Siófok (a középkorban: Fuk, később: Fok, régies németességgel: Fock) kikötő- és üdülőváros Somogy vármegye északkeleti részén. A Siófoki járás székhelye, a Balaton-partjának legnépesebb és legnagyobb területű, illetve Somogy vármegye legnagyobb területű és második legnépesebb települése. Területe 124,66 km², a Balaton-medence, a Mezőföld és a Külső-Somogy kistájak hármashatárán fekszik. A Balaton és a Duna közötti áruk legfontosabb logisztikai állomása. Emellett egyetemváros, 2024-től itt működik a Debreceni Egyetem egyetlen dunántúli kampusza.

Magyarországon a kereskedelmi szálláshelyek 2019-es összesített vendégéjszaka-száma alapján a hatodik legnépszerűbb üdülőtelepülés. A közeli Ságvár település révén a Balaton környékének egyik legrégebben lakott területén fekszik.

A honfoglalás utáni települést a Tihanyi Apátság 1055-ös alapítólevele a következőképpen említi: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, vagyis ”a Balatonból fakad egy kis patak, más néven Fuk” (ma a Sió). 1552-ben a törökök bevették Fokot és környékét, majd hadikikötőjévé alakították. A Rákóczi-szabadságharc idején a siófoki várnál ért véget Vak Bottyán János híres Sió-védvonala. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem pecsétet adományozott a falunak a háborúban való részvételért.

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság, ugyanebben az évben pedig megépült a település lóversenypályája 1500 fős lelátóval. 1947-ben a Sió-csatorna építési munkái keretében elkészült az új zsilip, amely lehetővé tette a Balaton vízszintjének szabályozását. 1950-től a település Somogy megyéhez tartozik, és ugyanebben az évben járási székhely lett, 1968. december 31-én pedig városi rangot kapott. 1971-ben Budapest felől az M7-es autópálya elérte a települést, később a leghíresebb vállalati üdülőhellyé vált. 1995-ben Siófokon rendezték meg az első gyorstávíró világbajnokságot.

Siófokot gyakran nevezik Keszthely mellett „a Balaton fővárosának”, mivel a tópart legnagyobb települése, továbbá Somogy vármegye északi részének és a Balaton déli partjának pénzügyi, kulturális, média-, kereskedelmi és turisztikai központja is egyben. A 20. század során a városhoz csatolták Balatonkiliti, Töreki és Balatonújhely településeket.

A város nevének első említése a tihanyi apátság 1055-ben keletkezett alapítóleveléből ismert, mint helységnév, majd az 1528 előtt készült Tabula Hungariae térképén is szerepelt Fok néven. A Siófok szóösszetétel 1790-ben jelent meg először, és azóta használatos. Az előnevet a rajta átfolyt, ma már nem létező Sió-patakról kapta, amelynek helyén épült meg a Sió csatorna.

A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18, 2010 óta 11 tagú képviselő-testület irányítja a várost. A lehetőségeket kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.