Kistelek. Először 1420-ban említik oklevélben, helyén már a középkorban templomos, kun település létezett. A település a törökdúlás után hosszabb időre Szeged pusztája lett. A török alatt elpusztult, ám templomának romjai a hódoltság után még állottak. 1702-ben a kun pusztákkal együtt elzálogosították a Német Lovagrendnek. A szegediek, akik még Hunyadi Mátyástól jogot kaptak a kun puszták legeltetésére, ebbe nem nyugodtak bele és igényt tartottak a puszták birtoklására. 1731-ben a király Kisteleket, több más pusztával együtt, Szeged városának adományozta.

Kistelek pusztán 1747-ben, a Télegyházi út mellett postaállomás és csárda közelében hét szállás állott, melyeket jórészt tehetős szegedi polgárok bírtak. A szállási épületekben a tavasztól késő őszig a pusztán legelő szarvasmarhákat, juhot teleltették.

Kistelek újkori benépesítése egészen speciális indokból történt. A szeged-pesti országút a kistelki pusztán menve keresztül, gyakran megtörtént, hogy itt a postát kirabolták. A kormány úgy próbált segíteni a bajon, hogy Szeged  városára 1774-ben ráparancsolt, szakítson ki határából 11 ezer hold földet és azt népesítse be. Némi vonakodás után Szeged, a vár­megye közreműködése mellett Kistelekre 100 családot hozatott, leginkább a Mátra vidékéről, s azoknak elegendő földet bocsátott a rendelkezésükre. A telepítés 1775-76-ban zajlott le.

A homokot szőlőtermesztéssel hasznosították, azonban egy filoxéra járvány tönkretette szőlőt az 1870-80-as években. Miután rájöttek, hogy a homoki szőlő immunis a filoxérával szemben, a Duna-Tisza közén fellendült a szőlőtelepítés és felértékelődtek a kisteleki homokföldek is. A 19. század második felében kialakult egy kisszámú ipari és kereskedői vállalkozó réteg.

1871.január 1-jétől Kistelek jogot kapott országos vásárok tartására. Évente négy vásárt rendeztek és különösen állatvásárjai voltak forgalmasok. A nagyközség szerepkörének növekedését mutatja, hogy 1874 és 1878 között járási székhely volt. 1881-ben a közigazgatási ügyek ellátására Kistelekhez csatolták a Kecskemét város birtokában lévő Felső-Pusztaszert. Ez a viszony 1934-ig tartott, amikor a gyarapodó lakosságú Felső-Pusztaszert önálló községgé nyilvánították. 1910-ben már 2293 személy, a népesség több, mint 30%-a volt tanyai lakos.

Amikor Kisteleket 1926-ban a csongrádi járáshoz csatolták, a képviselő-testület kérte, tegyék a nagyközséget ismét járási központtá, vagy maradjon a dorozsmai járásban. Kérelmét nem teljesítették, de a következő évben létrehozták a Csongrádi Járási Szolgabíró Hivatal kisteleki kirendeltségét, amivel a megye, Kistelek alközpont szerepét ismerte el.

Kistelek 1970. január 1-jétől nagyközség, 1984-ben városi jogú nagyközség, 1989. március 1-jétől város. Öt környező település – Baks, Balástya, Csengele, Ópusztaszer, Pusztaszer – kereskedelmi, közlekedési, oktatási és egészségügyi központja.

Mórahalom. A települést először 1729-ben nevezték – nem hivatalosan – „Mórahalmának”, majd 1892-ben Szeged – Alsóközpont néven lett a sűrűn lakott tanyavilág központja. Ekkor emelték az első középületeket. Révai nagy lexikona a 20. század elején még Szegedhez tartozó népes pusztaként ír róla. Területe Királyhalom, Mórahalom, Nagyszéksós nevű korábbi kapitányságok egy részéből alakult meg.

1950-ben Mórahalom néven önálló község, majd 1970-től nagyközség lett. A közigazgatás átszervezését követően 1984-től városi jogú nagyközség, több település körzetközpontja. 1989. március l-jén városi rangot kapott. A település 1992-ben ünnepelte alapításának 100. évfordulóját.

A településen meghatározó a mezőgazdasági termelés, döntően magángazdálkodás keretében. Mórahalom város és a Homokháti Kistérség gazdasági és földrajzi adottságait figyelembe véve határozta el a városi önkormányzat az ipari park létesítését, amely az államilag elismert ipari park címet 1997-ben nyerte el.

