Szentesi Élet médiaajánló



Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!
Adja meg az elérhetőségi adatait: Név, email és telefonszám.
Írja be a kért hirdetés szövegét.
A kérésnél az alábbiakat tudja megadni: apró vagy keretes hirdetést szeretne, egyszer vagy többször jelenjen meg, és az milyen rendszerességgel, ha számlát kér adja meg a nevét, címét és adószámát!
Mi ezek alapján elküldjük önnek, hogy mennyibe kerül hirdetése és mikor tudna megjelenni.
Ezután dönthet, hogy megfelel-e Önnek ez a lehetőség.
Mindenképpen várja meg a választ, hogy mennyit is kell utalnia!
A befizetés után jelenhet meg hirdetése!
A Szentesi Élet c. lap 14.000 példányban készül, a város 26.000 ezer lakója számára ingyenesen. Terjesztése ingatlanonként egy-egy példány házhoz szállításával történik. Terjesztik továbbá a környező 12 településen még a Hunor-Coop üzletekben, élelmiszer kisboltokban. A Szentesi Élet megjelenése: A4 méretű, 12-16 oldal színes belívvel, műnyomó papíron.
Megjelenik 16 színes oldalon.
Nyomott példány: 2025. második félév – Hetente 14.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Hetente 14.000 db


Megjelenés: Minden páratlan héten hétfőn
Anyagleadás (fizetéssel együtt): Megjelenés előtt 2 héttel 12-óráig!
Hirdetési tarifa:
Lakossági apróhirdetés:
Max. 20 szó 787 Ft+áfa = 1.000 Ft
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Szentes. Egyes feltevések szerint Szentes térségében, a Tisza–Körös szögletében állott Attila (433–453) sátorvárosa, vélhetően a hun fejedelem sírja is ezen a vidéken keresendő. A legkorábbi írásos emlék a Kurca nevét örökítette meg, amely I. Géza (1074–1077) 1075-ben kelt oklevelében fordul elő először Curica alakban. A település legkorábbi említését birtokosztás kapcsán egy 1332-ben kelt oklevél tartotta fenn Scenthus (Szentüs) alakban; akkor már az Ond törzséből származó Bor-Kalán nemzetség birtoka. A későbbiekben írták Zenmpthesnek, Zenthesnek is; a mai írásmód 1665-től vált általánossá.
Szentes neve bizonyosra vehetően a valódi első birtokosok, a Szente-Mágocs család nevét örökítette meg, mely família a XIII. század elejétől vált országosan is jelentőssé. A család a XV. század második felében kihalt, ettől kezdve igen gyakran váltogatták egymást Szentes birtokosai, egy 1332-ből származó oklevél templomos falunak nevezi Szentest, tehát folyamatosan lakott településnek számított.
Az 1526. évi mohácsi csatavesztés után Erdély és a Tiszántúl (benne Szentös falu) Szapolyai (Zápolya) János, majd fia, János Zsigmond fennhatósága alá került, kiknek hatalmát a török szultán biztosította. A tiszántúli falvak a legnagyobb pusztítást az 1566. évi török hadjárat során élték át. Szentes viszonylag hamar kiheverte a pusztítást. Fejlődését jelzi, hogy I. Ferdinánd 1564-ben kelt adománylevele már oppidumként (mezővárosként) említi a települést.
A tizenöt éves háború idején (1593–1606) ismét lángba borult a vidék a várost kifosztották, utoljára 1693-ban a krími tatárok fosztották ki és perzselték fel a vidéket, élelmiszert gyűjtve a gyulai vár szorongatott védőinek.
A török hódoltság megszűnése után felgyorsult a betelepülése. A szentesiek ezt „negyedik megülésnek” mondták, utalva arra, hogy az elmúlt időszak alatt negyedszer kellett visszafoglalniuk és újjáépíteniük városukat. A hagyományos vármegyei közigazgatást nem állították helyre, hanem katonai határőrvidékként – a szegedi kamarai felügyelőség (prefektorátus) útján – közvetlenül Bécsből igazgatták.
A törökök után 1709-10-ben a pestis érkezett a városba. A Rákóczi szabadságharc idején a krónikás feljegyzése szerint Szentesre három ízben zúdult veszedelem: egyszer a császári hadak fosztották ki, két alkalommal pedig a rácok. A 18. század elején báró Harruckern János György fellendítette a város gazdaságát a város népessége gyorsan nőtt, néhány évtized alatt ismét virágzó mezőváros lett. 1730-ban három országos vásár tartására szóló privilégiumot kaptak III. Károly (1711–1740) királytól.
