A Pomáz név eredetét illetően több teória is ismert. Létezik olyan feltevés, amely szerint a Pomáz elnevezés forrása talán a római kor lehet, ez esetben a név a pomosus (almás), esetleg pomesia (alma-telep) kifejezésből eredhet, és a rómaiak idejében itt működött sok gyümölcstermelő majorságra utalhat. Egy másik verzió szláv személynevet sejt a településnév mögött.

Első írásos említése 1138-ból ismert: Vak Béla jegyeztette fel egy oklevélben, hogy a falu akkor a dömösi apátság tulajdona volt. 1277-ben IV. László király rendelkezett pomázi birtokokkal, s azokat akkor Erzsébet hercegnőnek, illetve a szigeti apácáknak adományozta. 1348-ban árvíz pusztított, és azt követően pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot. A csapás 1364-ben megismétlődött, újabb árvíz, és újabb pestisjárvány következett el. Részben a 14. század végén, valamint 15. század elején épült fel az un. Klisszai királynői vár és templom, amely nem is annyira vár, mint inkább egy középkori többszintes palota lehetett. 

Az 1546. évi török adóösszeírás (defter) szerint a magyar őslakosságból a faluban akkor már csak 10 család élt, akik évi 1615 akcsét fizettek az akkori „zaimet” tulajdonosnak, a budai Huszein Isztrafcsa csausnak. Az 1562, 1580 és 1590. évi összeírásokból látszik, hogy a falu tartósan néptelen. 

A tizenöt éves háború, majd a zsitvatoroki béke után a Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak szerb lakosságával. A török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek.1661-től a felsővattai Wattay család birtoka volt, ők fogadták be a Csarnojevity pátriárka vezette menekült szerbeket és telepítettek be magyar, német és szlovák lakosságot.

A 18. század második felétől a település fellendülése megindult. A község fejlődésének egyik fontos mérföldköve lett, amikor a vasút elérkezett Pomázra: 1888. augusztus 17-én helyezték üzembe a Budapest-Szentendre vasútvonalat. Az 1880-as évek végén ideérkező filoxéravész a hegyi szőlőket szinte teljesen kipusztította, amely Pomáz fejlődését is rövid idő alatt átalakította. 

A két világháború közötti időszakban az ipari fejlődés hatására jelentősen megnövekedett a lakosság lélekszáma a beköltözések miatt, amely új lakóövezetek kialakításához vezettek. 1944-ben a község német megszállás alá került, sőt egy katonai reptér kialakítása is megkezdődött. 1944. december 26-án szabadult fel a község. A település 2000-ben városi rangot kapott.

Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciát, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia provinciák között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király alatt virágzó településsé vált Szeged, a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt

A tatárjárás után a lakók újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Luxemburgi Zsigmond király fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott. Mint ilyen, a királyi kincstárnak évenként 2000 forintot fizetett, többet, mint bármely más szabad királyi város. 

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542–43 telén elfoglalta I. Szulejmán a romokban heverő várat kijavíttatta és megerősítette. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót közvetlenül a szultánnak fizette. Szeged nem vált szpáhi hűbérbirtokká, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött. 1686 október 22-én, De la Verque tábornok hosszas ostromára a török helyőrség a várat feladta, és ezzel város felszabadult a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.

1704-ben II. Rákóczi Ferenc ostromolta a várat. 1708-ban pestis, 1712-ben pedig árvíz pusztította a várost. 1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly királytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged napja-ként ünneplik minden évben. 1738-ban és 1740-ben pestis, 1722-ben, 1740-ben, 1748-ben, 1790-ben és 1792-ben nagy tűzvészek, 1770-ben és 1784-ben árvíz pusztította.

1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én.  Július 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben a várost elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját.

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-re virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen. 1880–1886 között épült a Tisza jobb partján a belvárost védő partfal. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben, ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is.

Innen indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra. A második világháború sok szenvedést hozott. A szövetséges légierő 1944. június 2-án kezdte meg az Operation Frantic fedőnevű kb. kéthetes légi hadműveletet, amelynek részeként 38 repülőgép a rendező-pályaudvart támadta. A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. 

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központtá vált. 1962-ben Szeged Csongrád megye székhelye lett. 1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együtt élő községet. Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult. Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya. Napjainkban egyetemi város, és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek. A belváros fenntartható és átgondolt megújításáért a város 2023-ban elnyerte a Hild János-díjat.