A Homokhát Térségi Agrár-Ipari Tudományos és Technológiai Park 2019-ben már 100 hektáros területen működik.

Önkormányzati fenntartással működik a Tóth Menyhért Városi Könyvtár és Közösségi Ház, mely nevét a mórahalmi születésű Kossuth-díjas festőről kapta. A könyvtárban 1990-től önálló folyóirat szerkesztésére is sor került Mórahalmi Körkép, 2014-től Tükörkép néven (ezt már a hanem a Rendezvényházban működő Móranet Nonprofit Közhasznú Kft. készíti).

A város turisztikai tevékenységét a Móra-Tourist Nonprofit Kft. végzi, mely 2011 óta – a megyében elsőként – regisztrált helyi TDM-szervezetként működik,látja el a homokháti térség turisztikai desztinációs menedzsment feladatait. Ezen felül a mórahalmi Tourinfom irodát és a helyitermék-boltot működteti, valamint a városnéző elektromos kisbuszt (Buba Busz) üzemelteti, melyekkel a városba érkező turisták igényeit szolgálja ki.

Méltán híres a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő. 1960-ban fedezték fel és 1964-ben készült el az első medence és épület, amely 1999-ben kapta meg a gyógyvíz minősítést. 2003 őszén vette kezdetét a fürdő történetének újabb átépítése. A régi épületet lebontották, helyén pedig egy háromszintes épület épült, ekkor kapta mai nevét is.

A város külterületén található idegenforgalmi nevezetesség a Nagyszéksós-tó, ahol bivalyrezervátum működik. Magyarországon a 16. század óta tenyésztenek bivalyokat, 1911-ben még 155 ezres állomány élt az ország akkori területén. Napjainkban néhány százra tehető a magyarországi állomány, többségük nemzeti parkokban él. Jelenleg több mint 150 bivalyból álló mórahalmi bivalyrezervátum egyedeinek egy részét áttelepítették a Tanaszi-semlyéken kialakított új rezervátum területére.

2019-ben nyitotta meg kapuit a KOLO Szerb Kulturális Központ a Röszkei úton, mely egy határon átnyúló program segítségével épülhetett meg a városban. Mórahalom a balkáni kultúrának és gasztronómiának kívánt ezzel otthont teremteni, melyet határközelsége és más nemzetek iránti nyitottsága alapozott meg.

A Ezer Év Parkja, teljes felújítás után 2020-ban újra fogadja látogatóit. A szabadtéri kiállítóhely kéthektáros területen a történelmi Magyarország építészeti szimbólumait, történeti emlékeit foglalja magába 1:25-ös méretarányú makettek formájában.

2015. június 30-án átadták a 7,1 kilométer hosszú 55-ös főútvárost északról elkerülő szakaszát. 2015. július 13-ánitt kezdték meg a Magyarország–Szerbia-határzár építését.

Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciát, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia provinciák között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király alatt virágzó településsé vált Szeged, a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt

A tatárjárás után a lakók újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott. Mint ilyen, a királyi kincstárnak évenként 2000 forintot fizetett, többet, mint bármely más szabad királyi város. 

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542–43 telén elfoglalta I. Szulejmán a romokban heverő várat kijavíttatta és megerősítette. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót közvetlenül a szultánnak fizette. Szeged nem vált szpáhi hűbérbirtokká, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött. 1686 október 22-én, De la Verque tábornok hosszas ostromára a török helyőrség a várat feladta, és ezzel város felszabadult a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.

1704-ben II. Rákóczi Ferenc ostromolta a várat. 1708-ban pestis, 1712-ben pedig árvíz pusztította a várost. 1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged napja-ként ünneplik minden évben. 1738-ban és 1740-ben pestis, 1722-ben, 1740-ben, 1748-ben, 1790-ben és 1792-ben nagy tűzvészek, 1770-ben és 1784-ben árvíz pusztította.

1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én.  Július 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben a várost elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját.

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-re virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen. 1880–1886 között épült a Tisza jobb partján a belvárost védő partfal. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben, ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is.

Innen indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra. A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944. június 2-án kezdte meg az Operation Frantic fedőnevű kb. kéthetes légi hadműveletet, amelynek részeként 38 repülőgép a rendező-pályaudvart támadta. A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. 

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központtá vált. 1962-ben Szeged Csongrád megye székhelye lett. 1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együtt élő községet. Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult. Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya. Napjainkban egyetemi város, és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek. A belváros fenntartható és átgondolt megújításáért a város 2023-ban elnyerte a Hild János-díjat.