A viszonylagos gazdagságot átmenetileg lerontotta az 1760. április 7-én kiütött hatalmas tűzvész, amelynek következtében a város kétharmad része megsemmisült. A báró 1775-ben elhunyt. Fiú gyermeke nem született, így vele a család férfiágon kihalt. A birodalom utóbb női ágon három főúri család között került felosztásra (Wenckheim, Stockhammer, Károlyi családok).
1836.január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláírták az örökváltsági és a legelőelkülönítési szerződést. A váltságösszeget 20 év alatt kellett törleszteni 5%-os kamattal, megnyílt az út a gyorsabb ütemű fejlődés előtt. Ezt erősítette az 1847-ben elnyert negyedik országos vásár tartására jogosító oklevél, amely segítette a termények és jószágok értékesítését. 1848-ban Szentes nádori rendelettel elnyerte a rendezett tanácsú város jogállását, valamint az önálló országgyűlési képviselő választásának jogát.
1865-ben Szentest megfosztották rendezett tanácsú jogállásától, s a városi szervezet helyébe visszaállították a szabadságharc előtti falusi „kupaktanács” rendszert. Az 1867. évi kiegyezés után Szentes visszanyerte a városi jogállást.Szentes 1883 és 1950 között Csongrád vármegye székhelye volt.


Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!
Adja meg az elérhetőségi adatait: Név, email és telefonszám.
Írja be a kért hirdetés szövegét.
A kérésnél az alábbiakat tudja megadni: apró vagy keretes hirdetést szeretne, egyszer vagy többször jelenjen meg, és az milyen rendszerességgel, ha számlát kér adja meg a nevét, címét és adószámát!
Mi ezek alapján elküldjük önnek, hogy mennyibe kerül hirdetése és mikor tudna megjelenni.
Ezután dönthet, hogy megfelel-e Önnek ez a lehetőség.
Mindenképpen várja meg a választ, hogy mennyit is kell utalnia!
A befizetés után jelenhet meg hirdetése!
A lap 5000 példányban készül, a város 16.000 lakójának számára, ingyenesen. Terjesztése ingatlanonként egy-egy példány házhoz szállításával történik. A Csongrádi Hírlap megjelenése: A4 méretű, 12-16 oldal színes belívvel, műnyomó papíron.
Megjelenik 16 színes oldalon.
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 5.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 5.000 db

Megjelenés: Minden hónap első péntekén
Anyagleadás (fizetéssel együtt): Előző héten péntek 12-óráig!
Hirdetési tarifa:
Keretes hirdetés:
1/32 oldal 445 x 30,5 mm 4.094 Ft+áfa = 5.200 Ft 1/16 oldal 44,5 x 42 mm 5.039 Ft+áfa = 6.400 Ft 1/16 oldal 44,5 x 65 mm 5.512 Ft+áfa = 7.000 Ft 1/10 oldal 44,5 x 88 mm 5.984 Ft+áfa = 7.600 Ft 1/10 oldal 93 x 42 mm 6.378 Ft+áfa = 8.100 Ft 1/8 oldal 93×65 mm 6.929 Ft+áfa = 8.800 Ft
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Neve déli szláv nyelvből alakult ki, eredeti jelentése „fekete (földből való) vár”. A földvára a 17-18. század folyamán elpusztult, ma már nem találni a nyomát. A Csongrád név első említése a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében maradt fent. A magyar honfoglalás, itt a Tisza-menti földvárakban és sáncokban rejtőző szláv lakosság teljes legyőzésével ment végbe.
Árpád fejedelem – a monda szerint – 896-ban a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet Csernigrádnak (fekete várnak) neveztek el, innen eredhet a város neve.
A 11. században Szent István Csongrád vármegye központjává tette. Földrajzi fekvésénél fogva elsőségi jogot nyer, mert mint védelmi központ már a megye őskorában székhely lett. Okleveles emlékekben 1075-től fordul elő neve, amely Csurnugrad név alakban általánosan elterjedt.
A békés fejlődést hol az árvizek, hol a külső ellenség zavarta meg. így 1091-ben a kunok pusztítása, amikor a lakosság zömét rabszolgának adták el. Ez időben Csongrád királyi birtok és a vár fenntartása a jelenlevő lakosság kötelessége volt. Közvetett bizonyítékok mutatják, hogy 1241-ben a tatárok perzselték fel és ölték halomra a lakosságot. Nyoma sem maradt az egykori életnek.
