Óbuda Újság megjelenés

Óbuda Újság megjelenés





1989 óta megjelenő ingyenes információs és hirdetési újság!. Terjesztése: Várpalota és környékén, Inota, Inota Készenléti Ltp., Ősi, Öskü, Berhida, Peremarton, Csór, Tés és Pétfürdő településeken. A/4 méretben, 8-12 színes oldalon.
Nyomott példány: 2024. második félév – Hetente 15.600 db
Terjesztett példány: 2024. második félév – Hetente 15.600 db

Megjelenés:
Minden héten pénteken!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Aktuális héten kedd 14 óráig!
Hirdetési tarifa:
Lakossági Apróhirdetés: (Max. 30 szó)
15 szó 1654 Ft+áfa = 2100 Ft +63 Ft+áfa = 80 Ft/szó
Keretes Lakossági Apróhirdetés:
15 szó 2205 Ft+áfa = 2800 Ft +63 Ft+áfa = 80 Ft/szó
Üzleti Apróhirdetés: (Max. 30 szó)
15 szó 3071 Ft+áfa = 3900 Ft +63 Ft+áfa = 80 Ft/szó
Keretes Üzleti Apróhirdetés:
15 szó 3543 Ft+áfa = 4500 Ft +63 Ft+áfa = 80 Ft/szó
Gyászhirdetés (Max. 30 szó)
1 egység 37,5 x 20 mm 2071 Ft+áfa = 3900Ft
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Várpalota. A népvándorlás idejéből a longobárdok alkották az ún. „Várpalotai kultúra”. Várpalota kialakulását az indokolta, hogy ősidők óta egy forgalmas út vezet erre. A főút már a római kor óta többé-kevésbé ugyanezen a nyomvonalon létezik, Aquincumot (Óbudát) és Savariát (Szombathelyet) kötötte össze. Valószínűleg római mérnökök nyitották a bántai kőbányát, amely egészen a középkorig biztosan üzemelt.
Ezt a jelentékeny csomópontot felügyelte először a város legrégebbei vára, Pusztapalota, más néven Bátorkő. A vár minden valószínűség szerint IV. Béla közismert rendelete után épülhetett a tatárjárás utáni évtizedekben. Az idők folyamán azonban elavulttá vált ez a kis méretű vár, emiatt épült meg a város főterén jelenleg is látható vár elődje, az Újlaki család palotája, amely épületről vélhetően a település a nevét kapta.
Palota neve csak 1397-ben, 1400-ban, majd 1409-ben fordul elő először az oklevelekben, Palota várát pedig az 1445. évi országgyűlés IV. cikkelye említi először (épült 1440-80), amely elrendeli az 1439 óta épült várak lebontását, öt várral azonban kivételt tesz, s ezek közül az egyik: Castrum Palota. E köré az erősség köré épült ki később a középkorban jelentékenynek mondható mezőváros.
Várpalota a XV. században Veszprém, Pápa és Somlóvásárhely mögött a negyedik legnagyobb adófizetője volt a megyének. A vár első ostroma 1533-ban következett be, amikor is Móré László nevű rablólovag garázdálkodásait, rablásait Szapolyai János megunta. Ekkor veszítette életét Vásárelyi András is, első név szerint ismert költőink egyike. 1552-ben Veszprém is török kézre került, 1566-ban tízezer fős török sereg megostromolta, a várat azonban Thuri György megvédte 500 rosszul fizetett zsoldossal. Ezután a vár sokszor cserélt gazdát a török kiűzéséig, 1687-ig. Az akkori földesúr, Zichy István nevéhez fűződik az elnéptelenedett környék vissza- illetve újratelepítése.
A Rákóczi-szabadságharcban idején kétszer is ostromolták a várat, 1704 májusában és 1707 júliusában.A vár hadi jelentősége 1711 után megszűnt. Ezután lakosság számának gyors növekedése miatt a várostól délre lévő Sárrét lecsapolása (1763) is szükségessé vált, hogy új földeket szerezzenek. A XVIII. század végére kialakult az 1900-as évek első feléből ismert városkép, amelynek jellegzetes pontja lett az 1722-27 között épült Zichy kastély (Ybl Miklós tervei alapján) és a három templom. A város a 18. században számottevő kézműiparral rendelkezett. Palota 1858-tól városi rangra emelkedett, 1861-1870 között járási székhely. Gyakorlatilag sosem töltötte be a járási székhely funkciót, és 1905-ben ismét csak nagyközség lesz.
Várpalota mai arcát jócskán meghatározta, hogy az 1876-ban megindult a szénbányászat, emiatt majd a XX. század második felében kezdik el majd itt építeni a „szocialista várost”. A város nem úszta meg a II. világháborút pusztulás nélkül. A frontvonal sokáig Várpalota környékén maradt, hiszen Pétfürdő hadiüzemét elkeseredetten védték a németek. A harcok csak 1945. március 21-én ültek el a városban végleg.
1931–1932 -től kezdve működik a Péti Nitrogénművek, amelyhez a szénbánya szolgáltatott energiát, így lett a Nitrogénművek lett a szén legfőbb, legbiztosabb fogyasztója. Az 50-es években a lignitvagyonra alapozva az inotai városrészben egy szénbázisú hőerőművet építettek, majd a magyar bauxitkincsre alapozva alumíniumkohót az erőmű tőszomszédságában (amely 2001-ben zárt be).


