Sátoraljaújhely. Kr. e. 7-5. században Erdélyt és a Tiszántúlt az iráni eredetű, állattenyésztő lovas nép, a szkíták uralták. A Kr. e. 3. században kelták települtek le a mai Sátoraljaújhely környékén. A 2. században fontos kereskedelmi útvonal alakult ki Pannonia római provincia fővárosából, Aquincumból a mai Miskolc irányába vezetett. A 4. század végén a hunok is megjelentek a térségben, uralmuk kb. 150 évig tartott, majd Attila hun király halálát követően a gepidák létrehozhatták önálló államukat. Rövid longobárd uralom után az avarok uralma alá került, és megalakult az Avar Kaganátus (9. századig).

1261 előtt Anonymus a Gesta Hungarorumban említi a környéket, de csak a Sátorhalmának nevezett, településről még nem beszél a krónikás. A mű szerint Árpád vezér Ketelnek adományozta ezt a vidéket, ez a terület korai uralkodói szállásterület lett. Sátoraljaújhely hivatalos alapítási éve 1261, amikor V. István herceg kiváltságokat adományozott az akkor még Sátorelő nevű településnek, városi lett, hatására hospesek (telepesek) érkeztek. Egy IV. László által 1282-ben kiadott oklevélben már „Sátoralja Újhely” (Saturalia Wyhel) néven szerepel.  Az „Újhely” jelző a település nevében az új betelepülőkre és az általuk épített településrészekre utal.

A 13. század második felében Sátoraljaújhely gazdasági szerepe egyre erősödött, különösen a szőlőkultúra és a borkészítés révén, amely a város legfontosabb bevételi forrásává vált. Ekkor Sátoraljaújhely mindvégig a pataki erdőispánság részét képezte, amelyet az Árpád-házi uralkodók közvetlen irányításuk alatt tartottak. 1429-ben Zsigmond király a pataki uradalmat a Pálóci testvéreknek adományozta (1526-ig), őket a Perényi család követte, akik tóth és magyar nemest, valamint jobbágyot hoztak magukkal. 1566-ban I. Szulejmán szultán hadjáratot indított, amelynek során a város története során talán a legsúlyosabb háborús károkat szenvedte el: a krími tatárok a város épületeinek 86%-át felégették.

1608 után a birtok I. Rákóczi György birtokába került.  I. Rákóczi Ferenc csatlakozott az I. Lipót király ellen szervezkedő Wesselényi-összeesküvéshez, a sárospataki várat a királyi katonaság szállta meg, a református nemesek Erdélybe menekültek, ahol hadakat gyűjtöttek. Ezeket az elmenekült nemeseket később kurucoknak nevezték. 1702-ben a sárospataki várat lerombolták. 1703-ban Rákóczi visszatért Lengyelországból, és háborút indított I. Lipót ellen.1710-ben a pataki vár királyi csapatok kezére került, és Sátoraljaújhely is megadta magát. A Habsburgok elkobozták, és ezzel véget ért a Rákóczi-család uralma a város felett.

Az országos betelepítési politika részeként az uradalom 1751-ben és 1752-ben német telepesekkel megalapította Trautsonfalvát (ma Hercegkút) és Karlsdorfot (ma Károlyfalva). 1759-ben a feljegyzések szerint a város elkezdett újra benépesülni. I. Ferenc király 1807-ben a sárospataki és regéci uradalmakat Bretzenheim Károly Ágost hercegnek adományozta, kárpótlásul a napóleoni háborúk során elveszített Rajna-vidéki birtokaiért.

1849.június 30-án oroszcsapatok szállták meg a várost. A kiegyezéstkövetően, a 19. század második felétől Sátoraljaújhely gyors fejlődésnek indult, a város lakossága fél évszázad alatt megháromszorozódott.  A település a gazdasági fellendülést nagyrészt a galíciai vasúthálózat kiépítésének köszönhette. 1871-ben az országban először a Sátoraljaújhely–Miskolc–Budapest útvonalon épült ki kétvágányú vasútvonal, amely jelentős teherforgalmat bonyolított le.

Az 1890-es évek szőlőpusztulása után 1905-re befejeződött a filoxéravész utáni szőlőrekonstrukció. Az újratelepítéssel új lendületet kapott a borforgalmazás is. 1871-ben, amikor Magyarországon a mezővárosi rangot országosan megszüntették, Sátoraljaújhely nagyközséggé alakult át. A cseh haderő augusztus 13-án bevonult, és 1920 tavaszáig tartották megszállás alatt a környéket.

Sátoraljaújhely városa a trianoni békeszerződés következtében 1920-ban határ menti településsé vált, a békeszerződés után végállomássá minősült, és a megcsonkított Zemplén vármegye székhelyévé maradt. 1944. December 2-án heves utcai harcok után a város szovjet kézre került. Az 1950-es években a város iparosodásának következtében fokozódott a környező falvakból irányuló betelepülés, ekkor épültek a város első lakótelepei is. Az 1990-es rendszerváltás és az azt követő évek jelentős változásokat hoztak Sátoraljaújhely életében, a városvezetés a turizmus fejlesztésében látta a gazdasági fellendülés lehetőségét, és jelentős beruházásokat hajtott végre ezen a területen.