XVIII. században még Pacsirta-mezőnek, később Ferdinánd-külvárosnak hívták.

A VII. kerület 1873-ban, a városegyesítéskor jött létre. Mivel a Felsőkülváros (akkor már egy évszázada Terézváros) túl nagy és túlságosan népes volt, kettéosztották. A Király utcától északra továbbra is Terézváros néven a VI., attól délre Budapest VII. kerülete jött létre. A kerületi polgári kör kérvényezte 1881 decemberében, hogy a néhány évvel korábban, Terézvárosból kivált VII. kerületet I. Ferenc József feleségéről, Erzsébet királynéról nevezhessék el Erzsébetvárosnak. A király 1882. január 17-én írta alá az engedélyt, 1882. február 7-én az új elnevezés beiktatásra került.

A zsidónegyed/Bulinegyed (nem hivatalos elnevezés): Erzsébetváros belső, a Belvároshoz közel eső részére a 2000-es években elkezdték „zsidónegyedként” hivatkozni. Ez részben azon alapul, hogy a 19. század óta itt voltak a budapesti zsidóság életének főbb központjai. (Ők azonban a lakosságának ötödét kitevő zsidóknak csak a töredékét tették ki). Emellett ezen a területen jelölték ki 1944-ben az úgynevezett pesti nagygettót, amelynek legnagyobb létszáma 70 ezer fő volt. A hányatott sorsú városrész a rendszerváltásig elhanyagolt, folyamatosan leépülő környék volt.

A zsidónegyed területén több vitatott bontás és megkérdőjelezhető minőségű új építkezés kezdődött (például a Dob, Király, Kertész utcákban), és még ennél is több teljes ház magánbefektetőknek történő eladása valósult meg.
(polgármestere is ebbe bukott bele) A műemlékvédelmi hivatal “műemlék” táblaival sok ház megmenekültek a bontástól. Majd 2001-ben ártatlan alternatív kávézóként indult a Kertész utcában a Szimpla nevű hely, mely az első fecske volt a bulinegyed történetében.

Az elkövetkezendő években több hasonló jellegű állandó hely nyílt és megszületett meg a romkocsma nevű hungarikum, mely kocsmatípus valójában nagyrészt Kelet-Berlin hasonló helyeitől vette az inspirációt.
A 2000-es évek végén a környező kerületek szépen sorban korlátozni kezdték az éjszakai életet. A másik fontos tényező a gazdasági válság vége, és az ezt követő időszakban rendkívüli mértékben felgyorsult növekedésű ütemű turizmus, amely tömeg még nagyobb, szinte kifogyhatatlan utánpótlást kapott. Plusz a fiatal generáció is megváltozott, kifejlődött a legénybúcsú kultúra, és mindenki egy pár utcás területen, nagyjából 500 különböző helyen zsúfolódott össze. Belső-Erzsébetváros hivatalosan éjjelnappali gumiszobaként üzemel, “itt mindent megtehetnek”, a hirdetések szerint. 

A Csikágó negyed (nem hivatalos elnevezés): Külső-Erzsébetvárosban kezdetben konyhakertek és káposztaföldek voltak 1866-ban árvaház épült fel, és 1876-77 között emelték a Siketnémák Budapesti Országos Intézetének épületét, az Állatorvostudományi Egyetemet 1881-ben adtak át. A mostani utcahálózattal igazából majd csak az 1890-es években készült térképeken találkozhatunk először, és szűk negyedszázad alatt született meg.

A Csikágó lakásállományának legnagyobb hányada az 1890-es években keletkezett, többnyire WC és fürdőszoba nélkül. Csak a 21. század elejére tűntek el innen teljesen ezek a komfort nélküli épületek. A Csikágó név eredetéről: leggyakrabban azt olvasni, hogy a népszerű ragadványnév eredete a közbiztonság szinte teljes hiányára utal, eszerint Csikágó, amint kiépült, rögtön a nagyvárosi nyomor és bűnözés szinonimájává vált. A következő „megoldás” az amerikaias tempójúnak tetsző építés, mert a házak egymás utáni boszorkányos gyorsaságú „kinövése” a korábban üres területen. A negyed névadója Dr. Abonyi József, aki 1902-ben használta ELŐSZÖR a kifejezést, amely a Pesti Hírlap október 2-i számában is már olvasható volt: „…családostul együtt oly nagy számban jelentek meg, különösen az úgy nevezett chicagói negyedből…”.

Ligetváros (nem hivatalos elnevezés): A Ligetváros Budapest VII. kerületének (Erzsébetváros) a Városliget vonzáskörzetébe tartozó területe. A Ligetváros elnevezést a kétezres évek eleje óta használják erre a részre. Elsősorban az ingatlanirodáktól és az új lakóparki befektetőktől származik ez az elnevezés. Céljuk az volt, hogy jelezzék ennek a területnek a nagyban különböző adottságait a Külső-Erzsébetváros rosszabb hírű utcáihoz képest. Legnevezetesebb utcája a patinás Damjanics utca, amely a terület bevásárlóutcája is egyben. Az elnevezés egyre inkább az ott lakók identitásává válik.