Kaposvár közérdekű és kereskedelmi hetilapja. A/4 méretben, 8-16 színes oldalon. Terjesztve: Kaposvár, Kaposfüred, Toponár, Töröske és Zselic kertváros 60.000 fős lakosságának.
Nyomott példány: 2025. második félév – Kéthetente 28.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Kéthetente 27.500 db
Zselici Forrás Kft. kiadó

Megjelenés:
Minden páratlan héten hétfőn
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
előző héten hétfőn 12 óráig!
Hirdetési tarifa:
Lakossági Apróhirdetés: (Max. 40 szó)
10 szó 1575 Ft+áfa = 2000 Ft
+ szavak 157 Ft+áfa = 200 Ft/szó
Üzletii Apróhirdetés: (Max. 40 szó)
10 szó 1969 Ft+áfa = 2500 Ft
+ szavak 197 Ft+áfa = 250 Ft/szó
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Kaposvár (németül: Ruppertsburg, horvátul: Kapošvar) megyei jogú város a Dél-Dunántúlon, Somogy vármegye és a Kaposvári járás székhelye, egyetemi város, valamint a Kaposvári Egyházmegye székvárosa. A Dunántúl egyik legfontosabb gazdasági, kulturális, oktatási és sportközpontja. Körülbelül 60 000 fős lakosságával az ország 15. és a Dél-Dunántúl második legnépesebb települése. Vára és kolostora középkori eredetű, de a vármegyeszékhelyen a török és osztrák támadások következtében nem sok 19. századinál idősebb épület maradt fenn.
A város neve a „kapu” és a „vár” szóösszetételből származik, a mocsaras Kapos-völgyben a 13. században felépített várra emlékeztet. A település neve először 1009-ben, Szent Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevelében jelent meg.
Kaposvárt és környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon-tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki a térség mai domborzata. A város területe már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt. I. e. 400 körül kelta népek telepedtek le a vidéken. A mocsaras környéket elkerülték a fontosabb ókori útvonalak, így a rómaiak és az avarok jelenléte nem volt jelentős.
Az I. István király által 1009-ben kiadott pécsi püspökségi alapítólevélben már szerepel a Kapos (latinul: Copus) név. 1061-ben Ottó (Atha), somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül, Kaposszentjakabon bencés monostort alapított, melynek felszentelésén Salamon király és Géza herceg is részt vett.
A 13. században építették fel Kaposvár várát a Kapos folyó mentén. A négyzetes alaprajzú építményt a 15. században építették át földvárból kővárrá, négy bástyája a 16. században épült. A törökök terjeszkedése miatt később felértékelődött a kis erődítmény szerepe. Nehéz volt a területet megközelíteni, így a menekülők számára a vár menedéket jelentett, a törökök azonban 1555-ben ötnapi ostrom után elfoglalták. 1558-ban Kaposvár mezővárosi jogot kapott. A város 131 év után, 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A várat 1702-ben rombolták le I. Lipót magyar király parancsára, megmaradt romjait 1931-ben bontották el. Ma két bástya maradványa látszik.
A várost a 18. században újjáépítették a vártól északra fekvő, magasabb területen. 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy vármegye székhelyét is itt rendezték be.
A kiegyezés után indult meg a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. Megépültek a várost elérő vasútvonalak. Kaposvár jelentős ipari várossá fejlődött (cukorgyártás, gépgyártás, vágóhíd).
A 20. század elején Kaposvár egyike volt azon kevés magyarországi városnak, amely már rendelkezett vízvezetékkel. Aszfalt és makadám burkolatú utcáiban villannyal világítottak. (a magyar városok számára kiírt stabilizációs hitelből, az úgynevezett Speyer-kölcsönből) A „Virágos Kaposvár” volt az egyetlen helyi hagyomány (két világháború közötti), amelyet változatlan formában vett át szocialista időszak várost irányító vezetése.
Az 1950-es megyerendezés idején a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Kaposvár attól kezdve Somogy megyéhez tartozott, és jogállása 1954-ig közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város, 1954-től járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város lett. A megyeszékhely 1990-ben újra megyei jogú városi rangot kapott.
1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot, 1973-ban Kaposfüredet, Toponárt és Töröcskét. Kaposvár 1990-ben megyei jogú város, 1993-ban római katolikus püspöki székhely lett. 2000. január 1-jén a korábban is itt működő Pannon Agrártudományi Egyetem és Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola összevonásával megalapították a Kaposvári Egyetemet. 2003-ban dísztérré alakították át a Kossuth teret, ami a város egyik fő látványossága és 2017-ben Európa legszebb főtere lett.