A tatárjárás után IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyet. Királyi hívásra a tatárjárás előtt kivándorolt kunok is visszaköltöztek. Zsigmond király uralkodása alatt Csongrád népessége és anyagi helyzete folytán városi rangot ért el. Első eladományozásáról az 1439. évből tudunk, mikor a szegedi királyi vár kötelékéből kivette Albert király és nejének, Erzsébet királynénak adományozta. Az akkori okleveles gyakorlat szerint a neve Chongrad, vagyis ekkor már szinte kialakult a név mai formája.
A hódoltság kora 1541 után állandósult, török közigazgatás, hadiszervezet ült a meghódított területek felett. A településeknek a megmeneküléshez csak egy mód volt: engedelmeskedni és az adót pontosan fizetni. A török hódoltság elején Csongrád lakosságának magyar jellege megváltozott a rácok (szerbek) letelepedésével. Ők ekkor külön elhatárolt városnegyedekben telepedtek meg. A magyar lakosság zárt egységben, az előbbiekhez hasonlóan, külön területen, de állandó ellentétek között élt a rácokkal.
Csongrád régi várát kellő átalakítással újból használatra alkalmassá építették át jobbágy-ingyenmunkával. Az 1550-es évek után állandó őrsége volt 142—150 főnyi létszámmal. A csongrádi Párkányban szolgáló török katonaság a vidék nyugalmára és védelmére volt rendelve. 1568—69-ben a szolnoki szandzsákba osztották be Csongrádot. Evlija Cselebi történetíró 1665 táján még említést tesz a csongrádi kis földvárról, mecsetekről, elemi iskoláról, medreszéről, fogadóról és apró bazárról. 1686-ban, miközben megszabadult a török igától, kirabolták, kifosztották és a földvár is nemsokára elpusztult.
A Rákóczi-szabadságharc bukása után Csongrád gróf Károlyi Sándor birtoka lett. Leírás a településről a 18. század végétől új erővel fejlődött. Az 1831—32. évi kolerajárvány nagy pusztítást vitt végbe. Lakóinak a szabadság- harcban való részvétele miatt a császáriak 1849-ben felgyújtották a várost. A kiegyezés után indult meg egy viszonylagos iparfejlődés, amely azonban a település agrár jellegét nem módosította.
A 19. század második felében Csongrád népének a Tisza-szabályozás adott munkát, ekkor alakult ki a kubikus életforma. 1923-ban ismét járási jogú város lett, ekkor a a lakosság közel 40%-a tanyán élt.
Csongrád városa körül számos természeti látnivaló vonzza a természetjárást kedvelő turistákat. Csongrádot a Körös-torok mentén és a Tisza-hídon átvezető kerékpárút köti össze a szomszédos Szentessel, amely 2006-os megnyitása óta komoly idegenforgalmi attrakcióvá vált. A Tisza várossal átellenes partján lévő nagyréten tanösvények hálózatát alakították ki.


Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!
Adja meg az elérhetőségi adatait: Név, email és telefonszám. Írja be a kért hirdetés szövegét. A kérésnél az alábbiakat tudja megadni: apró vagy keretes hirdetést szeretne, egyszer vagy többször jelenjen meg, és az milyen rendszerességgel, keretes esetén a kért méretet, ha számlát kér adja meg a nevét, címét és adószámát! Mi ezek alapján elküldjük önnek, hogy mennyibe kerül hirdetése és mikor tudna megjelenni. Ezután dönthet, hogy megfelel-e Önnek ez a lehetőség. Mindenképpen várja meg a választ, hogy mennyit is kell utalnia! A befizetés után jelenhet meg hirdetése!
A lap 6900 példányban készül, a város lakói számára ingyenesen. Terjesztése ingatlanonként egy-egy példány házhoz szállításával történik a 18.000 lakoshoz. A Dabasi Újság megjelenése: 20 – 24 oldal, A4 méretű, színes borítóval, 8 oldal színes és 12-16 oldal fekete-fehér belívvel, műnyomó és offszet papíron.
Megjelenik minden hónap utolsó hetében..
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 6.900 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 6.900 db
Megjelenés: Minden hónap 10.-e körül
Anyagleadás (fizetéssel együtt): Előző hónap 20.-án 13 óráig!
Hirdetési tarifa:
Keretes hirdetés: (Max. 20 szó)
1/32 oldal fekete-fehér 41,5 x 29 mm 10.000 Ft+áfa = 12.700 Ft
1/32 oldal színes 41,5 x 29 mm 13.450 Ft+áfa = 17.082 Ft
10% felár nem kész anyag esetén!
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Dabas város Pest vármegyében, a Dabasi járás székhelye. Alsódabas és Felsődabas egyesítésével keletkezett 1950-ben, majd 1966-ban hozzá csatolták Gyónt és Sárit is.
Először 1264-ben említik Dobos és Babos néven, valószínűleg a királyi dobosok lakhelyekén. Dabas első említése oklevelekben 1270-ből való. Gyón is ebben az időszakban alakulhatott ki. 1345-ben Dabasi előnevű köznemesi család először szerepel az írott forrásokban. A tatárjárás lényegében elpusztította a két falut. A 15. században ismét népes települések alakultak ki a mai város helyén, ám 1597-ben a törökök a falvakat kirabolták, a terület ismét lakatlanná vált.
1669-ben I. Lipót nádori adományként Halász Ferenc és György birtokába adja Dabast. A települések ismételt benépesedése csak a 18. század elején indult meg. Elsősorban katolikus szlovák és magyar jobbágycsaládok költöztek a területre. Az 1720-as években a Halász család vált Alsódabas és Gyón nagy részének tulajdonosává, mellettük még öt nemesi család volt birtokos. A birtokszerzést követő időszakban a település nagy fejlődésnek indult, népessége megsokszorozódott protestáns szlovák és magyar lakosokkal.
Közben egy újabb falu, Felsődabas is kialakult, lakossága nagyrészt magyar nemzetiségű és katolikus volt. 1783-ban Gyónon az evangélikusok felépítik templomukat. A 18. században alakult ki Dabas jellegzetes településszerkezete, ahol a zsellérházak a nemesi kúriák köré épült kisebb csoportokat alkottak. Sári lakosai nagyrészt szlovák nemzetiségű jobbágyok voltak, a 20. századig nagyban elzárkóztak a külvilágtól.
A 19. században a környék köznemesei aktív szerepet vállaltak a reformkorban, illetve a vármegye irányításában. A település társadalmi élete is megindult, 1836-ban létrejött a nemesi alapítású Kaszinó. Az 1820-as, 30-as években Dabason és Gyónon klasszicista stílusú kúriák, udvarházak egész sora épül. Ebben az időszakban indult meg Alsódabas és Gyón iparosodása is, amelyhez kiegyezést követően a pesti járás déli részének közigazgatási funkciói is társultak.
Amikor 1886-tól a vármegyéknek állandó járási székhelyeket kellett kijelölniük, Alsódabas lett a Pesti közép járás székhelye, melynek elnevezése 1898-tól Alsódabasi, majd 1950-től Dabasi járás lett. Vasúti kapcsolata 1895-től van Budapesttel. 1916. december 31-én a Vay-kastélyban megnyílt Első Magyar Hadiárvaház.
Alsó- és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették. Az 1960-as években a község arculata nagyban megváltozott, amint a közintézmények, hivatalok új épületbe költöztek. 1966-ban Sári és Gyón is Dabas részévé vált, 1970-ben nagyközséggé lett majd 1984-től városi jogú nagyközségi rangot kapott majd 1989-ben várossá nyilvánították.

Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!
Adja meg az elérhetőségi adatait: Név, email és telefonszám. Írja be a kért hirdetés szövegét. A kérésnél az alábbiakat tudja megadni: apró vagy keretes hirdetést szeretne, egyszer vagy többször jelenjen meg, és az milyen rendszerességgel, keretes esetén a kért méretet, ha számlát kér adja meg a nevét, címét és adószámát!
Mi ezek alapján elküldjük önnek, hogy mennyibe kerül hirdetése és mikor tudna megjelenni. Ezután dönthet, hogy megfelel-e Önnek ez a lehetőség. Mindenképpen várja meg a választ, hogy mennyit is kell utalnia! A befizetés után jelenhet meg hirdetése!
A Ráckevei Újság ingyenes közéleti hírmagazin, amely havonta 24 színes oldalon 2.000 példányban jelenik meg és ingyenesen terjesztik a város 11.000 lakosának.
Megjelenik 24 színes oldalon.
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 2.000 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 2.000 db

Megjelenés: Minden hónap első szombatján
Anyagleadás (fizetéssel együtt): Előző hónap 20.-án 13 óráig!