Lakossági Apróhirdetés:
30 szó 1756 Ft+áfa = 2230 Ft
Üzleti Apróhirdetés:
30 szó 2252 Ft+áfa = 2860 Ft
| Szavak száma | 0 |
| Megjelenések száma | 1 |
| Fizetendő összesen (bruttó) | 495 Ft (390 Ft + áfa) |

Ingyenes információs és reklámújság, A/4 méretben 8-12 színes oldalon.
Terjesztése: Eger, Eger – Mezőkövesd, Füzesabony, Dormánd, Demjén, Verpelét, Sirok, Andornaktálya,
Maklár, Nagytálya, Felsőtárkány, Ostoros, Novaj, Noszvaj és Bükkzsérc településeken.
Nyomott példány: 2025. második félév – Kéthetente 41.00 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Kéthetente 40.500 db
Apropó Reklám Kft. kiadó
Megjelenés:
Minden hónap első és harmadik hetében pénteken!
Anyagleadás (fizetéssel együtt):
Előző héten péntek 12 óráig!
Hirdetési tarifa:
Apróhirdetés:
20 szó 12756 Ft+áfa = 3500 Ft további szavak: 157 Ft+áfa = 200 Ft
Apróhirdetés színes kiemeléssel: 20 szó 3150 Ft+áfa = 4000 Ft további szavak 197 Ft+áfa = 250 Ft
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
A város nevének eredete ismeretlen; többek szerint az „éger(fa)” elnevezésből származik (a környező területeken még ma is valóban sok égeres található), vagy a 670 körül a Kárpát-medence északkeleti területére beköltözött bolgár (onogur) népességtől eredhet, esetleg a mai Csehország nyugati területén, mai neve Cheb, valószínűleg vidékéről települtek át Egercsehi lakói Nagy Károly frank uralkodó hódítása elől.
A korai középkorban avar és szláv törzsek is éltek itt. A területet a 10. század elején már a honfoglaló magyarság első nemzedéke megszállta. Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja, gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben a tatárok feldúlták és felégették a várost. A tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek.
1442-ben a husziták feldúlták a várost és lakosai közt iszonyú öldöklést vittek véghez. Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette az akkor még a várban álló püspöki palotát; az épület még ma is látható. A parasztlázadás alkalmával 1514-ben Dózsa György egyik vezére, Barnabás, porrá égette a várost. 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását.
Az ostrom alatt teljesen leromlott várat, kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között teljesen átépítették. 1596-ban a török újra megostromolta Eger várát, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után. A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye.
A keresztény csapatok 1687. december 17-én foglalták vissza a várost, miután sikerült kiéheztetniük a vár védőit. Mintegy 600 török visszatért Egerbe, megkeresztelkedett, és ezek lettek az elpusztított város első lakói. I. Lipót 1688-ban szabad királyi várossá nyilvánította (azaz mentesítette az egyházi és földesúri terhek alól). 1695-ben a visszatelepedő Fenessy György püspök kérésére az uralkodó újra püspöki várossá nyilvánította.
A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703-tól 1711-ig Eger volt a felszabadult országrész központja. Itt volt a fejedelem főhadiszállása, amit rendszeresen fel is keresett. A 18. század a virágzás, a fellendülés időszaka volt. A ma is látható barokk városképet Eger püspökei alakították ki, főképpen Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly. A lakosság ugrásszerűen megnőtt, (1688-ban 1200 fő-1787-ben 17 000 fő) ezzel Eger volt az ország hatodik legnépesebb városa.
A 19. század katasztrófákkal indult. 1800-ban a belváros fele tűzvészben elpusztult, 1801-ben pedig leomlott a vár déli fala is, és megrongált több lakóházat. 1827-ben a belváros nagy része újra leégett, négy évvel később pedig több mint 200 embert vitt el a kolerajárvány. 1854-ben az érsek 50 000 forintért lemondott földesúri jogáról (a kilenced és a taksa szedéséről), és ezzel Eger felszabadult az egyház gazdasági hatalma alól. A századforduló után Egerben az iskolaváros jelleg dominált, iskolái és más kulturális intézményei miatt a „magyar Athénnak” is nevezték. 1933-ban az országban az elsők között Eger is engedélyt kapott gyógyfürdő építésére.
1944 -ben a szovjet csapatok november 30-án vonultak be a városba. 1961-ben a városhoz csatolják Felnémetet. 1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították, és ezzel több más várostól eltérően megkímélték a további, oda nem illő épületek beépítésétől. 1978-ban a települést a helyi műemlékek védelméért Hild János-díjjal tüntették ki. Eger belvárosát gyakran nevezik Európa barokk gyöngyszemének.
Itt található többek között Magyarország harmadik legnagyobb temploma, valamint a több száz éves múlttal rendelkező Eszterházy Károly Egyetem főépülete, a Líceum, az autóbusz-pályaudvar, valamint ide költözött a Kepes György Vízuális Központ is. A Belváros festőiségét javarészt középkorból megmarad utcaszerkezete és számos barokk, neobarokk, eklektikus épületének dinamikája adja.