Hirdetési tarifa:
Lakossági apróhirdetés: (Max. 30 szó)
Minimum 10 szó 709 Ft+áfa = 900 Ft További szavak 55 Ft+áfa = 70 Ft/szó
Tónussal kiemelt Minimum 10 szó 945 Ft+áfa = 1200 Ft 30 szóig 79 Ft+áfa = 100 Ft/szó
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
Ráckeve. Területe már a rézkorban lakott volt. A honfoglalás után az egész Csepel-sziget, így Ráckeve területe is a fejedelmi törzs szálláshelye volt. Az Árpádok alatt itt állt Ábrahámtelke község és egy, a 12. században épült kolostor, első ismert írásos említése 1212-ből való.
A 15. század közepén, 1440-ben a török elől menekülő szerb lakosság telepedett itt le, akik ekkor kezdték először Kiskevének (Kiskeue írásmóddal), ami később Ráckevévé módosult. Keve volt ugyanis az a város az Al-Duna mentén, ahonnan elmenekültek. (A szerbeket pedig akkoriban rácoknak nevezték Magyarországon.) A 16. században török uralom alá került. A török háborúk idején feldúlták, lakói elmenekültek. A török kiűzése után a győztes hadvezér Savoyai Jenő kapta jutalmul az egész Csepel-szigetet. A településre német telepesek érkeztek; ettől kezdve a helyi lakosságot három nemzetiség alkotja.
A 19. század végén járási székhely lett, de ekkora már elveszítette városi rangját. A századfordulón építették meg az addigi fahíd helyett vasból az állandó hidat. A millennium alkalmából a lebontott réginek a helyén készült el az új, ún. tornyos városháza, Szilágyi Lajos főszolgabíró szervezésében. A Tanácsköztársaság idején halálos áldozatot is követelő összecsapások folytak a településen. Az 1930-as években Ráckeve a „körök és egyletek” községének számított, virágzó kulturális élettel. Ekkor működött a Gyenes szikvíz üzem a településen.
A Vörös Hadsereg 1944. november 22-én szállta meg a várost, és elfoglalta a Savoyai-kastély épületét. A második világháborúban egy bombatalálat következtében megsemmisült a városháza nyugati szárnya, benne felbecsülhetetlen értékű dokumentumokkal, bírósági és községi iratokkal. A település jelentős iratállománya később, az 1956-os forradalom idején veszett el, a Ráckevei Rendőrkapitányság épületének elfoglalását követően, amelyet Rácz-Steller László rendőr adott át a felkelőknek, megakadályozva ezzel egy lehetséges.
1976-77-ben megkezdődött Ráckeve Nagyközség (önkormányzati rendszer) termelőszövetkezeti földjeinek parkerdősítése és a turizmus fejlesztése érdekében a kirándulóerdők telepítése, főként Szigetszentmárton (Tókerti Parkerdő) és Kiskunlacháza (Peregi Parkerdő) irányában. 1975-ben adták át a meleg vizű termál strandot, amelyet 1983-ban Lázár György a minisztertanács elnöke is felkeresett. A szocialista időkben járási székhely volt, Raffay Béla tanácselnök kezdeményezésére szerezte vissza városi rangját a Gál Zoltán által átadott oklevéllel 1989. március 15-én.
2000 nyarán Fegyó János történész, múzeumigazgató kutatásai nyomán Horváth Nepomuki János, a Napóleon elleni háborúk ráckevei hőse emlékére elindult a „János Vitéz Napok”. 2017-ben – harminc év után – bezárt a Savoyai-kastély szállodája és étterme, amelyet azóta sem nyitottak meg újra.
Visszatérő rendezvények: Népművészeti Ház évadnyitója, Dr. Czerny Károly-emléktábla koszorúzása (március) + János Vitéz Napok (június első hétvégéje) + Kisdunai Népzenei és Néptánc Találkozó (augusztus második felében) + Szent István-napi lampionos csónakfelvonulás (augusztus 19.) + Nagyboldogasszony templom búcsúja (augusztus vége) + Kis-Duna Maraton hosszútávfutó verseny + ÁSZOK Fesztivál (szeptember második hétvégéje) + Veterán Autók Találkozója (szeptember hónapban) + Duna-part Feszt



Kérjük töltse ki az alábbi mezőket!
Adja meg az elérhetőségi adatait: Név, email és telefonszám.
Írja be a kért hirdetés szövegét.
A kérésnél az alábbiakat tudja megadni: apró vagy keretes hirdetést szeretne, egyszer vagy többször jelenjen meg, és az milyen rendszerességgel, ha számlát kér adja meg a nevét, címét és adószámát!
Mi ezek alapján elküldjük önnek, hogy mennyibe kerül hirdetése és mikor tudna megjelenni.
Ezután dönthet, hogy megfelel-e Önnek ez a lehetőség.
Mindenképpen várja meg a választ, hogy mennyit is kell utalnia!
A befizetés után jelenhet meg hirdetése!
A Budakeszi Hírmondó ingyenes közéleti hírmagazin, amely havonta 24 színes oldalon 5.800 példányban jelenik meg és ingyenesen terjesztik a város 16.000 lakosának postaládájába.
Megjelenik 32 színes oldalon.
Nyomott példány: 2025. második félév – Havonta 5.800 db
Terjesztett példány: 2025. második félév – Havonta 5.800 db


Megjelenés: Minden hónap 10-dikéig
Anyagleadás (fizetéssel együtt): Minden hónap 25-dike 13 óráig!
Hirdetési tarifa:
Lakossági apróhirdetés: (Max. 60 szó)
Minimum 30 szó 2205 Ft+áfa = 2800 Ft További szavak 94 Ft+áfa = 120 Ft
Álláshirdetés 30 szóig ingyenes További szavak 118 Ft+áfa = 150 Ft
Ha szeretne keretes hirdetést feladni, kérjük, vegye fel a kapcsolatot velünk!
cióbanBudakeszi (németül: Wudigess) város a budapesti agglomerá-cióban, Pest vármegyében, a Budakeszi járás székhelye és második legnépesebb települése Budaörs után.
A város területén már az újkőkorszakban laktak. A rómaiak idejében virágzó település volt itt egy kereskedelmi út mellett. A település a honfoglalás idején a Keszi törzs szállásterülete volt, melyből a neve eredeztethető. Nevét először 1270-ben említik. Ekkorra már virágzó település alakult ki, mivel a Fehérvár–Buda kereskedelmi úthoz itt csatlakozott egy másik, Tinnye–Esztergom felé, amely lehetővé tette a visegrádi vám kikerülését.
Buda 1541-es elestével a település a törökök kezére került, nagyban elnéptelenedett. 1659-ben Zichy István szerezte meg a korábban császári birtokot, majd (főleg a törökök 1686-os kiűzése után) német telepeseket hívott. Ők nagyrészt szőlőműveléssel foglalkoztak errefelé, Buda, később Budapest piacot jelentett számukra. 1739-ben súlyos pestisjárvány pusztított a hegyközségben. Az 1870-es években a filoxéra elpusztította a szőlő nagy részét, így sokan Budapesten kerestek munkát, amely a millenniumi építkezések miatt bőven akadt.
A 19. század végétől egyre népszerűbb turisztikai célponttá vált a település. 1901-ben itt létesült az Erzsébet királyné szanatórium. 1928-ban buszjárat indult a Szép Juhásznéhoz, ahonnan tovább lehetett utazni Budapest felé. 1932-től már közvetlen BART buszjárat közlekedett Budapest és Budakeszi között. A 20. században megtelepült a helyi ipar is: elektromos műszaki gyár és festékgyár létesült.
A második világháború alapvetően felborította a település életét. A háborús áldozatok veszteségeit az őslakosnak számító svábok kitelepítése még tovább fokozta és a község lényegében Budapest alvóvárosává vált. A szubur- banizáció során számos jómódú budapesti költözött a településre, ami a helyi szellemi életet is felpezsdítette. A település híres lakosa volt Erkel Ferenc.
A Fekete-hegy körüli erdő a Kádár-korszakban kiemelt vadászterületként funkcionált, amit a Vadaspark határában a Telki felé tartó műúttól a Petneházyréten és Juliannamajoron át Nagykovácsiig húzódó rozsdás vadkerítés, illetve az azon túl élő szintén népes – az emberre többnyire veszélytelen – vadállat állomány is jelez. Az 1970-es években épült a József Attila lakótelep. 2007-ben a Pilisvörösvári kistérségből átkerült a Budaörsibe. 2013-ban lett a Budakeszi járás székhelye.
A város élénk kirándulóturizmussal rendelkezik. A Vadaspark, Makkosmária és a környező erdőségek hétvégente sok kirándulni vágyót vonzanak. A településen borászat működik, ahol borkóstolásra is van lehetőség. A boraikat a helyi Borháló üzletben értékesítik. 2001. július 1-jétől a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (Conseil International de la Chasse et de la Conservation du Gébier) székhelye is itt van.